3 °C, Budapest
3 °C
Budapest
Holnap
Holnapután
Hétfő
2019.11.15. péntek, Albert, Lipót
filter.hu filter.hu

Mi inspirálta a „Gyilkosság az Orient Expresszen” című krimit?

Agatha Christie híres detektívregényének alapját egy még híresebb emberrablás képezte
FILTER.HU - NÁLUNK A HÍREK NEM EGYOLDALÚAK, NÉZD MEG TÉMÁINKAT IS! Összegyűjtjük a legfontosabb híreket, hogy minél könnyebben tájékozódhass.

Az Orient Express 1883 körül

Agatha Christie detektívregényében, a „Gyilkosság az Orient Expresszen” című krimiben a  bajuszos belga detektív, Hercule Poirot kideríti a távolsági személyszállító vonaton utazó amerikai iparmágnás szörnyű megkéselésének rejtélyét. Bár az 1934-as sztori egy akkor újonnan bemutatott filmhez adaptálva - melynek cselekménye egy gyilkosság és bosszú egy hófúvás miatt elakadt vonaton – természetesen egy kitalált történet volt,  Agatha Christie közvetlenül az újsághírekből merítette a  történetét.

Legyél a szerkesztőnk - regisztrálj az oldalunkon, és használd ki a speciális lehetőségeket, csak nálunk! FILTER.HU

Christie történetében Poirot az Orient Expresszen utazik Szíriából Londonba, amikor egy Ratchett nevű férfi felkéri, hogy vizsgálja ki a halálos fenyegetéseket, amelyeket  kapott. Poirot azzal utasítja el a felkérést, hogy nem tetszik neki Ratchett ábrázata. Másnap reggel egy hófúvás megállítja a vonatot a pályán, és Ratchett-t a halálra késelve találják meg a fülkéjében.

Amikor Poirot „visszalép” nyomozói szerepébe, és nyomokat keres,  Ratchett fülkéjében egy megégett papírdarabot talál, amin ez áll " - a kis Daisy Armstrong". Rájön, hogy a férfi valójában a Cassetti nevű gengszter, aki elrabolta a 3 éves  Daisy Armstrong örököst,  és 200 000 dollár váltságdíjat  kapott a gyerek szüleitől, mielőtt a kislány holttestét megtalálták volna. Gazdag ember lévén, el tudott menekülni az országból az ítélet elöl. A könyv cselekménye a körül forog,  hogy a vonaton ki ölhette meg Ratchettet.

Daisy Armstrong kitalált esete az 1930-as évek közepén ismerősnek tűnhetett azoknak az olvasóknak, akik követték a híres pilóta, Charles Lindbergh kisfiának elrablását. Christie hivatalos honlapja megerősíti, hogy a szerző az ötletet a történethez a megtörtént  tragédiából merítette. 1932. március 1-jén egy 20 hónapos gyermek eltűnt a kiságyából. A család  New Jersey-i otthona gyerekszobájának ablakához tűzött cédula 50 000 dollár váltságdíjat követelt.

A Lindbergh emberrablás  őrületbe kergette az országot. Az újságok szó szerint leállították a nyomdagépeket, hogy a reggeli kiadásban közzétegyék  a hírt. Az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover mozgósította a nyomozókat, hogy segítsenek az állami hatóságoknak a keresésben. A Hearst riportere, Adela Rogers St. John, életrajzában így emlékezett vissza: „Ne feledjétek, hogy a kis Lindy mindenki második gyermeke volt. Vagy ha nem volt gyereke, az egyetlen gyermeke lett…. Elrabolták? A Lindbergh babát? Ki merészelte ezt tenni?”

Mind a regényben, mind a valóságban a gyermek holttestét azután találták meg, hogy a váltságdíjat teljes egészében kifizették. A regényben Cassetti röviddel az elrablás után megölte Daisyt, a kis Charles testét pedig négy mérföldre a Lindbergh birtoktól találták meg; egy favágó botlott bele  a nem túl mélyen eltemetett test koponyájába. A két hónapja bomlásnak indult test koponyája el volt törve és a jobb fülnél egy lyuk volt rajta.

