Ősi játék a labda
Labda történelem
Ezek a primitív labdák még nagyon távol álltak a modern labdáktól. Sokszor használtak erre a célra állati hólyagokat. És habár készültek bőrből is labdák, ezeket még levegő helyett különböző tömőanyagokkal, például tollakkal és szőrrel tömték ki, mint egyfajta párnát.
A középkori Európában is népszerűek voltak a labdajátékok. Ezekről már részletesebb leírások is születtek, itt leginkább azt az angol labdajátékot érdemes megjegyezni, amit valóban a football elődjének hívnak. Ebben a rivális falvak célja az volt, hogy a labdát a másik faluba juttassák el. Azonban ez gyakran vezetett kvázi tömegverekedéshez, súlyos sérülésekkel, így ezeket a vezetők igyekeztek betiltani.
A mai modern labdajátékok azonban a XIX-XX. században születtek meg és velük együtt a labdáknak azon sokasága, melyeket ma is használunk a focilabdától a kosárlabdán át a jógalabdáig. Kijelenthetjük, hogy az emberiség egész egyszerűen “begolyózott”.
Könnyű és nem törékeny
Bárhová készülünk, tudunk labdát vinni magunkkal, egyszerűen az ösztöneinkből fakad a dobálás és az elkapás élvezete. Talán egyedül a téli sportok között nincs a labdához köthető, de egészen biztos vagyok benne, hogy csak az én tudásom hiányos.
Vihetjük magunkkal mindenhová, maximum a méreten kell egy kicsit variálni. Egy teniszlabda is lehet jó eszköze egy kis dobálásnak, és egy kicsi hátizsákban is elfér. A ping-pong is labdajáték, még ha ütős is, és annak felszerelése sem foglal nagy helyet, és nem is nehéz, de ezzel már szükség lesz az adott helyen telepített asztalra. A strandlabda pedig egy igazán zseniális találmány, ráadásul felfújhatósága miatt alig foglal helyet a táskában.
Kamaszkori focimánia, ami általában nem is múlik el
Szinte már labdával a kezünkben születünk. Kinek nem volt gyermekkorában legalább egy pöttyös labdája? Vagy bármilyen mintájú, a legkülönbözőbb méretekben? Szerintem nem lehet modern világunkban olyan gyermeket találni, akinek ne lenne legalább egy labdája. Ahogy idősödünk, a labdáink változnak, csak mi nem. Ha 10-től 22 éves koromig nem volt legalább 25-30 focilabdám, akkor egy sem!
És nem azért, mert elvesztettem őket vagy nem vigyáztam rájuk. Egyszerűen a helyi aszfaltos focipályán töltöttem a fél életemet a barátaimmal, és hihetetlenül gyorsan elhasználódtak, bármennyire is minőségi drága labdát vettünk. A szüleimnek olcsóbb lett volna, ha van füves pálya a közelben.
Számos labdával vár a Szoti játékbolt, ajándék áruház, mindenki megtalálja a neki megfelelőt, ez teljesen bizonyos.
