A Scheuermann-kór diagnózisa képalkotással, illetve különféle mozgássorok ismétlésével történik. Azonban a páciens maga is észreveheti az ezzel járó problémákat, hiszen a betegség kórlefolyása idővel jellegzetes kidomborodó hátat eredményez. Emiatt a betegek járása megváltozik, végtagjaik pedig korlátozottabban mozognak. A Scheuermann-kórral élők olyanok kinézetre, mint ha állandóan hanyag lenne a tartásuk, viszont képtelenek arra, hogy kihúzzák magukat, vagy a hátukat kiegyenesítsék. Mivel egy folyamatról van szó, sok esetben elsőre nem is észrevehető a probléma. Ezért a legelső gyanú esetén (hanyag tartás már kamaszkorban, amin nem képes a fiatal változtatni) érdemes gerincspecialitáshoz fordulni, aki pontosan megállapíthatja a probléma eredetét. A korai felismerés ugyanis rendkívül fontos. Ha időben észreveszik, a Scheuermann-kór megfelelő mozgással kordában tartható, és megelőzhető általa a drasztikusan púpos hát kialakulása, ami tartós hátfájdalommal és állandó korlátozottsággal is járhat. Ráadásul, ha már fiatalkorban észreveszik az elváltozást, könnyebben korrigálható a gerinc problémája, hiszen a felnőtt kor eléréséig a gerinc tartása sokkal jobban kezelhető, mint az idősebbeknél.
A korábbi bevett szokással ellentétben a Scheuermann-kór legjobb gyógyszere a mozgás. A különféle gyógytornák, a masszázs és a manuálterápiás fogások mellett érdemes olyan mozgásformákat is választanunk, mint például az úszás vagy a mélyizmokat is megerősítő, ízületeket, izmokat nyújtó gyakorlatok. Példának okáért a jóga és a pilates elemei igencsak hasznosak lehetnek.