Te tisztában vagy azzal, hogy ki varrta a ruhádat? - Interjú Mengyán Eszterrel a fenntartható divatról
forrás: pixabay
Lehet hallani a mondást, mi szerint a mai világban a vásárlás több mint egy tárgy megszerzése, értékválasztás is. Milyen értékeket lehet választani a divattal? Mit jelent a fenntartható divat?
Tudod, ki tervezte, és jó esetben azt is, ki készíttette. A tervező gyakran maga az előállító is. 2017 óta Magyarországon is működik egy csapata a Nagy-Britanniából indult Fashion Revolution mozgalomnak, aminek a munkájában részt veszek. (A mozgalom a Rana Plaza tragédiája után alakult meg. 2013-ban egy ruhagyár omlott össze Banglades fővárosában. Az épület korszerűtlen volt, a biztonsági előírásokra senki sem figyelt. Többek között a Zara, a Gap és a Mark and Spencer varratott ott ruhákat – filléreket fizetve. A balesetben majdnem 1200 ember vesztette életét, és kétszer ennyien sérültek meg. Sokakat csak huszonnégy óra elteltével tudtak kiszabadítani a romok alól. Az eset feketén-fehéren mutatta meg, hogy a nyugati világban hordott divatos márkák darabjai milyen embertelen körülmények között készülnek el.) Az idei kampányunk során divattervezők megmutathatták, hogy kik állnak a márka mögött, kik készítik el a ruháikat.
Neked mi a szereped ebben a folyamatban?
A Fashion Revolution Hungary munkáját leginkább a marketinggel, ismeretterjesztéssel tudom támogatni. Divatmárkák, a fenntartható divathoz kapcsolódó magyar kezdeményezések, kampányok, ötletek felkutatása és megismertetése az önként vállalt feladatom.
Kép forrása: holyduck.hu, fotó: Mészáros Virág
Ezen tervezők esetében bárki felkeresheti a varrónőt, ellenőrizheti, hogy tényleg ott és olyan módon készül a ruhája, mint ahogy azt állítják?
A dolog nem ilyen egyszerű. Sokan nem adhatják ki ennyire a varrónőjüket. Lehet, hogy az feketén dolgozik nekik másod- vagy harmadállásban, de más ok is állhat a titkolózás mögött. Egyre nagyobb a szakemberhiány, nehéz olyan varrónőt találni, aki nagyon magas minőségben varr. És a legemberibb pedig talán az, hogy a varrónők, szabászok nem szoktak a szerepléshez, nem szívesen jelennek meg a fotókon, hiába dolgoznak teljesen tisztán, bejelentve az adott tervezőnél.
Akkor a bizalom elég, hogy higgyünk a tervezőnek?
Ezt mindig a vásárló maga dönti el.
A fenntarthatóság csak a tervező és a gyártó személyéről szól?
A Fashion Revolution kampány kifejezetten arra koncentrál, hogy ki áll a márka mögött. Ezen felül a tervező megpróbálhat odafigyelni az alapanyagra, a gyártási technológiára, a festésre. Száz százalékig fenntarthatót roppant nehéz előállítani. Például Magyarországon nagyon kevesen gyártanak alapanyagot, és azok is elsősorban külföldre. Léteznek textiltermékekre alkalmazható minősítési rendszerek , például a GOTS, vagy az Oeko-Tex, amik arra utalnak, hogy a szövet tudatos gazdálkodásból származik. A kettő közül a GOTS magasabb szintet képvisel. (GOTS: organikus alapanyagot használ,mentes minden káros vegyszertől, a szennyvizet kezelik kiengedés előtt, a munkások munkakörülményei méltányosak; Oeko-Tex: nem foglalkozik a gyártás mikéntjével, csak azt garantálja, hogy a gyártás során nem használnak szennyező anyagokat. Forrás: Naturanyu) Ezekre is oda lehet figyelni. De a kis cégeknek sokszor finanszírozási gondjai vannak. Például a cérna nagyon problematikus kérdés. Egy GOTS minősítésű cérna ára százszorosa a normálnak. Azon felül a szervezet szakemberei évente felülvizsgálják a gyártást. Az auditorok munkájáért pedig a cégnek fizetni kell. Ez is nagyon drága. De a fenntarthatóság elvét maga előtt tartó tervező kereshet másfajta, olcsóbb megoldásokat is. Újrahasznosíthat, szabászati hulladékot is felhasználhat. Például egyikük használt férfiingekből készít női ruhákat. De a fenntarthatóság néha többféleképpen értelmezhető. Például egyesek a valódi bőrre esküsznek, szerintük az a legjobb az ember lábának. Mások állatvédelmi okokból soha nem használnának ilyet.