A könyv megjelenésekor rendkívüli népszerűségre tett szert. Robert Zorn, egy Lindbergh szakértő,  azt mondja, hogy Daisy és a kis Charles közötti párhuzam nyilvánvaló lehetett abban az időben. „A párhuzamok nagyonis feltűnőek” - mondja. 

Agatha Christie-nek megvolt a saját elképzelése az ügyről. Azt gyanította, hogy az emberrablást egy külföldi követte el.  Megérzése helyesnek bizonyult, amikor kiderült, hogy a tettes Richard Hauptmann, egy német bevándorló volt. „Azt hiszem a regényírónak jobb érzéke volt a dolgok mélyére látni, mint sok nyomozónak„ - állítja Robert Zorn szakértő.

A regény szereplőihez hasonlóan, Christie is tudta, milyen lehet egy vonaton bennragadni. Szeretett az Orient Expresszen utazni, és az írógépét is mindig magával vitte. Egy 1931-es utazás alkalmával a vonat az  árvíz miatt elakadt. „Drágám, micsoda utazás volt!„ - írta levelében második férjének, Max Mallowan-nak. „Isztambulban egy rémes viharral indult az utazás. Az éjszaka folyamán nagyon lassan haladtunk és hajnali 3 óra körül teljesen megálltunk.” Egy 1929-es eseményből is ötletet merített, amikor az Orient Expressz öt napig volt a hó fogságában.

A Lindbergh bébi története olyan módon ragadta meg az emberek képzeletét, ahogy egy könyv sosem volt rá képes. Ahogy Joyce Milton írta a Lindbergh családról szóló életrajzában, a Loss of Eden-ben (Az éden elvesztése): 1932 rettenetes év volt.  Az ország a Nagy  Válság szélén állt. Az első világháború, a „háború, amely véget vet minden háborúnak„ nem akadályozta meg olyan totalitárius rezsimek, mint a fasizmus és a nácizmus előretörését. Az amerikaiak csak csodálkoztak, hogy mi történik a világban.

Még egy nemzeti hős kisgyermeke sem volt biztonságban az emberrablóktól, és egy népszerű kis dal abból az időből, így hangzott: „ Ki lophatta el a Lindbergh bébit? – azt találgatva, hogy ki lehet a tettes.

„Miután átlépte a széles óceánt, így akarta megmutatni a büszkeségét?” - kérdezte a dal szövege. "Te voltál? Te voltál? Te voltál?"

Ami Poirot-t illeti, Christie soha nem nevezte meg, hogy ki volt  híres szereplőjének valódi ihletője. Michael Clapp kutató úgy véli, hogy a belga detektív talán egy utcában lakott az írónővel. 

Saját családja történetét kutatva Clapp felfedezte, hogy Christie egy belga menekülteket segítő jótékonysági rendezvényen találkozott Jacques Hornais-val, egy nyugdíjas korú menekülttel, korábbi belga rendőrrel. Ez nem bizonyíték, mondta Clapp a The Telegraph című lapnak, de elég valószínű.

A regényíró saját önéletrajzában azonban azt mondja, hogy Poirot-t egy belga szomszédja inspirálta. – „Miért ne lehetne egy nyomozó belga, gondoltam. Hisz mindenféle menekült volt akkoriban” írta Christie. „Legyen hát a rendőrtiszt egy menekült.”

A detektív és az Orient Expressz létező mása nem volt szokatlan jelenség Agatha Christie műveiben. Valóban sok személyes élménynek van nyoma történeteiben, például szerezhetett ismereteket a mérgekrőlBrit Vöröskeresztnél végzett munkája során, vagy szerezhetett benyomásokat  a rubeola járvány kitöréséről, amely a Kristálytükör meghasadt című regényét ihletteA képzelete vadul szárnyalt, ahogy önéletrajzában írta, és nem félt attól, hogy a mindennapi életből merítsen ötleteket.

„Az ötletek furcsa pillanatokban törnek rám, például amikor az utcán sétálok, vagy egy kalapüzletet bámulok ” - írta. „Egyszer csak  beugrik egy csodálatos ötlet.”

Forrás: smithsonian.com

Magyar
Nagyvilág
Magyar
Nagyvilág
Magyar
Nagyvilág
Magyar
Nagyvilág
További anyagok