Je suis Charlie! Vagy mégsem? Hogy megérte-e? Hogy szabad-e engedni a terrornak, a megfélemlítésnek? Van-e határa a szabad véleménynyilvánításnak? És, ha igen, akkor hol a határ?
Je suis Charlie! Vagy mégsem? 2015. január 7-én maszkos merénylők támadták meg a francia Charlie Hebdo szatirikus hetilap szerkesztőségét. 8 szerkesztőségi tag, 2 rendőr és további 1 ember vesztette életét a támadás során, további 11 ember megsebesült. A borzalmas események az egész világot felbojgatták és megbotránkoztatták.
"Je suis Charlie" - Én is Charlie vagyok. A médiát viharosan árasztotta el az együttérzésüket kifejező emberek üzenete. A világ egyként állt ki az erőszak ellen, egyúttal jelezve, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni. Az első sokk után azonban kezdtek megjelenni az együttérzés mellett a szerkesztőség felelősségét is felvető megnyilatkozások. Kétségtelen, a Charlie Hebdo korábban sem akart elfogadni semmiféle cenzúrát, a szabad véleménynyilvánítást fontosabbnak tartották szinte mindennél. Nem véletlen, hogy 2006 óta (Mohammed prófétát ábrázoló karikatúrák miatt) rendőri védelem alatt álltak, 2011-ben így is porig égették irodájukat. Ahogy most sem sikerült megvédeni őket.