Az optimális túrabakancs ismérve, hogy egyéni igényekre szabott. Vagyis nem pusztán az esztétikumra vonatkozó jellemzők a döntők. Az a legfontosabb kérdés mindenekelőtt, hogy milyen terepről beszélünk? Mert evidens, hogy egy kitaposott, jól járható erdei-mezei ösvény megismerése egészen más kihívást jelent, mint a sziklás talaj támasztotta feltételek leküzdése. Bármelyik megoldható, viszont nyilván nagyon más tulajdonságok szükségesek a különböző esetekben. Úgyhogy még az első lépés előtt jó ötlet a célokat letisztázni.
Például a csúszásmentes talpkialakítás nem olyasvalami, aminek a megléte kérdéses lehet, mert terepviszonytól függően a stabil járás biztosítása kulcsfontosságú a balesetek elkerülése érdekében. Aztán az is releváns elvárás, hogy a kiszemelt modell vízhatlanságával hozzájáruljon a léptek komfortjához. Erdei körülmények között még akkor is reális sárral, nedves talajjal, avarral számolni, ha egyébként napsütéses az idő. Amúgy meg egy kis sárdagonya még jó, hogy nem okozhat problémát.
Meredélyek megmászásánál külön hangsúlyos a bokák ideális kitámasztásának garantálása, és a vázrendszer egész statikájának támogatása, hiszen olykor egészen hajmeresztő helyzetek adódhatnak, amiknek a megugrásához elengedhetetlen a megingathatatlan tartás.
Ha már fentebb szóba került a hegymászás, a sziklás talaj teremtette kihívások leküzdése, vagy éppen a néha függőlegesbe váltó falak megmászása, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül az extrém feltételekre szabott bakancsvariációkat sem, amik arra hívattak, hogy az olykor embert próbáló szituációkban biztos pontként szolgáljanak. Ezek a modellek a többi típushoz viszonyítva ugyan többe kerülnek, viszont a strammságuk kimagasló, ráadásul a testi épség megőrzése minden pénzt megér.