18 °C, Budapest
18 °C
Budapest
Holnap
11°
Holnapután
13°
Csütörtök
12°
2019.10.21. hétfõ, Orsolya
filter.hu filter.hu

Korszakalkotó tanulmány a gyerekek okoseszköz-használatáról

Beszélgetés a 60 Minutes TV-hírműsorban a kormány új, áttörést jelentő tanulmányáról, amiben a telefonnak, a tabletnek és egyéb eszközöknek a gyermeki agy fejlődésére gyakorolt hatását vizsgálják.

Akinek van gyereke, és szeretné tudni, hatással van-e a gyerek agyára az okostelefonon végtelen görgetéssel, kattintgatással és SMS írással töltött rengeteg idő, az legyen szíves, tegye le a saját telefonját és figyeljen. Az USA szövetségi kormánya és Nemzeti Egészségügyi Intézete (NIH) minden idők legigényesebb tanulmányát tette közzé a serdülők agyi fejlődéséről. Ennek egy részében a kutatók azt próbálják megérteni, amit napjainkban még senki sem ért: hogyan hat a kijelző előtt töltött idő a gyermekek agyi struktúrájára, érzelmi fejlődésükre és mentális egészségükre.

Az USA 21 helyén készítettek interjúkat 9-10 évesekkel és vizsgálták az agyukat is. 300 millió dolláros költséggel több mint 11.000 gyerek fejlődését figyelik egy évtizeden keresztül.

Dr. Gaya Dowling, az NIH munkatársa az eddigi eredményeikről azt mondta, eredetileg a dohányzásra, a marihuánára és a többi kábítószerre akartak koncentrálni. A kijelző előtt töltött idő úgy került bele a vizsgálatba, hogy kíváncsiak voltak a hatására. Hiszen világos, hogy ez rengeteg idő.

Megvannak az első 4500 résztvevő rendkívül érdekes agyi képalkotási adatai. A kijelzőn 7 óránál hosszabb ideig lógó gyerekek agyáról készült MRI-k lényegesen eltérnek a többiekétől.

Mintha a gyerekek következő generációjával folytatott egyfajta természetes, ellenőrizhetetlen kísérlet közepében lennénk.

Dowling szerint a fevételeken a vörös szín az agykéreg idő előtti elvékonyodását jelzi. Ez az agy ráncos külső rétege, ami az öt érzéktől származó információt dolgozza fel. Az agykéreg elvékonyodását általában érési folyamatnak tartják, vagyis az ilyen gyerekeknél hamarabb bekövetkezik az, aminek kicsit később lenne itt az ideje. Azt viszont a kutatók egyelőre nem tudják, hogy ezt a kijelző előtt töltött idő okozza-e, sem azt, hogy ez egyáltalán káros-e. Ez csak idővel fog kiderülni, ha lesznek az MRI-n látható eltérésekkel kapcsolatos fejlemények.

 Dr. Gaya Dowling

Az interjúk és az NIH tanulmány adatai arra is utalnak, hogy a naponta 2 óránál tovább a kijelzőhöz láncolt gyerekek gyengébben teljesítik a gondolkodást igénylő és a nyelvi teszteket.

A kutatók remélik, hogy eljutnak annak a meghatározásához, kialakul-e függőség. Még tudják majd mondani, mennyi időt töltenek a gyerekek a kijelző előtt, milyen mértékben érzékelik ennek a hatását, és betekintést kapnak ennek hosszabb távú következményeibe is. Egyes kérdések már pár éven belül megválaszolhatók lesznek, de az igazán érdekes, a hosszú távú következményekkel kapcsolatos kérdésekre a válasz csak később várható.

Az ilyen eszközöknek az egészen kicsi gyerekekre gyakorolt hatását vizsgáló kutatók aggódnak is emiatt. Dr. Dimitri Christakis, a Seattle-i Gyermekkórház kutatóintézetének igazgatója az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia - a kijelző előtti időre vonatkozó - legújabb irányelveinek vezető szerzője. Azt javasolja az irányelv, hogy

„a 18-24 hónaposnál fiatalabb gyermekek esetében kerüljük a digitális média használatát, kivéve a video chat-et”.

Az NIH tanulmánnyal kapcsolatban dr. Christakis a kutatóknak azt az aggodalmát fogalmazza meg, hogy úgy érzik, mintha a gyerekek következő generációjával folytatott egyfajta természetes, ellenőrizhetetlen kísérlet közepében lennénk.

