Mi is van ezen a 18 kísérteties képen?
„A háttérben álló William S. Mariott mágus látszólag egy jelenés tanúja: a nőnél egy ’szellemmadár’ és virágok vannak. Harry Price angol parapszichológus az előadásaiban egyebek között ezzel az üveg diapozitív lemezzel is demonstrálta a kor csaló médiumainak rendszeresen alkalmazott módszereit és eszközeit.”
A történelem során az illúziók, látványosságok annyira elragadták a nézőket, hogy kezdtek hinni a paranormális dolgokban. A mágusok, jósok, misztikusak régóta ismertek olyan, az érzékeket becsapó trükköket, amiken elámultak az emberek és be akartak hatolni az ismeretlenbe. A 20. század fordulóján a tudomány és technika fejlődésével az illuzionisták új, innovatív módokon csapták be a közönséget, elhomályosítva a tudomány és a paranormális dolgok közötti választóvonalat.
Ennek a történetéről különösen sokat tud a professzionális bűvészként indult Matthew L. Thompkins, aki nemrég fejezte be doktori tanulmányait az Oxfordi Egyetem kísérleti pszichológia tanszékén. The Spectacle of Illusion (Az illúzió látványa) c. új könyvében részletesen, az 1800-as évektől vizsgálja a paranormális illúziókat.
Az alábbi interjúban -, mely a bussfeednews.com-on jelent meg - bemutatja, mennyire fogékony az emberi elme az illúzióra, és néhány furcsa történetet is megoszt velünk a paranormális dolgokról.
- Hogyan segítette a bűvész-tudás a pszichológiai kutatást?
Matthew L. Thompkins (ML): Kísérleti munkámat, a tanításhoz és a tudományos kommunikációhoz való viszonyomat nagyban befolyásolták korábbi, professzionális bűvészként nyert tapasztalataim. A könyvem középpontjában az áll, hogyan tanulmányozták a tudósok a rendkívüli jelenségeket, miképpen kerültek kapcsolatba azokkal az emberekkel, akik illúziókat teremtettek, mint pl. a bűvészek, a csaló misztikusok, és hogyan befolyásolta a tudósokat ezeknek az embereknek a munkája.
„Ezek a fotók levitációs szeánszokat ábrázolnak Sven Türck dán fotográfus otthonában az 1940-es években.”
Balra: „A gondolataiba merült William S. Mariotthoz három titokzatos szellemalak közeledik. A mágus fáradhatatlanul dolgozott a médiumok trükkjeinek a leleplezésén, akik kihasználták a szeretteiket nemrég elveszített, velük kapcsolatba lépni próbáló hiszékeny embereket. A kép 1910-ben készült.” Jobbra: „Ez a másik fénykép Harry Price archívumából hírhedett médiumok kellékeit mutatja.”
Az ilyen találkozások kétirányúak voltak. Egyfelől az illúziók teremtőitől olyan értékes felismeréseket lehetett nyerni, amelyek segítették a pszichológia fejlődését. Az egyik kedvenc példám a tanúvallomás pszichológiájának egyik legkorábbi szisztematikus kísérlete. Az 1880-as évek végén J.S. Davey amatőr mágus úgy segítette egy kísérlet tervezését, hogy átverő szeánsz-tartó bűvésztudását hasznosította – a kutatókat az érdekelte, hogyan tér el az emberek emlékezete a tényleges történéstől. Amilyen megbízható a memóriánk, ez a kísérlet ironikus módon nagyrészt feledésbe merült.
Másfelől az alaposan kidolgozott átverések úgy be tudták csapni a tudósokat, hogy téves következtetéseket vontak le. „Dr.” Henry Slade amerikai szellemidéző elhíresült arról, hogy annyira meggyőzött több prominens német tudóst, hogy azok végül megpróbálták átírni a fizika alaptörvényeit, hogy beleférjen az intelligens, dimenzión kívüli szellemek koncepciója.
Balra: „Az 1920 körül készült hamisított képen Houdini szellemképe kísértetként jelenik meg az ülő Houdini mögött.” Jobbra: „A William Mariott mágus gyűjteményéből származó fotón egy kislány-médium automatikusan írott üzenetet hoz létre. A spiritiszták azt állították, hogy titokzatos külső erők irányítják ilyenkor a kezet.”
- Miért tartották abban a korban annyira hitelesnek azt, ami ma oly nyilvánvalóan hihetetlen?
