A kutatásban a német határ melletti, ám hollandiai Maastricht-i Egyetem 50 német anyanyelvű diákja vett részt. Alkalmanként mindannyian isznak szeszesitalt, és – mivel az egyetemen az oktatás holland nyelven folyik – nemrég tettek holland nyelvvizsgát.
A vizsgálat során mindenkivel külön-külön folytattak egy kétperces kötetlen holland nyelvű beszélgetést, ami előtt 25-en vizet kaptak, a másik 25 pedig szeszesitalt. Ez utóbbinak a mennyisége a diák testsúlyától függött, egy kb. 70kg-os diák nem egészen 5 dl sört kapott.
A beszélgetéseket fölvették, majd két holland anyanyelvű kutató értékelte őket, akik nem tudták, kik ittak vizet és kik alkoholt. A résztvevőket is megkérték, értékeljék a saját teljesítményüket, hogy mennyire találták folyékonynak a beszédüket. Mint az értékelések összevetéséből kiderült, a szeszesitalt fogyasztók nem érezték, hogy könnyebben fűzték volna a szavakat, de így volt. A holland anyanyelvű értékelők úgy találták, hogy a szeszesitalt fogyasztók csoportja folyékonyabban, jobb kiejtéssel beszélt, mint a kontroll-csoport, míg a nyelvhelyességre, a szókincsre és az érvelésre kapott pontszámok nagyon hasonlók voltak mindkét csoportban.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a szeszesital nem volt sok: több italnak valószínűleg nem lenne ilyen kedvező hatása. Sőt: aki túl sokat iszik, az tapasztalhatja, mennyivel nehezebb beszélni, akár a szavai is összemosódhatnak.
Természetesen még további kutatásra van szükség – írják a kutatók. Nem vizsgálták pl. a kísérlet résztvevőinek lelkiállapotát, érzelmeit. Összegző következtetésük szerint a mérsékelt ivók azért beszélnek folyékonyabban idegen nyelven, mert némi szeszesital valószínűleg „csökkenti a szorongást”, felszabadítja a gátlásokat.
Az elméletüket egy 1972-es tanulmány is alátámasztja: akkor azt találták, hogy kevés szeszesital után az amerikaiaknak jobb lett a thai kiejtésük.
Forrás: https://9gag.com/