Dr. Christakis szerint azt már tudjuk az iPad-en játszó kisgyerekekről, hogy nem ültetik át a valóságba, amit az iPad-en tanulnak: ha egy kisgyereknek mutatunk egy Lego alkalmazást, ahol virtuálisan játszhat, egymásra rakosgathatja a Lego-kat, majd valódi Legot mutatunk neki, akkor elölről kezdi. Úgy rakja egymásra a valódi Lego-kat, mintha még sose csinálta volna. A két dimenziós tudást nem tudja három dimenzióban alkalmazni.

Dr. Christakis-en kívül alig pár kutató vizsgálta eddig a kijelzőnek az első két év alatti gyermekek agyára gyakorolt hatását. Ez az időszak kritikusan fontos az agyi fejlődés szempontjából. Dr. Christakis azt mondja: aki aggódik amiatt, hogy a tinédzser gyereke iphone függő lett, annak tudnia kell, hogy az ugyanazt az eszközt használó csecsemő jóval sérülékenyebb a tinédzsernél, mert sokkal több örömet szerez neki az, ami a kijelzőn történik.

Egy kis kísérletben 15 kisgyerek kapott 3 játékot: egy műanyag gitárt, egy zenélő iPad-et, végül egy olyan iPad-et, amit fénnyel, színekkel és hangokkal jutalmazott. Bizonyos idő elteltével a kutató visszakérte a játékot. A hagyományos játékot a gyerekek 66%-a hajlandó volt rögtön visszaadni.

A zenélő iPad-et is majdnem ugyanennyien adták vissza, de sokkal kevesebben adták vissza azt az iPad-et, ami mindenfélét csinál.

Az interaktívabb iPad-et visszaadni hajlandó kisgyerekek aránya 60%-ról 45%-ra esett, mert az sokkal jobban lekötötte őket.

A játék appokat így is tervezik: Tristan Harris, a Google egykori alkalmazottja már több mint egy évvel ezelőtt elmondta, hogy a lehető legtovább tartó használat érdekében alkalmazandó technikákat játékleírások tartalmazzák. Harris-szal együtt a Szilikon völgynek alig néhány bennfentese ismerte el nyilvánosan: a telefonokat és az app-okat úgy tervezik, hogy azok tartósan lekössék a gyerekek figyelmét.

A figyelemért folyik a harc, ez hajtja a társadalmat és a műszaki fejlesztést – jelentette ki Harris. Ez – a műsorvezető szerint –a felnőtteknél egy dolog, a gyerekeknél viszont egészen másképpen van. Harris sem biztos abban, kívánatos-e a gyerek fejlődése szempontjából, hogy a figyelemért folytatott harc őt is érintse. Fontosnak találja, hogy a szülők nem értik, milyen komplex dologba merül bele éppen a gyerek. Úgy véli, az általános narratíva: a srác pont úgy csinálja, mint amikor mi pletykálkodtunk gyerekkorunkban a telefonban – a szülők nem törődnek vele, hogy a 70-es években nem állt ezer mérnök a telefon mögött, akik úgy tervezték újra a telefont, hogy képes legyen más telefonokkal együttműködni, és naponta frissítik azt, hogy jobban és jobban rákattanjál.

Nemrég vált lehetségessé, hogy láthassuk, mi történik a fiatal agyban, amikor egy mobil eszközre koncentrál. A problémát a San Diego-i University of California kutatói oldották meg.

Anderson Cooper műsorvezető Dr. Kara Bagot-tel beszélget

Dr. Kara Bagot a 300 millió dolláros NIH vizsgálat kutatója. A kutatócsoportja a legnépszerűbb közösségi média app-on, az Instagram-on lógó tinédzserek agyát tanulmányozza.

A 18 éves Roxy Shimp éppen Dr. Bagot-höz készül. Elmondja, hogy – óvatos becslés szerint - 10-20 percenként néz rá a telefonjára. Nem viheti be a telefonját az MRI-be, mert a gépben igen erős mágnesek vannak, hanem az arca fölé erősített tükörben látja a szoba átellenes végében levő mozivásznon a képeket az Instagram-fiókjában. Így Dr. Bagot pontosan láthatja a szkenneren, hogy az agy jutalmazó rendszerének mely részei a legaktívabbak a közösségi média használatakor: az agy egy része fényesebb, ha kellemesen érzi magát a kísérleti alany. Ennek a kísérletsorozatnak és más vizsgálatoknak az eredményei alapján Dr. Bagot és több más kutató is úgy véli: a kijelző előtt töltött idő az agyat dopamin kibocsátására stimulálja. Ennek a vegyületnek döntő szerepe van a vágyban, a mohóságban.

Dr. Bagot-nak az a véleménye, hogy aki rákap ennek az ízére, az folyamatosan jól akarja érezni magát, és – ahelyett, hogy előbb gondolkozna, aztán cselekedne – hajlamos lesz az impulzív cselekvésre és a szociális média kényszeres használatára.

