100 teljes elszigeteltségben élő törzs
Azt persze nem állíthatjuk, hogy ezeknek a törzseknek semmi kapcsolatuk nincs a külvilággal: szinte lehetetlen elkerülni, hogy előbb-utóbb egy idegen eljusson hozzájuk, és még nehezebb elbújni egy gyárban készült kés vagy tál elől, amit a kereskedelem könyörtelenül eljuttat még a dzsungel mélyére is.
Ezzel együtt ezek az embercsoportok még mindig őrzik elszigeteltségüket és életmódjukat.
A környezetrombolás és –kihasználás – mint pl. a fakitermelést vagy új települést szolgáló erdőirtás – sajnos veszélyezteti a legtöbb ilyen kultúrát. Brazíliában a kormány Nemzeti Indián Alapja és más érdekvédelmi csoportok beavatkozás nélkül próbálják védeni a sérülékeny törzsi életmódot.
Az alábbiakban bemutatjuk néhány ilyen csoport élőhelyét és a kihívásokat, amelyekkel szembe kell nézniük.
A szókapcsolat némileg félrevezető: egyes embercsoportok önszántukból kerülik, sőt erőteljesen elutasítják a külvilággal való kapcsolatot.
Korábban esetleg kapcsolatba léphettek idegenekkel, de a telepesek erőszakossága arra késztette őket, hogy visszahúzódjanak az elszigeteltségbe.
Másokat soha nem is érdekelt a külvilág, sokkal fontosabb volt számukra a függetlenségük.
Az ilyen törzsek alapvetően a földrajzi helyzetük miatt képesek elkerülni a külvilággal való kapcsolatot, hiszen a földgolyó távoli vidékein élnek - például Délkelet-Ázsiában, Pápua Új-Guinea szigetének sűrű dzsungelében.
Az indonéz kormány tiltja, hogy újságírók vagy emberjogi szervezetek képviselői keressék föl a hegyvidékes területet, ezért a törzsek száma nem tudható pontosan.
Az Andamán-szigeti jarawáknak a legutóbbi időkig sikerült elkerülni a kapcsolatot idegenekkel, ám a Nagy Andamán Autóút turistákat és orvvadászokat vonzott a területre, ami járványos betegségekhez és a törzs kizsákmányolásához vezetett.
Az Andamán-szigetek egyikén, az Északi-Sentinel-szigeten élő törzs megtámadja a partra igyekvőt.
A legtöbb távoli törzs Dél-Amerikában él, mélyen az Amazonas esőerdőiben.
Főként a nyugati Mato Grosso, Rondonia és Acre államokban élnek.
Az Amazonas környékén elharapódzó illegális fakitermelés nagy veszélyt jelent a területen élő bennszülötteknek. Egyes törzsek már fel is adták elszigeteltségüket, hogy tiltakozzanak a pusztító betolakodók ellen.
A brazil kormány korábban expedíciókat indított az ilyen törzsekhez, abban a hitben, hogy így lehet a legjobban védeni őket. Az utóbbi időben azonban inkább az alkalmi berepülő felmérést preferálják.
A fent említett kormányalap az Amazonas medencéjében igyekszik az elszigetelt törzseket védeni. Ritka berepüléseik alkalmával azt vizsgálják, elköltözött-e a törzs az előző élőhelyéről és folyik-e betolakodó fakitermelés a törzsi területeken.
Más Amazonas-menti országokban, ahol kevesebb területvédelmi erőforrás áll rendelkezésre, mint pl. Peruban, ahol talán 15 távoli törzs élhet, természetvédők próbálják védeni a területeket és elszigetelt lakóikat a fakitermelőktől és a bányakutatóktól.
Részben ezért is védik az antropológusok és a bennszülöttek jogvédői a törzsek elszigeteltségét.
Ezek a törzsek is az emberiség részei, különleges kultúráikat érdemes megőrizni és védeni!
Forrás: http://www.iflscience.com/
