Ilyen volt Irán, mielőtt az 1979-es forradalmat követően iszlám köztársaság vált belőle
Mohammad Reza Pahlavi sah megkoronázza Farah császárnét 1967-ben, a koronázási ceremóniájukon.
- 1941-től 1979-ig Mohammad Reza Pahlavi sah volt Irán uralkodója.
- 1979. február 11-én végigsöpört az országon az iszlám forradalom.
- Iszlám köztársaság jött létre.
Az 1979-es iszlám forradalmat megelőző évtizedekben a sah volt Irán diktátora, elnyomta a politikai ellenvéleményeket és korlátozta a politikai szabadságot. Ugyanakkor igyekezett az országot - nyugati mintára – a szekularizáció felé irányítani, és lehetővé tett bizonyos mértékű kulturális szabadságot.
A sah uralma alatt Irán kiterjedt gazdasági és oktatási lehetőségeket élvezett. Nagy-Britannia és az USA Iránt a legfontosabb közel-keleti szövetségeseként tartotta számon, a sah pedig erőteljesen iparosította az ország nagy részét. Az intézkedései azonban egyre inkább autoriter jelleget öltöttek, és ellenezte a többpártrendszert – mindez végül a hírhedt forradalomba torkollott.
Ezzel együtt a sah közel 40 év alatt mélyreható változások sorát vezette be Iránban.
1941-től 1979-ig Mohammad Reza Pahlavi sah volt Irán uralkodója.
Mohammad Reza Pahlavi sah, a felesége: Fauzija királynő, és a kis Sahnáz hercegnő Teherán melletti palotájuk parkjában 1942-ben.
A hatalmas kőolajkincs, az Indiához való közelség és a Szovjetunióval való közös határ miatt az USA és Nagy-Britannia teljes mértékben támogatta Iránt.
Teherán főtere, a Sepah tér 1946. április 20-án.
A sah hatalma azonban már az iszlám forradalom előtt megrendült.
Az iráni sah Fehér Palotája a teheráni Saadabad palotakomplexumban 1953 augusztusában, a zavaros események után. Mohammad Reza Pahlavi sah augusztus 22-én tért vissza a hatalomba, amikor stabilizálni tudta a helyzetét Mohammad Moszaddeg miniszterelnök megdöntésével, aki miatt pár nappal korábban menekülnie kellett.
A kommunisták és a vallásosak gyűlölték a sahot és nyugatbarát kormányát.
Gyalogosok és autók a teheráni Ferdowsi sugárúton 1946. április 20-án.
1953-ban a sahnak menekülnie kellett Iránból, mert megbukott a Mohammad Moszaddeg miniszterelnök megdöntésére irányuló, a nyugat által támogatott puccs. A második puccsban sikerült megdönteni Moszaddeget, aki – az angol érdekekkel ellentétesen - államosítani akarta az iráni kőolaj-ipart, és a sah visszatért az országba.
Gyalogosok és autók Teherán belvárosának központjában,1946. április 20-án. A Lalezar sugárút a kép közepén fut észak felé, az Istanbul sugárút pedig balról jobbra.
Éppen úgy, mint Atatürk Törökországban, Reza sah is sorozatos reformokat vezetett be, hogy Iránt modern, nyugati típusú nemzetté formálja.
Ezek a reformok Iránt egy központi perzsa identitás köré vonták; a törzsek és törvényeik gyakran brutális elnyomásával erős központi kormányzást alakítottak ki; kiszélesítették a nők jogait.
Atatürkhöz hasonlóan Reza sah is megpróbálta az egyházat az állam alá rendelni.
Ezt olyan módszerekkel próbálta elérni, mint pl. a fátyol betiltása nyilvános helyen.
A nőket bátorították, hogy járjanak iskolába, képezzék magukat.
Reza sah szándéka az volt, hogy Iránt modern, nyugati stílusú állammá tegye, de a vallási ruhadarabok betiltása elidegenítette és frusztrálta a vallásos konzervatívokat és a hagyománytisztelőket.
A vallásosak reagálása ellenére a sahnak sikerült egy kozmopolitának látszó városi életet teremtenie.
Szabadon keveredtek egymással a nők és a férfiak, sokféle oktatási lehetőség nyílt meg. Számosan elfogadták a nyugati ruházkodást és normákat is.
A nyugatosodás élén az uralkodó családja állt. Az alábbi fotón Soraya császárné látható.
Soraya iráni császárné Emilio Schuberth olasz divattervező szalonjában egy fehér organdi ruhát próbál, amelyet a divattervező (balról) éppen eligazít. Róma, 1953. május 13.
Az uralkodó családjának a meghívására Irán a hírességek és államfők kedvelt célpontja lett. Alább Ashraf hercegnő meghívottja, egy olasz színésznő és a férje sportversenyt látogat.
Gina Lollobrigida olasz színésznő, és a férje, Milko Skofic (középen) iráni sportolókkal a ZurKhaneh (Erő Háza) stadionban, 1963. május 20-án.
Az iráni uralkodó családja viszonozta a meghívásokat és számos alkalommal járt a világ fővárosaiban. Alább a sah és felesége látható Winston Churchill-el Londonban.
Winston Churchill brit miniszterelnök a sahhal és Soraya császárnéval a Downing Street 10-ben elköltött ebédjük után 1955. február 21-én.
A sah uralmának vége felé az uralkodó család megkísérelt az országban egyfajta, az ókori perzsa birodalmak felé forduló, mindinkább történelmi nacionalizmus meghonosítására.
Egy teheráni utca képe 1970. június 16-án.
1967-ben egy teheráni koronázási ceremónián a sah felvette az ősi perzsa „sahinsah”, vagyis a Királyok Királya címet.
Mohammad Reza Pahlavi sah megkoronázza Farah császárnét 1967-ben, a koronázási ceremóniájukon.
A kormány az egész országban Irán perzsa gyökereire emlékező ünnepségeket finanszírozott. Alább 1975. október 16-án tornászok vesznek részt a Perzsa Birodalom alapításának tiszteletére rendezett ünnepségen.
Az irániaknak a sah korábbi törekvéseiről hangoztatott véleménye ellenére a kormány továbbra is az oktatást és a gyermekek fejlesztését helyezte előtérbe.
Csúcsforgalom egy teheráni utcán, 1970. június 16-án.
Irániak képzését finanszírozták Európában, az országon belül pedig – vidéken – iskolákat, kórházakat építettek a szegényebb gyerekek számára a sah ún. fehér forradalmának részeként.
Utcakereszteződés Teheránban, 1970. június 16-án.
A magas olajárak és a viszonylagos közel-keleti stabilitás révén egyre több lett a jómódú üzletember az iráni nagyvárosokban.
Gyalogosok kelnek át az úttesten Teheránban, 1970. június 16-án.
Alább az Iráni Állami Kőolajvállalat vendégházának nyolcszögletű úszómedencéje látható.
1975-re Reza sah eltörölte a többpártrendszert, mind nagyobb hatalmat koncentrált saját kezében, a kormány által engedélyezett Rastakhiz (Újjászületés) Párton keresztül.
Teherán látképe 1971 júliusában.
1979. január 16-án, a forradalom alatt Reza sah elmenekült Iránból. A forradalom népmozgalomként indult, amelyet a kormány pazarlása, korrupciója, brutalitása és az emberi jogok elnyomása miatti felháborodás táplált, majd Khomeini Ajatollah került a forradalom élére.
Egy iráni üdülőhely a Kaspi-tenger partján 1971 júliusában.
Forrás: businessinsider.com
