Ha partnert vagy akár csak új barátokat keresel, érdemes odafigyelni a labilitásra, hisztériára utaló jelekre. Bizonyos életszakaszokban különösen fontos lehet, hogy olyan emberekkel vegyük körül magunkat, akikkel könnyű kapcsolatot létesíteni vagy barátkozni. Nézzünk pár forgatókönyvet!
Az érzelmi labilitásra hajló embereknek sok nagyszerű tulajdonságuk lehet, ugyanakkor nehéz velük együtt élni, és az a te körülményeidtől és a helyzet mérlegelésétől függ, hajlandó leszel-e ezért rengeteget dolgozni. Nem azt mondom tehát, hogy azonnal szállj ki a kapcsolatból, ha az alábbiakat tapasztalod, hanem azt, hogy átgondoltan dönts.
Valószínűleg mindenki hallott már olyan kijelentést, amiről azt gondolta: „ez aztán nagyképűen hangzik.” Valaki például hibázik és elvárja, hogy a hibáját mások tegyék jóvá, következmények nélkül.
Hasonlóképpen ügyeljünk az olyan emberre, aki aránytalanul kiborul vagy dühös olyan apróságok miatt, amik nem úgy alakultak, ahogy ő elképzelte: pl. megérkezik a szállodába, de még nincs kész a szobája. Vagy túlreagál valami csekélységet: pl. javaslatot tesz új dolgozóknak, akik még kérdeznének, és akkor – „hogy merészelnek kérdezni?”
Az érzelmi stabilitást jól jelzi az ígéretek betartása, munkák leadása határidőre, megjelenés rendszeres eseményeken megállapodás szerint és a csapatsport-tagság.
Tagadhatatlanul durva valakit megítélni a családja alapján, de akiről nem gondoskodtak szeretettel, megbízhatóan, arról inkább valószínűsíthető, hogy ezek a képességek nem alakultak ki benne.
Az alkatnak továbbá genetikai eleme is van, vagyis érzelmileg labilis szülők gyermeke esetében nagyobb a labilitás esélye. Néha láthatunk olyan jellegzetességet egy családban, amelynek egyes családtagok az elfogadható mértékét mutatják, más családtagok viszont egyértelműen a hibás verziót. Az egyik testvér például drogos és bűnöző, a másik fenegyerek, az üzleti életben nagy kockázatokat vállal. Ha utálod a kockázatokat, akkor esetleg még az utóbbi testvér sem illik hozzád. Ha nem vagy kockázatkerülő, akkor jól üthet ki a kapcsolat vele.
A családtagok stabilitására a többi fenti jelből is lehet következtetni.
Mindenkivel előfordult már, hogy nem azt a választ kapta, amit várt. Pl. elmeséled, hogy valami jól sikerült, és dicséretet vársz érte. Vagy valami stresszes dologról számolsz be, és elvárod, hogy legalább annyit morogjon, „kínos”. Árulkodó jel, ha ilyenkor – az elvárt reagálás helyett - a partnered témát vált, és magáról kezd beszélni.
Ez az előző pontnak egy változata. Valahányszor mondasz valamit, ő túltesz rajtad? Ha pl. stresszes napod volt, akkor ő rátromfol az ő még stresszesebb élményével. Egy barátnőm ezt így illusztrálta: „Fáj a fejed? Nekem meg agydaganatom van.” A korlátozott empátiájú emberek ezt a viselkedést empatikusnak érzik: nem jönnek rá, hogy nem az.
Vagy ha például elmondod, hogy mi a célod, amire törekszel, akkor őneki még nagyobb célja van.
Tegyük fel, hogy az edző vásárolta meg a csapat egyenruháját, a csapattagok pedig megtérítik neki a pénzt. A labilis, agresszív ember ezen könnyen túllép, „elfelejti”. Ha úgy érzi, megteheti, kritikátlanul meg is fogja tenni.