A fenntartható ruhák gyártói mennyire figyelnek oda, hogy az általuk gyártott áru minél tartósabb legyen, ne kerüljön a szemétbe rövid időn belül?
Sokszor igen. Az egyik tervező, Szilágyi Anna cipőket készít. Róla például biztosan tudom, hogy garanciát vállal arra, hogy amíg meg lehet javítani az általa gyártott lábbelit, amíg az alapanyag bírja, addig ő megcsinálja. Mondjuk, ha azt mondom 120-140 ezer forint egy cipő, visszahőkölünk, hogy nagyon drága. Viszont ezért az árért teljesen a lábunkra van gyártva az egyedi cipő, amely kiváló minőséget képvisel, Magyarországon készült, magyar vállalkozást tart el, növényi cserzésű bőr alapanyagból készült, satöbbi..Az emberekben nincs benne, hogy egy cipő vásárlásával tíz évre fektet be. Nagyrészt tőlünk is függ, meddig hordunk valamit. Egy barátnőmet nemrég meghívták egy televíziós műsorba szerepelni. Mondta, hogy hirtelen nem tudja, miben menjen, mert minden ruhája ki van bolyhosodva. Régen nagyon sokáig hordák az emberek a ruháikat. Természetes volt, ha megkopott, vagy foltozva volt. Ma már igénytelenségnek bélyegezzük az ilyet, pedig nem biztos, hogy az. Nagyon hozzászoktunk, hogy csili-vilinek kell lennünk.
Kép forrása: holyduck.hu, fotó: Mészáros Virág
A vásárló is keresi a megoldásokat. Mit tehetünk, mire kell odafigyelni, amikor ruhátválasztunk?
Az embereknek rengeteg dolguk van, fáradtak. Nagyon nehéz mindenre figyelni. Már tettünk valamit, ha megnézzük a ruha címkéjét. GOTS minősítésű ruhák a Lidliben és az Aldiban kaphatóak, könnyen beszerezhetőek. Mondjuk az más kérdés, hogy ezek az áruházak honnan vonják ki a pénzt, hogy ilyen ruhákat árulhassanak. De fogyasztói részről is léteznek alternatív megoldások. Varrhatunk saját magunknak ruhát, és a nem használt, megunt darabok csereberéje szintén működőképes.
Nincs eleve ellentétben a fenntarthatóság és a divat? Maga a divat, a divat változása, az új kollekciók fogyasztásra ösztönöznek.
De igen. A márkák folyamatosan fejlődni akarnak. Viszont én harminchat éves vagyok. Egyre kevésbé érdekel, hogy mindig a legutóbbi divat szerint öltözzek. A saját stílusom megtalálása sokkal fontosabb.
Egyre-másra jelennek meg hírek, írások arról, hogy mennyire embertelen körülmények között állítják elő a fast fashion márkák a ruháikat a harmadik világ különböző országaiban. Tudunk erről, mégsem „vágja ki a biztosítékot” az embereknél. Ezek a márkák ennek ellenére köszönik szépen, nagyon jól elvannak. Miért?
Ezek a márkák azóta tettek ígéreteket, például béremelésre. Mintha lassan-lassan látnánk a törekvést. Sokan csatlakoztak tavasszal a körforgásos divatot támogató Ellen McArthur Alapítványhoz (https://www.ellenmacarthurfoundation.org/). Eszerint minél tovább a körforgásban kellene tartani a ruhadarabokat, és erre már az alapanyaggyártásnál is oda kellene figyelni. A nagy márkák csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez, a magyarok közül a Nanushka. Ők éppen egy három éves terven dolgoznak most, hogy átálljanak erre a fajta termelésre.
