A magas intelligenciával járó hat fontos hátrány
Azt hihetnénk, hogy könnyebb, boldogabb és sokkal-sokkal teljesebb életet élhet, akinek kicsit magasabb az intelligencia-hányadosa. Ez azonban aligha van így – legalábbis a Quora kérdés-felelet weblapon a következő kérdésre adott több mint 100 válasz szerint: Mikor válik az intelligencia áldásból átokká?
A válaszokban a legkülönbözőbb dolgokat említették, az értelmetlenül magas elvárásoktól kezdve egészen addig, hogy "...állandóan azt hiszik rólam: csak hencegek." Lássunk hát néhány elgondolkodtató választ és a fölvetett jelenségek tudományos hátterét!
M.G. azt írta, hogy ő általában jól érti az érzelmeit, és képes azokról beszélni másoknak – de soha nem érzi úgy, hogy ki is fejezte az érzelmeit. „Ez az intelligens emberek általános problémája, különösen azoké, akiknek magas a verbális IQ-juk. Ők ködösítésre használják a szavakat, és ez még hatékonyabb, ha a szavaik igazak." Majd így folytatta:
"A kevesebbet beszélő emberek tevékenységgel eresztik ki a gőzt. Ordítanak, ütnek, rúgnak, sikítanak, zokognak, táncolnak, ugrálnak örömükben… én viszont magyarázok. És amikor mindent megmagyaráztam, az akkor is bennem marad, csak most már föl van címkézve.”
A fentiekből világosan látszik a kognitív és az emocionális készségek közötti különbség. A tudomány nem ad választ arra, hogy a kétféle készség között van-e kapcsolat, és hogyan kapcsolódnak egymáshoz, de egyes kutatások szerint a magas érzelmi intelligencia kompenzálja az alacsonyabb fokú felfogóképességet, legalábbis a munkahelyen. Más szóval úgy látszik, hogy a problémák megoldásakor a szuper-okos embereknek nem feltétlenül kell emocionális készségeikre támaszkodniuk.
"Eleve a legjobbnak kell lennem, akármiről is van szó" – írta R.N.
"Senkinek sem beszélhetek a gyenge vagy bizonytalan pontjaimról."
Az ilyen emberek pánikolnak is azon, mi történik, ha nem nyújtják a legtökéletesebb teljesítményt. "Úgy vigyázok, nehogy hibázzak, hogy időnként nem is kockáztathatok, mert félek, mi lesz, ha veszítek" – írta S.M.
A szülők leginkább akkor nyugtalankodnak a gyerek teljesítménye miatt, ha az okos és jól megy neki az iskola. Ez sajnos oda vezethet, hogy sokkal inkább arra összpontosítanak, mit tegyenek, ahelyett, hogy saját magukra figyelnének – olvasható egy szakpszichológiai honlapon.
Sok válaszoló említette, hogy az intelligens emberek úgy érzik, másoknál kevesebb erőfeszítéssel is boldogulnak. A magas IQ azonban nem szükségszerűen eredményez sikert, és a nagyon intelligens embereknek nincs mindig a sikerhez kellő kitartásuk.
K.F. szerint:
„az intelligencia akkor válik problémává, amikor már korán úgy érezzük, nem kell megdolgoznunk semmiért, nem alakítjuk ki a munka erős etikáját.”
Kutatások megállapították, hogy a lelkiismeretesség – vagyis a szorgalom mértéke – negatívan arányos bizonyos intelligencia-típusokkal. A kutatók szerint a nagyon intelligens emberek valószínűleg úgy érzik, kevesebb szorgalom is elég ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak.
Forrás: http://www.iflscience.com/
