Óránként 9 dollárért pucolt vécét, később bestsellert írt róla
Így is történt. A volt takarítónő írt egy „koldusból királylány” történetet, amelyben a hosszú küszködés végén feltűnik a láthatáron a meggazdagodás. A takarítással töltött évekről írt könyve, A takarítónő: nehéz munka, kevés pénz és egy anya erős akarata (Maid: Hard Work, Low Pay and a Mother’s Will to Survive) február elején fölkerült a New York Times dokumentumregény bestseller listájára, nyomban a 3. helyre.
A könyv bepillantást enged a rosszul fizetett hétköznapi szolgáltatások világába, amit az amerikaiak nagy része észre sem vesz, vagy nem akar törődni vele.
Most pedig a kínlódó szegénységben töltött évek utáni gyors siker megváltoztatja Land életét. Repülés közben érte a hír, hogy a könyv fölkerült a New York Times listájára. „Amint leszálltunk, máris rengeteg SMS-t kaptam” mondta a CNN-nek. Miközben a repülőgép az épület kapujához gördült, Land elsírta magát.
Házakat takarítva csinálta végig az egyetemet
A takarítónő Land húszas éveinek végén kezdődik, amikor egy hajléktalanszállón élt csecsemő kislányával. A könyv elején egy kínos jelenetben Land anyja átrepült Európából a férjével, hogy segítsen Land-nek átköltözni a hajléktalanszállóról egy átmeneti szállásra, de még ebédet se vett neki. Kényszerítette, hogy 10,59 dollárt fizessen egy hamburgerért – „28 cent maradt a bankszámlámon” – írja Land.
Egy későbbi jelenetben Land összeveszett az apjával, akinél a pici Miával lakott.
Több mint egy évtizedig álmodozott arról, hogy író lesz, közben késő esténként – kivörösödött szemmel, egy csésze kávé mellett - csendben körmölgetett, miután Mia elaludt.
28 évesen lett anya, de a családja nem támogatta. A Seattle közeli kisvárosban gyakorlatilag semmi más munkát nem talált a takarításon kívül, mert nem volt diplomája. Senki nem segítette anyagilag, és el kellett tartania magát, ezért gyakran folyamodott állami segélyért. A szegénység miatti megaláztatás mellett a tényleges szegénységét bizonyító dokumentumok beterjesztését is megterhelőnek érezte. „Újra és úja bizonyítanom kellett, hogy azt csinálom, amiről azt állítom, hogy csinálom” mondta.
A Montanai Egyetemen kezdte meg az angol szak kreatív írás szakirányát, mert sok író karrierje indult erről az egyetemről. A háztakarítás meg a kislányának a gondozása mellett a harmincvalahány éves Land sosem jutott el az évfolyamtársai bulijaira, de nem is hívták meg. „Mindenki a külföldön töltött évéről írt, csak én írtam a vécépucolásról” mondta.
Miután 2014-ben megkapta angolból a diplomáját, végre már nem a nyeles felmosó, hanem a tolla révén tudott vacsorát tenni az asztalra. A washingtoni Center for Community Change nonprofit szervezettől kapott ösztöndíjat művek írására. A Vox hírportálon megjelent egyik esszéjében elpletykálta, hogy az általa takarított összes kastélyban mindenütt receptre fölírható fájdalomcsillapítók hevernek. Az esszé vírussebességgel terjedt, keretes cikk lett belőle a New York Times, a Washington Post és más tekintélyes lapok internetes kiadásában. A bankszámlájára persze nem mindig hoztak a kattintások pénzt.
Még mindig küszködött, amikor 2016 végén sikerült egy kiadóval leszerződnie, és az előleget folyósított a könyvére. Ekkor 50,000 dollár diákhitel- és 20,000 dollár hitelkártya-tartozása volt, de a maga meg a két kislánya napi szükségletein felül legalább már másra is tudott költeni. Csontkovácshoz fordult például a gerincferdülése miatt, ami a foltos szőnyegek dörzsölésével töltött évek alatt egyre rosszabb lett. Vett egy mindegyik korábbi autójánál nagyszerűbb autót: egy 2006-os Subarut. „Fogorvoshoz azonban évek óta nem jutottam el” mondja.
Neil Gaiman regényíró is rajong érte
A takarítónő rangos helyre ugrott a Times bestseller-listáján, Obama volt elnök felesége, Michelle és az USA elnökségére pályázó Kamala Harris szenátor memoárjai közé. A kiadóban „ugráltak és ünnepeltek és ölelgettek”, mikor megtudták, mondja Land.
Az Amazon a január hónap legjobb könyvei közé emelte A takarítónőt, a Barnes and Noble könyvesbolt-lánc a februári ajánlólistájára tette, Neil Gaiman regényíró pedig a twitteren dicsérte. Land kisebbik lánya, Coraline Gaiman könyve után kapta a nevét.
Land könyve éppen akkor jelent meg, amikor Alfonso Cuarónnak egy fiatal szolgálólány szemszögéből láttatott Roma c. filmjét 10 Oscar-díjra jelölték (hármat el is nyert). A könyv és a film főszereplője is fizikai munkából él és könnyen a társadalom margóján találja magát.