Valódi akarat van-e e mögött, vagy ez inkább amolyan PR-fogás?
Ma már a legnagyobb márkák is érzik a nyomást. Remélem, komolyan gondolják.
Fotó: pixabay
Mennyibe kerülnek ezek a ruhák?
Csak példának: az egyik tervezőm webshopjában egy garbó 14 ezer forint, egy farmerdzseki 35 ezer forint. Egy másiknál egy pulcsi 63 euró (20 000 HUF). Ő nem csupán a magyar piacra termel, Ausztriában is elad termékeket.
Lehetnének ennél is olcsóbbak?
Tömeggyártásban olcsóbb lenne, de akkor elveszítené ezt az értékét. De nem tudom ilyen módon, mennyire lehetne leszorítani az árakat. Én inkább azt mondom, hogy sajnos, hozzá vagyunk szoktatva a túl olcsó termékekhez, amelyekért a világ másik végén valaki nagyon komoly árat fizet.
Jogi szabályozással nem lehetne helyzetbe hozni a fenntartható cégeket?
Nagyon jó lenne, ha lenne ilyen, de nem igazán látom a törekvést. Ha az állam szeretné támogatni a divatipart, érdemes lenne minden szintjén támogatnia azt. Nyáron Békéscsabán jártam egy kötöttáru gyárban, amely GOTS minősítéssel rendelkeznek. Elsősorban a nyugat-európai piacra gyártanak . Munkaerő viszont nincs. A tulajdonos elmondta, hogy sokat segítene, ha kapnának munkaerő-támogatást. De az csak akkor jár, ha fejlesztések is lesznek a gyárban. Viszont nekik nincs mit fejleszteni. Lehet, hogy kénytelenek lesznek bezárni az egészet. (https://tudatosvasarlo.hu/cikk/utolso-mohikanok-megneztuk-milyen-etikus-magyar-textilipar)
A fenntarthatóság elősegítésének, a környezetvédelemnek nagyon egyszerű és hatékony módja, ha valaki nem vásárol. Mennyi és mi az a minimum ruhatár, amire egy nőnek szüksége van?
Ezt nagyon nehéz megmondani, élethelyzettől függ. Az embernek sokféle szerepe van, gyakran előfordul, hogy ezekben máshogy kell öltöznie. Ahol a munkahelyen dresscode van, vagy ügyfelekkel találkozik, ott elvárás lehet a csinos, elegáns megjelenés. Közben előfordulhat, hogy a magánéletben lazább ruhákban érzi jól magát. Ez a helyzet alapból két ruhatárat feltételez. Mindenkinek saját magának kell feltérképezni a minimális igényeit.
Neked hány pár cipőd van?
Sok. A legtöbb még azelőttről származik, hogy fontos lett számomra a fenntarthatóság. A régi időkből rengeteg ruha marad meg, ha egyszer megvan, akkor értelmetlen lenne kidobni őket. Nincs kapszulagardróbom. Viszont amim van, azt használom. Vannak tíz éves cipőim is. Másnak lehet, hogy nagyon kevés ruhája van, de esetleg fogalma sincs, azok honnan származnak, milyen körülmények között állították elő őket.
Akkor hány pár cipőt vásároltál magadnak az utóbbi két évben?
Kettőt. Mandragora desing mindkettő. Magyar tervezés, magyar gyártás..
Tényleg szükséged volt rá?
Ha azt nézzük, hogy sok cipőm van, akkor nem.
Kaptál már negatív kommenteket, mondta bárki is bármikor, hogy vizet prédikálsz és bort iszol?
Nem, nagyon támogató, gondolkodó emberekből áll a közösség, amely a blog köré épült. Én nem hirdetem magamat bármilyen mozgalom felkent pápájaként. Nyitott vagyok, soha nem mondtam olyat, hogy csak ez és ez az út járható. Tudom, hogy sok minden élethelyzet és pénztárca függvénye. Forradalmár sem vagyok, nem állítottam soha, hogy az lennék. Nekem annyi a dolgom, hogy az olvasóimat összekössem projektekkel. Nem célom megmondani senkinek sem, hogy mit csináljon. Számomra már az is nagyon nagy dolog, ha valakihez eljut ez a téma és gondolkozni kezd rajta.