A tinédzserek átlagosan napi 4,5 órát lógnak a telefonjukon. Mára alapvetően megváltozott az amerikai gyermekgeneráció cselekvési és gondolkodásmódja. Jean Twenge, a San Diego State University pszichológiaprofesszora szerint a tinédzserek közötti kapcsolatra annak volt a legnagyobb hatása, amikor a korábban alig néhány ember birtokolta okostelefonok az emberek többségének a mindennapi használati tárgyaivá váltak.

Használatos eszköznek kell lennie, nem pedig az embert használó eszköznek.”

Twenge 5 évet töltött négy, a 60-as évektől folytatott országos, 11millió fiatalra kiterjedő vizsgálat áttanulmányozásával. Felfedezte, hogy az 1995-ben és később született tinédzserek, az általa „I-generációnak” hívott nemzedék viselkedése és mentális egészsége élesen eltér a korábbiaktól. Ez az első nemzedék, aki az egész kamaszkorát okostelefon társaságában töltötte, nem is emlékszik olyan időre, amikor még nem volt okostelefon. A korábbi nemzedékek között is vannak eltérések, de azok messze nem ilyen hirtelen következtek be, és nem ennyire kifejezettek. Az iPhone 2007-ben jelent meg, a fiatalok körében az okostelefon-használat 2012-re vált általánossá. Twenge megdöbbenve tapasztalta, hogy a 2012 utáni 4 évben csökkent a magukat italozónak, szexelőnek valló fiatalok aránya, miközben kiugróan magas lett a magányosoké és a lehangoltaké. Elképzelhető, hogy ebben más tényezőknek is volt szerepük, Twenge azonban szoros kapcsolatot csak az említett tulajdonságok és az okostelefon, illetve a közösségi média népszerűsége között tudott kimutatni. Beszámolt arról, hogy nemcsak a magányosság, a levertség, hanem a 10-14 éves, magukban – pl. késsel – kárt tevő lányoknak az ügyeletre kerülése esetében is ugyanezt találta, sőt a telefon szinte bármilyen problémát okozhat. Két elmélet foglalkozik ezzel: az egyik szerint azok a specifikus dolgok okozzák a problémát, amit a tinédzserek csinálnak a telefonon, a másik elmélet pedig a telefon előtt töltött idő hosszát találja problémásnak.

Anderson Cooper műsorvezető és Jean Twenge

Frusztrálónak bizonyulhat, hogy egyértelmű választ találjunk a közösségi médiának a mentális egészségre gyakorolt hatásáról föltett kérdésre. A Pew Research Center új országos vizsgálatában a tinik 81%-a azt mondta, úgy érzi, erősebben kötődik a barátaihoz, és ehhez az érzéshez kapcsolta a közösségi média használatát. Ugyanakkor a University of Pennsylvania egy hónapig folytatott kísérletében a korábbinál jóval kevésbé érezték magukat magányosnak, lehangoltnak azok a diákok, akik napi 30percre korlátozták a Facebook, az Instagram és a Snapchat használatát. Twenge szerint ezeket sokszor azért tesszük magunkévá, mert olyan csodásan könnyű kezelni – az esetleges következményeket pedig csak később vesszük észre.

Szerencsére kb. egy éve már többet beszélünk arról, hogy is kellene az eszközeinket, az alkalmazásokat okosan használni. A Facebook-on és az Instagram-on lehet monitorozni a használatot. Az okostelefon-forradalom kiváltója, az Apple megoldotta, hogy a szülők korlátozhassák az alkalmazások használatát. A műsorvezető szerint a gyártók azt mondják, ők megtették, amit lehetett, Twenge azonban úgy látja, hogy a szülők többsége még csak nem is tud ezekről az eszközkészletekről. Jobb lett volna, ha ezek már 5 évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna – de jobb későn, mint soha.

A NIH a maga részéről összeállította a 11.000 gyerek listáját az agykutatási vizsgálathoz. 2019-ben nyilvánosságra hozza az adatokat, hogy a kutatók mindenütt világon tanulmányozhassák a fiatalok életében a legdominánsabb műszaki jelenléttel bíró eszköznek a hatásait.

Twenge szerint az okostelefon nagyszerű dolog, műszaki csoda. Tájékozódunk vele, megnézzük, milyen idő lesz, és mindenféle egyébre is jó. Naponta félóra vagy egy óra a telefonon nem jelent problémát, ha arra használjuk, amire való; azután pedig tegyük le. A telefonnak használatos eszköznek kell lennie, nem pedig az embert használó eszköznek.

Forrás: cbsnews.com

Kerülendő
Ez tetszik!
Kerülendő
Ez tetszik!
Kerülendő
Ez tetszik!
Kerülendő
Ez tetszik!
További anyagok