Ahelyett, hogy beismerné a hibáját, hazudik, kibúvókat keres, lényegtelennek tartja a dolgot, másokat vagy a körülményeket okolja.
Akik nehezen birkóznak meg problémákkal, hajlamosak a töprengésre és a hangulatváltozásokra, azok általában nagyon félnek a negatív érzelmi élményektől, a kritikától, az elutasítástól, noha ezek bizonyos mértékig az életünkhöz tartoznak.
A partnered váratlanul megváltoztatja a telefonszámát. Te rájössz: azért tette, hogy ne találják meg, akiknek tartozik. Vagy elmaradt a lakástörlesztővel, de ahelyett, hogy szembenézne a helyzettel a bankban, megpróbál kitérni a dolog elől.
Megismersz valakit, akinek a legutóbbi három kapcsolata távoltartási végzéssel vagy a másik letartóztatásával fejeződött be. Figyelj fel erre, mert ez jelez valamit. A partnered valószínűleg traumát élt át, és nem tanulta meg kezelni a trauma pszichológiai következményeit, így került újra meg újra zavaros helyzetekbe. Ez nem az a történet, hogy valaki traumát élt át, és kezelte azt. Akinek nagyon zűrösek voltak a korábbi kapcsolatai, annak legalábbis hegesedő (és talán nyílt) érzelmi sebei vannak ezek miatt.
Stabil kapcsolatban a partner kigyógyulhat a korábbi labilis kapcsolatokból, de ebbe a másiknak általában sokat kell érzelmileg „invesztálnia”. Az, hogy vállalod-e ezt vagy nem, attól függ, hogy mi történik a te életedben, és hogy te magad mennyire vagy érzelmileg stabil (megvannak, működnek-e az ilyen irányú érzelmeid).
Ha valakinek folyamatosan, hosszú ideig gyógyszert kell szednie, és nem figyel oda erre, az azt jelzi, hogy nem lesz túl megbízható. Ide tartozik az is, hogy ha változtatnia kellene a szokásain az egészségi állapota érdekében (pl. tornáznia kellene vagy kevesebb sót fogyasztani), de nem teszi, annak nincs kellő kitartása. Ha viszont megismerünk valakit, aki esetleges krónikus betegségére folyamatosan gyógyszert szed, és az állapota stabil, akkor jó vagy potenciálisan jó önszabályozó képességre következtethetünk. Még akkor is, ha a múltjában előfordult drámai, zűrös esemény, képes volt felülemelkedni rajta, legalábbis egy területen.
Aki képes a másik szempontjából is látni a dolgokat, az kiegyensúlyozottabb marad érzelmileg. Ha például megérted, miért nagy ügy valami a másiknak, ami neked nem is számít, akkor morgás helyett megértéssel tudsz reagálni, vagy akár együtt mérgelődsz vele. Aki nem tud a másik fejével gondolkozni, az hajlamos érzelmi kitörésekre, és nem érti, miért fontos, hogy mindenki elérje, amit szeretne.
Ennek sokféle megjelenési formája van. Van, aki például túl hamar kitárulkozik, vagy hajlamos belefutni olyasmikbe, amik miatt agyon izgatja magát. Akik kritikátlanul idealizálja a másikat, az hajlamos aztán lepöckölni ugyanazt az embert, ha valamitől kipukkad a csillogó buborék.
Összefoglalva: ahogy már az elején is említettem, a tényezők összességét nézd, ne egy-egy kiragadott dolgot. Mindegyiket lehet másféleképpen is magyarázni. Ha például valaki nem jelenik meg eseményeken, és ez rendszeres, akkor lehet, hogy felnőttkori hiperaktivitása van, és nehezen megy neki a napjának a beosztása. Ha azonban a megérzéseid jeleznek, akkor érdemes átnézni ezt a cikket, hátha segít rájönni, miért is érzékelsz problémát.
Forrás: psychologytoday.com