Land az utóbbi pár hetet az USA-ban való utazással, a történetét mesélve töltötte. Részleteket olvasott fel a könyvéből, bemutatta, mennyire kimerítő volt az anyai-takarítónői lét. Egy diák hozzászóló cáfolta a közkeletű vélekedést, hogy segélyért az folyamodik, aki nem akar dolgozni. Kirúgott a hámból egy rajongó, aki éppúgy napról napra él, mint ahogy sokáig Land is: 18 dollárért vett vonatjegyet, hogy lássa azt a nőt, aki ki tudta magát írni a szegénységből. „Elcsesztem a mai költségvetésemet, két órát vonatoztam, hogy lássam magát. Olvastam a könyvét, tudom, hogy megérti, milyen napról napra élni” ezt a kézírásos cédulát kapta Land a nőtől.
Az utóbbi években Land írásait már sokan olvasták, és a szegénységről írott kemény megállapításai nem találtak egyöntetűen kedvező fogadtatásra.
Land felolvasást tart a könyvéből
„Leginkább fehér férfiak trollkodtak velem az interneten” jegyezte meg Land.
Ez azonban mára megváltozott.
„Meg vagyok lepve, hogy az emberek tényleg értik, milyen nehéz állami segélyhez jutni és azt valahogy beosztani” mondja Land.
Tisztában van azzal, milyen nehéz a megélhetés, emlékeztet a szövetségi alkalmazottakra, akik fizetéstől fizetésig élnek, és a szövetségi intézmények leállása idején sorban álltak a jótékony célú ételosztásokon. „Azt hiszem, [a könyv] napjaink történéseit visszhangozza” véli.
A szegénységről beszél
Azt mondja: ösztöndíjak, kölcsönök, segélyprogramok hosszú sora segítségével tudott végül kimászni és a családját is kihúzni a szegénységből. A programok azonban – amellett, hogy felemelték – korlátokat is szabtak. Land leírja a könyvében: állandóan, szinte lehetetlen módon egyensúlyoznia kellett, hogy eleget tegyen az állami segélyprogramokban előírt munkavégzési követelménynek, részt vegyen az egyetemi órákon és még a kislányát is ellássa. Ma úgy látja, hogy a kreditet érő egyetemi órát a segélyprogramokban munkával töltött időnek kellene tekinteni. „A munkám nem jogosított táppénzre, szabadságra, béremelésre nem számíthattam, és még így is folyton csak több munkát kértem. A le nem dolgozott órákat ritkán tudtam bepótolni, és ha kevés órát dolgoztam, attól féltem: kirúgnak. Létfontosságú volt, hogy az autó rendben legyen, mert egy szivárgó vízcső, hibás termosztát, de még egy leeresztett kerék is kibillenthetett, megingathatott, a hajléktalanság felé taszíthatott minket."
Számos döntéshozó próbálja enyhíteni A takarítónő ábrázolta terheket.
Kamala Harris szenátor törvénybe iktatott jogokat követel a háztartási munkásoknak, vagyis a dajkáknak, takarítóknak, otthoni szakápolóknak stb. Jogosultak lennének más foglalkozásokban rutinszerűen elvárt juttatásokra: táppénzre, betegbiztosításra, nyugdíjra, munkavégzési szünetekre, ésszerű munkabeosztásra.
A jövő hónapban Land - ismert progresszív közpolitikai szereplők mellett - beszédet mond Washingtonban a szegénységről rendezendő fórumon, amely egy, a Center for Community Change által szervezett esemény része. Ettől a szervezettől kapta Land az első ösztöndíjat művek írására.
Egyedülálló anya
A 41 éves Land ma a Montana állambeli Missoula-ban él a 11 éves Miával és a 4 éves Coraline-nel. Az apák nem sokat törődnek a lányaikkal. Land 2017-ben férjhez ment, de – azt mondja – a férje bántalmazta, az együttélés hamar véget ért.
Stephanie Land: „A lányom egy hajléktalanszállón tanult meg járni.”
A sztáríró életmódjába most illeszkedik be, bár nem érzi magát sztárírónak. „Nem vagyok szépíró. A mondanivalómat nagyon egyszerűen adom elő, merthogy az is” mondja. Csodálja Ernest Hemingway tömör, súlyos mondatait, emlékszik a tanácsára, hogy kitartóan és világosan kell írni arról, ami fáj. Így is tett A takarítónő első mondatával: „A lányom egy hajléktalanszállón tanult meg járni.” A könyv írása során John Steinbeck, Kurt Vonnegut műveihez fordult, és töviről hegyire átnézte a kortárs írónők zajos sikert arató memoárjait, pl. Cheryl Strayed Vadonját. A következő pár hónapban előadások tartását és alacsony jövedelmű írók mentorálását tervezi. Akkor kezd majd új könyvön gondolkodni, ha lesz némi szabadideje.
Azt mondja, A takarítónőt „a hős útja” narratívára építette fel, mert - úgy érzi - a memoár-írónak „az önmegismerés fejlődési folyamatát kell bemutatnia”; egyedülálló anyaként pedig még egyet csavart rajta: „a végén férfi nélkül akartam megcsinálni.”
Forrás: edition.cnn.com