ML: A könyvem legnagyobbrészt a 20. század fordulójára összpontosít. Ez a korszak három kulcsfontosságú történelmi esemény egybeesése miatt lenyűgöző számomra. Az egyik a „modern mágia” kiemelkedése – ez a francia mágus, Jean Eugène Robert-Houdin nevéhez fűződő stílusú színpadi előadás. Houdini egyébként éppen ettől a franciától vette a saját nevét.
Houdini 1899 körül.
A második a „modern spiritualizmus”, amelyet új vallásként próbáltak eladni. Empirikus bizonyítékot kínált olyan csodás jelenségekre, amelyekben a tradicionálisabb vallások szerint csak hinni lehet. A harmadik pedig a kísérleti pszichológia tudományának kialakulása. Ennek során olyan kutatók, mint William James és Wilhelm Wundt legitimálni igyekeztek azt a felfogást, hogy maga az emberi elme is lehet empirikus vizsgálatok tárgya, miközben egyes kollégáik ezt éppen olyan radikálisnak vélték, mint azt az állítást, hogy a médiumok képesek kommunikálni a holtakkal.
E három mozgalom összjátéka a könyv fő narratívája. Hogyan használták csaló spiritiszták a mágusok trükkjeit empirikus csodák illúzióinak teremtésére. Hogyan használták a mágusok a csaló spiritiszták leleplezését saját márkájuk népszerűsítésére. Milyen módszereket fejlesztettek ki a pszichológusok az illúziók, a becsapás tudományos vizsgálatára – hol magukhoz ölelték a médiumokat, hol konfrontálódtak velük, néha pedig a mágusok gyakorlati ismereteiből merítettek hajtóerőt a további kutatáshoz.
„Ezek a fényképek 1912. július 7-én készültek a New York-i kikötőben. Houdini egyik jellegzetes trükkjének első nyilvános bemutatóját dokumentálják. A mágusra lábvasakat tettek, megbilincselték és betették egy ládába, amit beszögeztek és szorosan összekötöztek, utána egy 90 kilós ólomsúlyt tettek rá és leengedték a vízbe. Houdini nem egészen 1 perc alatt kiszabadult, és amikor kihúzták a ládát a vízből, látták, hogy érintetlen, minden béklyó rajta van. A hatóságok megtiltották a mágusnak a kikötői móló használatát, az életveszélyes szabadulást egy bélelt vontatóhajóról kellett bemutatnia.”
„Harry Kellar amerikai színpadi mágus azt sugallja ezen az 1894-es plakáton, hogy több spiritiszta inspirációjú trükkje sikerét az ördögnek köszönheti.”
- Használják még ma is valamelyik ilyen „illúziót” az emberek becsapására?
MT: Feltétlenül. A mágusok és a csaló médiumok módszerei bizonyosan sokféle módon lettek egyre bonyolultabbak az évek során, ám néhány alapelv egyértelműen megmaradt. Ennek jó példája a forró olvasás. A hideg és a forró olvasás módszereivel általában az olyan tudáshoz, információhoz való hozzáférés hatását keltik, amelyet normális módokon nem lehetne megszerezni. Olyasmiket állítanak, hogy telepátiával jutottak az információhoz, vagy szellemektől, akiknek a suttogását csak látnoki képességekkel rendelkező ember képes meghallani. Bármit lehet mondani, ennek csak a képzelőerő szab határt.
Az utóbbi időben számos személyes adat kideríthetővé vált a nyilvánosan elérhető közösségi médiafelületeken. Az alapelv hasonló és a hatás ugyanaz, de a csaló médiumok informális hálózatát felváltották a facebook frissítések.
Balra: „Ezen az 1866-os képen Jacoby-Harms (Hans Joachim Jacob Harms) német máguson mintha felülkerekednének a levegőben lebegő hangszerek.” Jobbra: „Itt is Jacoby-Harms bámul lebegő tárgyakat. Mindkét képet F.A. Dahlström készítette dupla exponálással.
„A bőrdobozban Eric Dingwall parapszichológus eszközei vannak, amelyekkel az állítólagos paranormális dolgokat vizsgálta.”
- Mondana pár szót arról, hogyan tárta fel ezeket a történeteket, milyen kutatásokat végzett a könyvhöz?
