Kevés turista jut el ezekbe az ősi maja romvárosokba
Alább olyan, a szervezett túrákban nem szereplő helyeket mutatunk be, amelyek - Tikal kivételével - mind Mexikóban vannak.
Az első, 1880-ban készült fénykép a piramisról: alig látszott ki a dzsungelből. A 9 teraszos Kukulkán-piramisra négy oldalról összesen – az év napjainak számával megegyező számú - 365 lépcső vezet fel.
A tavaszi és az őszi napéjegyenlőség idején du. 5 után egy kígyó árnyéka tekergőzik a piramis lépcsőinek oldalán. Márciusban fölfelé mozog, szeptemberben lefelé. Majdnem 3 órán keresztül látható a turisták ezreit ide vonzó jelenség.
A maják egy másik titka a piramis belsejében van: a legfelső kőréteg alatt egy kisebb piramis, azon belül egy még kisebb, abban pedig egy titkos terem.
Nemrég megvizsgálták a talaj magnetoszféráját, és 10,5m-rel a Kukulkán-piramis alatt egy földalatti tóra bukkantak, talán egy szent maja cenotéra. A régészek szerint a víztömeg következtében a közeljövőben meglazulhat a föld a piramis alatt, és az összeomolhat.
Az egész piramis egyfajta rezonátorként működik. A lépcsőkön való felmászáskor a szent quetzal madár hangjához hasonlító hang hallatszik a piramis belsejéből. A quetzal a környékbeli erdőkben élt, a maják szentként tisztelték.
2006-ban egy turista leesett a piramis lépcsőjén. A baleset után a piramist lezárták, ma csak távolról lehet ránézni.
Ez a hely általában nem szerepel a klasszikus Chichén Itzá-i turista-útvonalban, de titokzatos atmoszférája utolérhetetlen. A Balankanche-barlangok a világhírű maja templomegyüttestől mintegy 3km-re találhatók. A „Szent jaguár trónján” több mint 3000 évvel ezelőtt áldoztak a maják.
A szentély bejáratát 1959-ben fedezte fel egy helyi idegenvezető a barlangrendszer egyik járatában. A szentélyben találták meg a „jaguároltárt” más ősi műtárgyakkal egyetemben.
A barlangrendszer egyik leghíresebb terme a Maja világfa vagy életfa terme. A fenti háromdimenziós modellen az egész barlang látható, a közepén egy mészkő-oszloppal, ami az égboltot az alvilággal összekötő maja világfát jelképezi.
Chichén Itzából visszafelé a turistabuszok rendszerint megállnak a szent maja Ik Kil áldozati helynél.
A 40m mély, vízzel telt kürtő alján emberi csontvázakat, csontokat és ősi maja ékszereket találtak. Ma turisták tucatjai úszkálnak a vízben.
Aki nem tudja elviselni, hogy csak lássa az ősi maja piramisokat, anélkül, hogy legalább az egyikre felmászna és onnan fényképezne – nos, az menjen Cobá ősi városába. Itt van a 40m magas El Castillo piramis, aminek a 120 meredek lépcsőjén fel is lehet mászni.
A piramis tetején a rituális áldozatok helyét is megpillanthatjuk, és körülnézve az ősi város csodálatos látványa tárul elénk.
Tulum a a Yucatán-félsziget egyetlen tengerparti maja városa, a parti sziklákra épült. Ősi maja neve Zama, vagyis a Napkelte városa. Más maja városoktól eltérően Tulumot áthatolhatatlan falak védték a nomád törzsek támadásai ellen észak felől.
A romokon kívül a gyönyörű, homokos strand és a tenger kristálytiszta vize vonzza ide a turistákat; az időjárás az év legnagyobb részében igen kellemes.
Uxmalban van a 40m magas Varázsló avagy a Törpe piramisa, tulajdonképpen 5, az évszázadok során egymás tetejére épített piramis. Az ősi maja legenda szerint a piramist Itzamná, egy varázsló-isten egyetlen éjszaka alatt építette. Később ő lett a maják egyik főistene.
A templom egy uralkodó sírja fölé épült. A belső terek falain 617 hieroglifa van, amelyek egy részét még ma sem fejtették meg. A piramis tetején levő építményben 3 helyiség van. 1949-ben fedeztek fel egy titkos lejáratot a király sírkamrájába, amely bővelkedett ősi maja művészeti alkotásokban.
A sírkamrába nem lehet bemenni, de Mexikóvárosban, a Nemzeti Régészeti Múzeumban látható a pontos másolata.
Yaxchilán ókori maja város romjai Palenque-től mintegy 4 órás autózásra találhatók, Mexikó és Guatemala határán. Az oda vezető út 1990-ben létesült, korábban csak kisrepülőgépet bérelve lehetett megközelíteni. 50-nél is több épület, szobrok és maja hieroglifák találhatók itt.
A „Bonampak” festett falat jelent. Ez az ősi város Yaxchilán közelében van, 1946-ban véletlenül fedezte fel Giles Healey amerikai fényképész. Ma az egész világ ismeri a bonampaki templom csodálatos freskóit, amelyek maja királyokat, táncjeleneteket, muzsikusokat, háborús jeleneteket, rituális áldozatokat ábrázolnak.
A maják ősi városát 1848-ban fedezték fel, a király sírjának titkos bejáratát pedig csak 1962-ben. A régészek az alagutat rejtő templomtető felől jutottak be a sírba, ahol jaguárbőröket, gyöngyöket, egyéb ékszereket, sőt a király mellkasán egy 3,5kg-os nyakláncot is találtak.
2012. december 21-én a maja indiánok - több mint 3000 ember részvételével - a templom előtt tűzgyújtási szertartással ünnepelték meg a maja naptár utolsó napját.
Forrás: brightside
