Miért néz ki minden sípálya térkép ugyanúgy?
James Niehues
Ha szoktál síelni, elképzelhető, hogy jól ismersz egy bizonyos festőt. De nem ő az a festő, akinek az ízléstelen „műveit” a síkabinokban láthatod.
James Niehues 1988 óta a világ minden tájáról 175 hegyi sípálya 255 nyomvonal térképét festette meg kézzel. Munkái azonnal felismerhetőek - apró, hófödte fákkal teli akvarell festményei szépen díszítik a sípályákat. Minden gyönyörű tájkép tetején a szomszédos hegyek grandiózus látképe is látható. Most minden műve elérhető lesz egy Kickstarter által kiadott nagyalakú képes albumban, The Man Behind the Map (Az ember a térkép mögött) címmel.
Az ember azt gondolhatná, hogy sítérképet készíteni csupán annyi, mint hegyi légi felvételeket egyesíteni. Ez azonban egy sokkal bonyolultabb folyamat, amelyet a 72 éves Niehues tökéletesített az elmúlt 30 év során. A munkát az előző sí kartográfus mestertől, Bill Browntól megörökölve évente egy-két tucat hegyet festett meg. Végül is, egyetlen sípálya sem úgy néz ki, ahogyan egy nyomvonal térképen. Ahhoz, hogy az összes sípálya egy oldalon elférjen - akár olyan is, amely a hegy túloldalán fut – Niehuesnak finoman módosítania kell a térkép perspektíváját. Az a jó információs térkép sajátossága, hasonlóan a metró térképekhez, hogy a tervező előnyben részesíti az áttekinthetőséget a földrajzi pontossággal szemben.
„Ahhoz, hogy a felfelé és lefelé futó pályák egy oldalon legyenek, ugyanúgy, ahogy a síelés folyik, igen nehéz dolgom van. Sok mindent kell átrendeznem ahhoz, hogy egy nézetben látszódjanak”- mondja Niehues.
Niehues munkájának folyamata a levegőben kezdődik. A hegyek minden oladalának feltérképezése érdekében Niehues egy kis repülőgépről fényképeket készít a hegyről, a csúcs felett néhány ezer méterrel indulva, majd lassan körben lefelé repülve. (Csak egyszer került komoly hóviharba, melynek során egy hitelkártyát kellett használnia, hogy két-három felvételenként lekaparja a fagyot az ablakokról.) Munkájának az alapját a légi fotók alkotják, és bár néha használja referenciaként a Google Earth térképet, azt mondja, hogy nem elég pontos, hogy a perspektívát érzékeltesse. Meglepő módon a térkép elkészítéséhez nem szükséges, hogy maga is síelve végig járja a hegyet - sőt, karrierje kezdetén még egyáltalán nem síelt. Azt mondja, hogy manapság is ritkán síel azokon a hegyeken, amelyeket megfest (bár azt állítja magáról, hogy közepesen jó síelő).
Miután a munkához szükséges anyagok együtt vannak, az első vázlat elkészítése körülbelül két napot vesz igénybe. Ezután elküldi a vázlatot a megrendelőnek, általában egy sí üdülőhelynek, hogy visszajelzést kapjon. Végül megkezdődhet a festmény elkészítése. Egy nagy hegy megfestése, mint például a Breckenridge Resort Colorado államban (USA), amelynek 5 csúcsa, 187 sípályája és 34 sífelvonója van - általában három hétig tart, ugyanis Niehues minden egyes fát külön-külön fest le.
Niehues számos eredeti térképe még mindig használatban van, még ha sok évvel ezelőtt is készült. Ilyen például az egyik első térképe a Colorado állambeli Winter Park Resort-ról. Amikor a síhegyek új sípályákat létesítenek, előfordul, hogy Niehues eredeti térképén változtatnak (általában nem bánja, de néha olyan rossz a változtatás, hogy azt kéri az üdülőhelytől, vegyék le a nevét a térképről). De ha nagy léptékű változások történnek, például a hegy túloldalának hozzáadása szükséges, Niehues néha visszamegy, hogy új térképet fessen. Erre példa, hogy pályafutása során összesen öt különböző nagy totál térképet készített a Tahoe-tó partján fekvő kaliforniai Heavenly üdülőhely részére.
Amikor megkérdeztem, hogy van-e valamiféle tudomány a térképkészítés mögött, Niehues így szólt: „Abszolút nincs szó tudományról! Azt lehetne feltételezni, hogy van valamilyen „képlet”, különösen a számítógépek korában. Valójában minden darabot másképpen kell megcsinálni, hogy minden összehangban legyen, hogy a síelő ezt használva úgy érezze, a térkép jó. Ennyi a trükk.
A Niehuesnak vannak térképkészítő versenytársai, akik számítógépen rajzolják meg a hegyeket olyan programokkal, mint az Illustrator vagy a 3D rendelőszoftver. E térképek némelyikével helyettesítették az övéit. Nem meglepő, hogy ezek a munkák nem tetszenek neki, mert hiányolja belőlük a nüanszokat. Míg a Niehues-térképeken még a fák ágai is láthatók, a számítógéppel rajzolt fák egyen háromszögeknek tűnnek, - mondja.
A térképkészítő már néhány éve nyugdíjba menne, de továbbra is jönnek a felkérések olyan hegyekről, mint az Oregon állambeli Mt. Bachelor (USA), amit régóta szeretne megrajzolni (jelenleg éppen ezen dolgozik). Most tanít be valakit, aki (Niehues elképedésére) eredetileg számítógépen rajzolt sítérképeket, és azt kérte a festőtől, hogy tanítsa meg neki a „régimódi” művészetet. Niehues új, nagyalakú képes albumának megjelenésével a kézi festő módszer nagyobb figyelmet és elismerést nyer a könyvkiadás főáramlatába bekerülve.
Manapság, amikor mindenkinek van már GPS a zsebében, ezek a térképek már nem szükségesek a hegyi utakon való eligazodáshoz. A sí üdülőhelyek esetében azonban a nyomvonal térképkép továbbra is a legerősebb márkaépítő eszköz, amely képes megragadni a hegyek természetes szépségét. - Mindenütt ezeket a képeket használják. Rajta vannak az útvonal térképeken, az interneten, fenn vannak a hegyekben Ezek tartós élményt nyújtanak - mondja Niehues.
James Niehues: The Man Behind the Map című albumát itt lehet előrendelni.
Forrás: Fast Company
