Nem hiszünk a szemünknek
Nézz erősen az alábbi képre, különösen a középső részére! Harminc másodperc múlva a minta halványulni kezd, mintha túlzottan megnöveltük volna az expozíciós időt.
Először a világosabb színek és a szélen levő formák tűnnek el. Kb egy perc múlva a kép egészen beolvad a háttérbe, sima fehér felület, esetleg egy szürke négyszög marad a helyén.
Amint megmozdul a szemed vagy máshová figyelsz, a kép újra láthatóvá válik.
Ez a Troxler-hatásnak nevezett vizuális trükk, amit Ignatz Troxler svájci orvos, politikus, filozófus fedezett fel a XIX. század fordulóján. Őt – hosszú és eredményekben gazdag életútja ellenére – leginkább éppen erről a megdöbbentő optikai illúzióról ismerik.
"Legtöbbször még csak rá sem jövünk, hogy ez egyáltalán megtörténik, mert a szemünk és a környezetünk állandó mozgásban van" - nyilatkozott a Queensland-i Egyetem pszichológia professzora, Derek Arnold a https://www.theverge.com/ ismeretterjesztő honlapnak.
Igazából persze nem tűnik el a kép. Itt egyszerűen arról van szó, hogy belepillanthatunk abba, ahogy az agyunk folyamatosan küzd az ingerek ezreivel: ezt a jelenséget szelektív információ-feldolgozásnak hívják. Anélkül, hogy tudnánk róla, az agyunk kiszűri a tárgyhoz nem tartozó információt, hogy a fontos dologra tudjunk koncentrálni, például a vadonban rejtőző ragadozóra, vagy a sarkon beforduló autóra, amikor éppen át akarunk menni az úton.
A fenti képen azért tűnnek el a színek, mert az agy kikapcsolja a nem változó vizuális ingerekre való reagálást. A kép középpontjára összpontosítunk, az agy pedig eldönti, hogy a formák szükségtelen információt jelentenek, és mentálisan „kitölti” a középponti részt az azt körülvevő fehér színnel.
Forrás: http://www.iflscience.com/ https://www.theverge.com/
