10 női tudós, akiket szinte senki sem ismer, pedig megváltoztatták a tudomány történetét
Mindannyian hallottunk elképesztő női sikerekről és karrierekről a tudományban, igaz? Bizonyára mindannyian meg tudunk nevezni női tudósokat, akik megváltoztatták a világot. De ha a kérdést egy átlagos kocsmakvíz átlagos közönségének teszik fel, ha szerencsénk van, ezt fogják válaszolni: ”Nézzük csak, hát itt van Marie Curie és …”
Az ezt követő teljes csend fájdalmas. Hogy betöltsük ezt az indokolatlan űrt, íme itt van 10 női tudós (plusz egy), akikről szinte senki nem hallott, pedig megváltoztatták a tudomány történetét.
Alice Hamilton
orvos
A munkahelyi egészségvédelem vezető alakja, aki felismerte a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének fontosságát. A XX. század első felének több szociális-jóléti reformjának kulcsszereplője volt. Ő volt az ipari toxikológia úttörője is, és az első nő, akit a Harvard Egyetem oktatói karába kineveztek.
Lise Meitner
fizikus
Otto Hahn-nal és Otto Robert Frisch-sel együtt Lise Meitner 1939-ben a maghasadás felfedezése és megértése terén folyó kutatások élén állt, mely egyik alapvető eleme gyakorlatilag minden nukleáris technológiai fejlődésnek. Annak ellenére, hogy kulcsfontosságú része volt benne, mellőzték őt, amikor Otto Hahn elnyerte az 1944-es kémiai Nobel-díjat az atomaghasadás felfedezéséért.
Csien-Siung Wu
kísérleti atomfizikus
Hihetetlenül gazdag és sikeres kutatói pályát futott be a nukleáris fizikában, jelentős előrelépéseket téve a szakterületen. Ezek közül a leghíresebb az úgynevezett Wu kísérlet, amely elutasította a paritás megőrzésének fizikai törvényét. Bár Wu kísérlete bizonyította az elméletet, a Nobel-díjat a paritássértés törvényéért csak az elméleti fizikusok (és az eredeti ötlet gazdái) Li Cseng-tao és Jang Csen-ning nyerték el.
Gertrude Elion
biokémikus
Ő találta fel a Purinetholt, a legelső gyógyszert a leukémia kezelésére, a Pyrimetamine maláriaellenes hatóanyagot, az aciclovir (Zovirax) herpesz elleni szert, az azatioprin nevű, szervátültetésre használt immunszuppresszív gyógyszert, és az AIDS kezelésére szolgáló AZT-t (azidotimidint)… És a listát még lehetne folytatni. Szerencsére, ellentétben az összeállításban szereplő többi nővel, 1988-ban orvostudományi Nobel-díjban részesült (két másik kutatóval közösen). Valóban megérdemelte.
Anne McLaren
kutató biológus
A McLaren az embriófejlődés kutatásának úttörője volt, különösen az in vitro (élő testen kívüli) megtermékenyítés (IVF) területén volt sikeres. Az egereken végzett kísérleteiben egészséges embriók megtermékenyítését végezte el a méhen kívül és beültette azokat egy szurrogátumba. Mindez kulcsfontosságú volt a humán IVF kifejlesztésében.
Jocelyn Bell Burnell
asztrofizikus
Még posztgraduális hallgatóként Bell elsőként figyelt meg olyan pulzáló rádiójeleket, amelyek egy neutroncsillaghoz vezettek. Más szóval felfedezte a pulzárokat. Ez óriási esemény volt az asztrofizikában, amelyet „a 20. század legnagyobb csillagászati felfedezésének” neveztek. 1974-ben kutatási főnöke és egy kollégája fizikai Nobel-díjat kaptak az ő felfedezéséért, több kiemelkedő csillagász megdöbbenésére.