ML: Már gyűjtögettem történeteket a mágusokról, médiumokról és a tudósokról is, amikor a Thames & Hudson könyvkiadó megkeresett a könyv ötletével. A kutatásba akkor kezdtem bele, amikor elhatároztam, hogy a mágusok trükkjeivel (is) folytatott vizuális észlelési kísérletek a doktori témám részei lesznek. Hasonló munkát végző kutatók más példáit is kerestem a projekt kidolgozása során.
Nem meglepő módon elég kevés szakirodalom áll rendelkezésre. Napjainkról nagyszerű munkák készültek pl. Richard Wiseman professzor és Dr. Gustav Kuhn tollából, de bizarr világba kerültem, amikor jobban visszamentem az időben. Kiderült, hogy a kísérleti pszichológia több legendás alakját magába szippantotta a mágia és a spiritizmus, de ez nem olyanfajta munka volt, amilyenre egy kortárs tankönyv hivatkozna.
- Passzióból írta a könyvet?
MT: Kísérleti pszichológusként és bűvészként, aki a mágus-módszereit beépíti a kísérleteibe, határozottan érzek személyes kötődést ehhez a projekthez.
Emellett a legtöbb ilyen esemény kutatásakor furcsa vonzódás fejlődött ki bennem a szereplők iránt. Még azok iránt is, akik utólag kissé… kétes erkölcsűnek tűnnek. Imádom, hogy alkalmam nyílt néhány történetüket újra ismertté tenni. Saját tapasztalatom és kutatásaim alapján igen szkeptikusan viszonyulok ahhoz az állításhoz, hogy médium útján vagy spirituálisan lehetséges kommunikálni a holtakkal, de a múlttal való kapcsolat engem is nagyon csábít. Csak én jobban szeretek levéltári anyagokon keresztül kapcsolódni, mint médiumok útján.
Balra: „Ez az 1915-ös plakát rájátszik arra, hogy a közönség a miszticizmus és a természetfölötti bűvöletébe került, amelyet [Howard] Thurston tudatosan ki is használt.” Jobbra: Az 1882-es plakát egy előadást reklámoz, ami a londoni Piccadilly-n lesz a James’s Hall-ban. Baldwin élesen kritizálta a spiritizmust és korai bemutatóiban akkori feleségével, Clarával együtt a természetfölötti mutatványok demisztifikálására törekedett.”
Egy képkocka Georges Méliès 1907-es, L’Eclipse du Soleil en Pleine Lune (Napfogyatkozás holdtöltekor) c. filmjéből.
- Adódott-e a kutatás során ezeknek a történeteknek teljesen váratlan aspektusa?
MT: Már kezdetben megdöbbentem azon, milyen bensőségesen összefonódott a paranormalitás vizsgálata a korai kísérleti pszichológiával. Megértem, miért igyekeztek annyira a pszichológusok távolságot tartani az általuk áltudományosnak vélt eszméktől, de azt hiszem, egyes esetekben ez oda vezetett, hogy nagyon is menő munkák tűntek el a homályban.
A kortárs kognitív pszichológiai hátteremmel vicces volt egyes korai, új területeken működő, új módszertani paradigmákat kialakító kutatók gyakran vegyes eredményről beszámoló munkáiba merülni. Boldogan bukkantam apró gyöngyszem-eredményekre, amelyek meglepően előremutatónak bizonyultak – elfeledett emlékezet-kutatások és észrevétlenül maradt felfogás-kísérletek.
Balra: Eva Fay, a miszticizmus főpapnője, 1911. Jobbra: a Forrest & Co. cég 1900-as plakátja Eugene Laurant mágust reklámozza, aki a Rengeteg rejtély tudójaként hirdette magát.
- Bízik abban, hogy az olvasó gazdagodik a könyvével?
MT: A pszichológia érdekes tudomány, mert az emberek hajlamosak saját kognitív folyamataik szakértőjének tartani magukat. Nincs nap, hogy ne navigálnánk sikeresen a világban, hatunk a körülöttünk levő világra és az is hat ránk – mindehhez az észleleteinket és az emlékeinket használjuk. Sokszor azonban nem úgy történnek ezek a folyamatok, ahogy azt ösztönösen érezzük.
Illuzórikus tapasztalatokra szakosodott pszichológusként nem azt próbálom mondani, hogy hibás az emberek elméje, vagy hogy korlátozott a kognitív rendszerük, hanem azt, hogy az ilyen rendszerek sokszor furcsábbak, mint ahogy a legtöbbünk képzelné.
Forrás: buzzfeednews.com
