14 °C, Budapest
14 °C
Budapest
Holnap
16°
Holnapután
13°
Szerda
14°
2019.10.20. , Vendel
filter.hu filter.hu

A Nobel-díjas pszichológus szerint az emberek többsége nem is akar boldog lenni

Azt hisszük, hogy boldogok akarunk lenni. Sokan közülünk mégis egy más cél felé vesszük az irányt – állítja Daniel Kahneman, kognitív pszichológus, közgazdasági Nobel-díjas.

Sokan rosszul állnak hozzá az élet-businesshez.

Kahneman azt állítja, hogy a boldogság és az elégedettség két különböző dolog. A boldogság pillanatnyi élmény, amely spontán keletkezik és rövid ideig tart. Az elégedettség viszont egy hosszútávú érzés, amely idővel alakul ki, a célok elérésén alapszik, miközben kialakul a vágyott életforma. 

A december 19-i „Beszélgetések Tylerrel ” című podcastban, melynek műsorvezetője  Tyler Cowen közgazdász, Kahneman  elmagyarázza,  hogy az egyik cél elérésén dolgozva meghiúsulhat a másik élmény átélésének képessége.

Kahneman a kutatásában, - amely a jó érzéseket adó, mindennapi boldogságot vizsgálja, - megállapította, hogy a barátokkal töltött idő nagyon hatékony. Azok az emberek azonban, akik olyan hosszútávú célokra összpontosítanak, amelyek elégedettséget hoznak létre, nem feltétlenül tartják elsődlegesnek a társasági életet, mert ők a nagy egésszel vannak elfoglalva.

Az ilyen választásokat tapasztalva jutott Kahneman arra a következtetésre, hogy nem is vagyunk annyira érdekeltek a boldogság elérésében, mint gondolnánk. „Összességében nem hiszem, hogy az emberek ebben az értelemben akarják a boldogságot…. Valójában maximalizálni szeretnék elégedettségüket magukkal és az életükkel. És ez teljesen más irányba vezet, mint a boldogság maximalizálása ”- állítja a pszichológus.

Októberben, a Ha'aretz című lapnak adott interjújában Kahneman úgy véli, hogy az elégedettség többnyire összehasonlításon alapul. „Az élettel való elégedettség nagymértékben kapcsolódik társadalmi értékekhez - a célok eléréséhez, az elvárásoknak való megfeleléshez.” Megjegyzi, hogy a pénz jelentősen befolyásolja az elégedettséget, míg a boldogságot a pénz csak akkor befolyásolja, ha hiányzik. A szegénység szenvedést okoz, azon jövedelemszint felett azonban, amely kielégíti az alapvető szükségleteket, a vagyon nem növeli a boldogságot. „Meglepő, hogy a grafikon görbéje nem emelkedik tovább” - mondja a pszichológus.

Más szóval, ha az ember nem éhes, ha van ruhája, van tető a feje felett, és egyéb alapvető szükségletei is ki vannak elégítve, akkor legalább olyan boldog lehet, mint a világ leggazdagabb emberei. A boldogság futó érzése azonban nem ad hozzá az elégedettség érzéshez. Egy olyan személy, aki visszatekintve sok boldog pillanatot élt át, összességében lehet, hogy nem érzi magát elégedettnek.

A kulcsszó a memória. 

Az elégedettség retrospektív, míg a boldogság valós időben történik. Kahneman arra a következtetésre jut, hogy az emberek történetet mesélnek maguknak az életükről, amelyből kikerekedhet egy szép mese. A mindennapi élményeink pozitív érzései azonban nem feltétlenül adnak hozzá a hosszabb történethez. A memória tartós, az érzések múlandók. A legboldogabb pillanataink nem mind őrződnek meg - nem mindegyiket örökíti meg a kamera, csak úgy megtörténnek. És aztán elszállnak.

Vegyünk például egy nyaralást. A pszichológus szerint, ha egy ember tudja, hogy elutazhat és ott jól fogja érzeni magát, de emlékei törlődni fognak, és nem tud fényképeket készíteni, lehet, hogy úgy dönt, hogy el se utazik.

Ennek az az oka, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy szép emlékeink legyenek, amelyekre majd visszaemlékezhetünk. Kevésbé érdekel bennünket az, hogy valóban jól is érezzük magunkat.

Ez az elmélet segít megmagyarázni a jelenlegi, közösségi média által uralt világunkat. Bizonyos mértékig kevésbé érdekel bennünket, hogy jól érezzük magunkat, mint hogy irigylésre méltó képet alakítsunk ki magunkról. Jobban foglalkoztat a barátok és követők száma, mint az, hogy azokkal töltsük el az időnket, akiket szeretünk. Ettől aztán végül pocsékul érezzük magunkat. 

Leginkább mások társaságában érezzük magunkat boldognak, Kahneman szerint. Az a pozitív pszichológiai mozgalom azonban, amely részben az ő munkássága nyomán keletkezett, nem a spontaneitást és a kapcsolatokat helyezi előtétbe. Ehelyett tágabb perspektívát jelent arra figyelni, hogy mi ad értelmet az életnek, - Kahneman szerint ez őt nem érinti.

A pszichológus magát szerencsésnek és „meglehetősen boldognak” tartja. Azt mondja, hogy „érdekes életet” élt, mert idejének nagy részét olyan emberekkel töltötte, akiknek a társaságát élvezte. De voltak olyan időszakok, amikor írt valamit és egyedül dolgozott, ami „szörnyű” volt, és „nyomorultul” érezte magát. Azt állítja, hogy komoly tudományos eredményei ellenére nem tartja az életét jelentősnek.

Kahneman hozzájárulása legitimizálta az érzelmek meghatározását gazdasági és társadalmi erőként, és ez a boldogságmutatók létrehozásához vezetett világszerte. A pszichológus ennek ellenére öt évvel ezelőtt abbahagyta a boldogságkutatást. Most a „zavar” fogalmát kutatja, vagyis olyan véletlenszerű adatokat, amelyek a bölcs döntéshozatalt zavarják.

Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy szeretnénk-e boldogok lenni, pozitív érzéseket átélni, vagy egyszerűen csak olyan narratívákat akarunk kreálni, amelyeket érdemes magunknak és másoknak elmesélni, de amelyek nem feltétlenül szereznek örömöt. 

Ülj le egy barátoddal és beszéljétek át ezt a témát, lehet, hogy jól fogtok szórakozni!

Forrás: Quartz

Elgondolkodtató
Megható
Elgondolkodtató
Megható
Elgondolkodtató
Megható
Elgondolkodtató
Megható
További anyagok