Inge Lehmann
geofizikus
Valamikor régen a szeizmológusok úgy vélték, hogy a Földnek egyetlen olvadt magmája van. Igen tudatlan idők voltak ezek. Aztán jött Inge Lehmann, egy szerény szeizmológus és a geofizikus, hogy fejreállítsa a bolygónkról való tudásunkat. A régi elméleti modellek és a földrengések tényleges mérései közötti ellentmondások feloldása céljából Lehmann felállított egy elméletet, mely szerint a Föld magmája valójában két rétegből áll: egy belső szilárd és egy külső megolvadt magmából. Később igazolódott a feltevése és felfedezése örökre megváltoztatta a szakterületet. A leghosszabb életű női tudós rekordját is tartja (104 éves korában halt meg)!
Mary Anning
paleontológus
1811-ben, 12 éves korában Anning egy szép napon elindult sétálni a bátyjával. Ekkor találták meg az első teljes ichthyosaurus-ként (hüllő) később azonosított csontvázat, amely elindította sikerekben gazdag paleontológiai karrierjét. Később még felfedezett két teljes plesiosaurus (hüllő) fosszíliát, az első nem német pterosaurust, és számtalan más csontvázat, amelyek a paleontológiai ismeretek jelentős fejlődését szolgálták. Mary Anning kora egyik legnagyobb szaktekintélyévé vált a paleontológia területén. Ennek ellenére a tudományos közösségnek soha nem lehetett teljesen részese, mivel az többnyire anglikán férfiakból állt.
Hilde Mangold
embriológus
Mangold doktori disszertációja egyike volt azon keveseknek, melyek közvetlenül Noble-díjat nyertek el. Sajnálatos módon a díjat férfi mentorának, Hans Spemannak ítélték oda 1935-ben, teljesen figyelmen kívül hagyva Mangold szerepét az embriónális indukció demonstrálásában (bizonyos sejtek képessége, hogy beindítsanak, vagy hatást gyakoroljanak más sejtek fejlődési irányára). Az indukció a mai napig az embriológia egyik központi eleme. Hilde 10 évvel azelőtt halt meg, mielőtt Spemann megkapta a Nobel díjat, így soha nem tudhatta meg, hogy mennyire fontosak voltak disszertációjának megállapításai.
Stephanie Kwolek
vegyész
Sokan életüket köszönhetik Stephanie Kwoleknak, és nem is tudnak róla. Ő a kevlár (a golyóálló mellényekben használt anyag) feltalálója, amelyért elnyerte a DuPont Lavoisier érmet. Ő a DuPont cég egyetlen női alkalmazottja, akinek valaha is ez a megtiszteltetés járt. Bár eredetileg orvostudományt akart tanulni, a kémia már az elején annyira lenyűgözte, hogy pályafutását ennek a területnek szentelte, és számos díjat nyert a fantasztikus felfedezéseiért.
Rosalind Franklin
vegyész
Rosalind Franklinról tudnak az emberek, de vitathatatlanul nem eleget, így mindenképpen érdemes megemlíteni őt is. Bónuszként tegyük a listához.
1953-ban James Dewey Watson genetikus és Francis Crick biológus egy olyan tanulmányt tett közzé, amely a DNS kettős hélix szerkezetét ismerteti Franklin kísérleteire alapozva, amely alapvetően megváltoztatta azt, amit minden Földi életről gondoltunk. Kutatása kulcsfontosságú volt a felfedezés szempontjából, de tíz évvel később, amikor Crick és Watson 1953-ban együtt megkapták tanulmányukért az orvosi Nobel-díjat, őt szégyenletes módon figyelmen kívül hagyták. Mint láthattuk, ez igencsak gyakori igazságtalanság volt a 20. században.
Ezeknek a nőknek döntő szerepük volt abban, hogy a világ olyan legyen, amilyennek ma ismerjük. Az elismerés hiánya sem változtat ezen. Remélhetőleg azonban a jövőben gyakran szoba kerülnek majd, és megszerzik a tudomány történetében őket megillető a helyüket, még akkor is, ha ők ezt már nem láthatják.
Forrás: culturacolectiva.com
