Miért versenyzünk?
A kezdetek
Ha megnézünk egy kisgyereket, gyakran látni, hogy verseng a társaival. Ha van testvére, akkor vele, ha közösségben van, akkor az ott lévő összes gyermekkel, legyen az óvoda vagy iskola. A lényeg, hogy elsők legyenek, és ne legyen vetélytárs az elismerés érdekében. Nincs ez másként a felnőtt világban sem, hiszen versengünk a pozícióért, az elismerésért, a jutalmakért. Az gondoljuk, hogy ettől jobban fognak becsülni, szeretni? Hát nem, mert bár minden verseny a szeretetért folyik, mégsem ettől leszünk szerethetőek.
Bár meglepő lehet, de ennek a versenynek a magvait a szüleink ültetik el bennünk már a kezdetektől fogva. Míg pici babaként természetes a szeretet kimutatása öleléssel, puszikkal, fizikai gyengédséggel, idővel ez lesz a jutalma annak, aki a legjobban teljesít. Miért helyezzük jutalomszámba azt, ami a legtermészetesebb emberi érzés, azaz miért csak feltétellel szeretünk?
Szeretünk, ha jó vagy, szépen viselkedsz, vagy éppen első leszel a versenyen
Mivel a nyerteshez tartozik egy vesztes is, valakinek ezzel is szembesülnie kell, ami egy roppant negatív élmény, ha nem tudja a helyén kezelni. Kisgyerekeknél ez különösen nehéz, és aki abban a korban nem tanulja meg kezelni, az később sem fogja tudni, ami pedig a személyiség fejlődése szempontjából igen káros jelenség.
Érdekes, hogy talán nem is gondolunk rá, de egy vita vagy veszekedés pontosan ugyanolyan verseny, mint a gyerekek esetében a harc a figyelemért. Hiszen egy vita alkalmával a másikat próbáljuk meggyőzni az igazunkról, azaz elismertetni vele, hogy csak a mi álláspontunknak van létjogosultsága. Ezzel pedig a nyertes szeretethez, pozitív elismeréshez jut, míg a vesztesnek a kudarcélmény jut.
Rendkívül lényeges, hogy már az adott versengés elején felismerjük, hogy mi megy végbe éppen az adott szituációban, és akkor van lehetőségünk kilépni belőle. Egyrészt felesleges, mert ettől senki nem lesz szerethetőbb, sem több, mint a másik, másrészt a vesztes fél pedig kevesebbnek fogja érezni magát, ami kellemetlen negatív élmény.
Fontos, hogy megértsük, hogy nem kell rajtunk kívülálló okokat keresnünk ahhoz, hogy szeretve legyünk és szeretetet kapjunk, elég csak annyi, hogy vagyunk. Nincs szükség versenyre, hiszen anélkül is értékesek vagyunk, hogy megmásszuk a legnagyobb hegyet, vagy éppen lefutjuk a maratont.
Ha szeretne az életében felmerülő egyéb kérdésekre választ kapni, esetleg elakadt valamely területen, Kiss Henriett örömmel segíteni fogja!
