3 °C, Budapest
3 °C
Budapest
Holnap
Holnapután
10°
Csütörtök
15°
2019.11.18. hétfõ, Jenõ
filter.hu filter.hu

Hugh Mangum, a vándorfényképész, aki fotográfiákon egyesítette Amerikát

Bár az USA déli részén a szegregáció volt a törvény, volt egy fotográfus, aki városról városra járt, és mindenféle korú feketéket, fehéreket és indiánokat összehozott, a boltokban vagy sátrakban felállított fotóstúdiójában.

Fotók éjjel-nappal: Hugh Mangum fotóarchívuma

Hugh Mangum élete során (1877-1922) meghatározó események mentek végbe az USA-ban. A fehéreket és a feketéket megkülönböztető törvények születtek, az indiánok és az amerikaiak megvívták egymás ellen az utolsó csatáikat, a nők szavazati jogot nyertek, és elfogadták a bevándorlók korlátozására vonatkozó törvényeket. Mangum képeinek alakjai együttesen jelképezik e viharos évek győzelmeit és küzdelmeit.

Photos Day or Night: The Archive of Hugh Mangum
by Sarah Stacke, with texts by Maurice Wallace and Martha Sumle (Sarah Stacke: Fotók nappal vagy éjjel: Hugh Mangum archívuma Maurice Wallace és Martha Sumle szövegével) a Red Hook kiadásában. Az összes kép: Hugh Mangum / David M Rubenstein Rare Book & Manuscript Library, Duke University

Mangum karrierjét az 1890-es években kezdte. Egy Penny Picture fényképezőgépet használt, amely lehetővé tette, hogy egyetlen negatív üveglapra több, különálló felvételt készítsen. A lépésenként ismétlődő folyamat során az egy üveglapon lévő képek sorrendje tükrözi azt az egymásutániságot, ahogy Mangum változatos ügyfélköre egymást követte.

Fotóstúdiójában Mangum olyan légkört teremtett, amely udvarias és gyakran játékos is volt, és a több száz férfi, nő és gyermek kellemesen érezte magát. Sajnálatos módon sok üveglemez negatív elveszett. A több mint 900 megmaradt lemez képeit az utolsó pillanatban mentették meg egy dohánycsomagoló pajtából Durhamban, Észak-Karolinában, ahol Mangum az első sötétkamráját létrehozta.

A fotográfus elsősorban Észak-Karolinában, Virginia-ban és Nyugat-Virginia-ban dolgozott, kliensei között nem tett sem faji, sem vagyon béli megkülönböztetést. Az államok közötti utazásai során üres üzletekben vagy sátrakban állította fel ideiglenes műtermét. Fotói tanúsága szerint minden ügyfele ugyanolyan fontos, mindenki történte egyformán értékes volt számára.

Meglepő az a mód, ahogy a művész változatos alanyai osztoznak a téren. Abban az időben, amikor Mangum dolgozott, diszkriminatív faji törvények és szokások uralkodtak – miközben a feketék ellenálltak. Mangum üveg negatívjai igen árnyaltan adnak számot ezekről a történésekről, sokkal nagyobb szabadságot adva a színesbőrűeknek, mint az átlagos tankönyvekben tették.

A pezsgő életet élő fekete közösségek új identitásai jövőt teremtettek és ez megjelenik Mangum negatívjain is. Színesbőrű alanyai gondtalannak és határozottnak tűnnek.  Gyerekeiket a stúdióba viszik lefényképezésre, mintha egy szebb jövőben reménykednének.

Nincs arra utaló jel, hogy Mangum fényképeivel politikai célokat akart volna elérni, de valószínű, hogy sok kliensének ez volt a célja. 

A XX. század fordulóján sok fekete amerikai jól felhasználta a fotózás befolyását arra, hogy megkérdőjelezze a rasszista elméleteket, valamint arra, hogy vizuálisan megteremtse és megünnepelje a fekete identitást. 

Valószínű, hogy a képeken látható férfiak és nők közül sokan nyilvánosan és privátban azon munkálkodtak, hogy elősegítsék a feketék érvényesülését.

Amikor megkérdezték, milyen benyomást tettek rá nagyapja képei, Martha Sumler így válaszolt: „Ráébresztettek, hogy mennyire szerette az embereket. Tudom, hogy a fényképezés üzlet volt számára, és keményen dolgozott, de igazán élvezhette az emberekkel való találkozást, hogy megmutathassa, milyen volt az élet akkoriban.

Feketék és fehérek egymás mellett laktak Durham negyedben, ahol Mangum fenőtt. „Fényképei jól tükrözik a déli államok szigorú és alapos szegregációját, amelyet általában Jim Crow néven azonosítva emlegettek” - mondja Maurice Wallace, a Photos Day or Night című könyv egyik szerzője. „A színesbőrűek megkülönböztetése a hivatalos politika része volt, de a fekete és fehér állampolgárok elkülönítése a gyakorlatban fikció volt.”

Gyakorta előfordul, hogy az egyik lefényképezett ember könyöke, keze vagy karja egy másik képbe belelóg bőrszíntől függetlenül, amely minegy jelképezi a negatívok keretein túlnyúló megosztott teret. A könyvben vannak kettős expozíciók, amelyek összemossák a fekete és fehér alanyokat.

A 20. század fordulóján Mangum nem az egyetlen fehérbőrű fényképész volt, aki színesbőrűeket is fényképezett a műtermében. Bár a kivételesen nagy gyűjteménye által nyújtott történeti kép valóban kivételes, valójában a játékosság - a mosolyok és a mókás gesztusok -, amelyeket a munkájába belevitt, különböztetik meg Mangumot a többi fotográfustól.

Mangum az önarcképeket is szerette, ami fent a bal felső sarokban látható. Bár a korszakot, amelyben élt, az ország déli részén a jogfosztottság, a szegregáció és az egyenlőtlenség jellemezte, Mangum minden kliensét őszintén, humorral és szellemesen ábrázolta. Röviden, személyiségként mutatta be valamennyit.

Forrás: www.theguardian.com

Profik
Vérbeli amatőrök
Profik
Vérbeli amatőrök
Profik
Vérbeli amatőrök
Profik
Vérbeli amatőrök
További anyagok