9 °C, Budapest
9 °C
Budapest
Holnap
Holnapután
Vasárnap
2021.04.15. csütörtök, Tas, Anasztázia
filter.hu filter.hu

A titkos recept, ami életben tartja a kapcsolatokat

Amióta az eszemet tudom – és ennek szerény számításaim szerint idestova már több mint negyven éve –, mindig is kiterjedt levelezést folytattam, persze anno még a jó öreg Magyar Posta áldásos közreműködésével, és bármilyen hihetetlennek tűnik ma már, valódi levélpapíron, kézírással, borítékkal és bélyeggel.

Éveken át leveleztünk távol élő unokatestvéremmel, akivel feledhetetlen közös nyarakat töltöttünk nagyszüleinknél, ám ezenkívül legfeljebb csak sátoros ünnepekkor találkoztunk. A köztes időben a leveleink kötöttek minket össze, no és azok az apró kincsek, amiket rendre belecsempésztünk a borítékba: egy-egy kincset érő matrica, egy gyönyörű szalvéta a gyűjteménybe, egy préselt virág vagy egy gyönyörű színes kép egy külföldi magazinból. Apró becses tárgyak életünk fontos kis történései mellé, hogy aztán a fél év múlva esedékes következő találkozáskor ugyanúgy tudjuk tovább szőni a közös történetünket, mintha épp csak tegnap váltunk volna el.

Tudasd, hogy gondolsz rá

A levélírás aztán kamaszkori barátságaimnak és szerelmeimnek is fontos szereplője lett. És amiként már kisgyerekként is, ekkortájt főleg különös gondot fordítottam az apró részletekre. Szenvedélyesen vadásztam a mutatós levélpapírokra, amihez a 70–80-as évek Magyarországán kész művészet volt hozzájutni (legnagyobb skalpom egy piros szív alakú levélpapírkészlet volt hozzá illő borítékkal – ma is őrzök még belőlük néhányat). És noha nem voltam bélyeggyűjtő, a különösen szép bélyeg szintén sarkalatos pontja volt a leveleknek, nem is beszélve a tollak iránti megszállottságomról: egy időben a töltőtoll mint különleges védjegy kötődött hozzám, és ennek jegyében megszállottan vadásztam a türkiztől a pinken át a lila és zöld tintapatronokra különleges gyűjteményembe, hogy aztán a nagy becsben tartott színek a megfelelő emberhez jussanak el az éppen legmegfelelőbb pillanatban.

A szeretet közvetítői

Mindezek a külsőségek, az apró részletek harmóniájára való odafigyelés a gondosan megfogalmazott gondolatokkal együttesen tükrözték mindazt a személyes odaadást, amit a másik felé gyakoroltam – csakúgy, mint gyerekkoromban a borítékba rejtett apró kincsek.

Hiszek abban, hogy az a szeretetteljes energia, amit lelkem minden odaadásával tettem ezekbe a levelekbe, látható és szemmel láthatatlan formában is megérkezett a szeretett baráthoz vagy a szerelmemhez, és általa egy kicsit szebb lett mindkettőnk lelke, egy kicsivel több szeretet áradt szét a világban.

Nem az érték a lényeg

És bár a mindennapi rohanásba könnyű bedarálódni, ma is igyekszem odafigyelni arra, hogy időről időre kifejezzem a velem együtt élő és a tőlem távol lévő szeretteim felé, hogy fontosak nekem. Hiszen a kapcsolatokért, legyen az barátság, szerelem vagy családi kötelék, ha azt akarjuk, hogy tartósan velünk maradjanak, és ne szürküljenek meg a mindennapi rutinban, újra és újra tenni kell. Nem nagy dolgokat, és főként nem drága pénzen megvásárolt holmikat értek ez alatt. Mert legkevésbé sem az anyagi érték számít, sokkal inkább az a pozitív energia, amit ilyenkor önmagunkból adunk: a figyelmünk, az időnk, a “rágondolásunk”, miközben megszületik és megvalósul a kedves ötlet, aminek egyetlen célja célja, örömet okozni a másiknak.

Mindössze egy-egy apró gesztus az egész: egy kutyasétáltatás közben talált szép kavics a kisfiamnak, este egy finom arcmasszázs a fáradt páromnak, egy meglepetés mozijegy, a barátnőm kedvenc nasija, egy csokor kerti virág az utcai árustól hazafelé menet, egy kedves kis karkötő, ami mindig erre az önzetlen pillanatra fogja őt emlékeztetni, újra és újra megerősítve a köztünk lévő köteléket. A titok csupán ennyi.