filter.hu

Különböző étrendek ökológiai lábnyoma

húsimádó        átlagos            nem fogyaszt marhahúst        vegetáriánus    vegán

Amikor a FAO nyilvánosságra hozta, hogy a globális emisszió 18%-át az állatállomány adja, az emberek elkezdtek beszélni a húsfogyasztás csökkentésének éghajlati hatásáról. Tanulmányok kimutatták, hogy az ember CO₂ kibocsátásának egynegyede az élelmiszerekkel kapcsolatos: 12% az agrártermelés, 9% a mezőgazdasági célú erdőirtás és 3% a hűtés, szállítás és hasonlók részesedése.

Az alábbi elemzést ezek a tanulmányok sugallták. A vizsgált 5 étrend a következő: húsimádó, átlagos, nem fogyaszt marhahúst, vegetáriánus és vegán. Az élelmiszerekkel kapcsolatos kibocsátást szorosan véve vizsgáltuk, nem foglalkoztunk a beszerzés utáni (haza)szállítás, tárolás, elkészítés, sem pedig a földhasználat változásainak hatásával. A számításokat az eredmények után mutatjuk be.

 Étrendek ökológiai lábnyoma élelmiszertípusonként, éves CO₂ kibocsátás, tonna

(függőlegesen:)     Ital; Snack, cukor; Olaj, margarin; Gyümölcs; Zöldség; Kenyér, gabonafélék; Tejtermékek; Csirke, hal, disznóhús; Marha-, birkahús

(vízszintesen)  húsimádó - átlagos - nem fogyaszt marhahúst - vegetáriánus - vegán

Az USA átlagos élelmiszergyártás-kibocsátási adatainak alapján. Az ökológiai lábnyom magába foglalja az ellátási lánc során képződött veszteség, a pazarlás és a fogyasztás kibocsátását. Mind a 4 vizsgált étrend esetében napi 2600 kcal értékű fogyasztást vettünk alapul, ami az USA-ban 3900 kcal értékű élelmiszerellátást jelent.

Forrás: USA Mezőgazdasági Minisztériumának Gazdaságkutató Intézete, LCA életciklus-elemzési és input-output modellek adatai

A vegetáriánus étrend ökológiai lábnyoma az amerikai átlagnak kb 2/3-a és a húsimádónak közel fele, a vegán étrendé még alacsonyabb. A legérdekesebb azonban talán az, hogy aki a marháról áttér a csirkére, az ezzel az egyszerű lépéssel negyedével csökkenti a kibocsátást.

Az átlagos amerikai étrend évente kb. 2,5t CO₂ kibocsátással jár. A húsimádó esetében ez 3,3t-ra emelkedik; aki nem fogyaszt marhahúst, annál ez az érték 1,9t, a vegetáriánusnál 1,7t és a vegánnál 1,5t. Az adatok magukban foglalják az elfogyasztott és a kidobott élelmiszerek, továbbá az ellátási lánc során képződött veszteség kibocsátását.

Az átlagos étrendben az állati termékek adják a kibocsátás 60%-át, az élelmiszerekből származó energiánknak azonban csak a negyedét. A húsimádó fogyasztásában az energia tizedét adó marhahús felelős a kibocsátás feléért. Aki nem fogyaszt marhahúst, annak az átlagoshoz képest pontosan annyival kisebb az ökológiai lábnyoma, mint amennyi a marhahús és a csirke kibocsátása közötti különbség. A vegetáriánus és a vegán étrend közötti különbség abból adódik, hogy az utóbbi a tejtermékek helyett gabonaféléket és zöldséget fogyaszt.

Lenyűgöző, hogy bár az ökológiai lábnyomok között nagy az eltérés, az étrendek 3/5-e azonos. Más szóval: mind a négy étrendben az élelmiszerekből származik az energia 60%-a. Ez az állandó az ökológiai lábnyomban napi 1550kcal energiának és kb. 0,7t CO₂-nek felel meg. A különbségek a maradék napi 1000kcal-ban vannak: ebből 0,8t CO₂ jut a vegánra, 1t a vegetáriánusra, 1,2t a marhahúst nem fogyasztóra, 1,8t az átlagosra és 2,6t a húsimádóra.

Az összehasonlított étrendek mindegyike az átlagos amerikai étrend egy-egy változata az USA Mezőgazdasági Minisztériuma Gazdaságkutató Intézetének adatai alapján. A napi 2600 kcal nagyjából megfelel az átlagos amerikai étrendnek, a teljes élelmiszerellátás kb napi 3900 kcal. Feltételeztük, hogy a húsimádó több fehér és vörös húst, tejterméket fogyaszt, mint gabonaféléket, zöldséget és gyümölcsöt. A marhahúst nem fogyasztó étrendje megegyezik az átlagossal, kivéve azt, hogy a teljes marhahús-fogyasztás helyett csirkét fogyaszt. A vegetáriánus a marháról és a csirkéről zöldségre és gyümölcsre tér át, egyidejűleg korlátozva a snack-ek és az zsírok fogyasztását is. A vegán gyakorlatilag ugyanúgy étkezik, mint a vegetáriánus, de a tejtermékeket gabonafélékkel, zöldséggel és gyümölccsel helyettesíti.

Az étrendek energiája

(függőlegesen:)     vegán - vegetáriánus - nem fogyaszt marhahúst - átlagos - húsimádó

(vízszintesen, 3 oszlopban:)   Marha-, birkahús                             Csirke, hal, disznóhús                        Tejtermékek

                                                   Kenyér, gabonafélék                       Zöldség                                                 Gyümölcs

                                                   Olaj, margarin                                  Snack, cukor                                         Ital

( alul:) Az összehasonlított étrendek mindegyikében napi 2600kcal energiát vettünk alapul, ami nagyjából megfelel az az átlagos amerikai étrendnek, a teljes élelmiszerellátás kb napi 3900 kcal.

 Forrás: USA Mezőgazdasági Minisztériumának Gazdaságkutató Intézete adatai

Az étrendekben egyformán kb 450kcal energiát adnak a gabonafélék, 80kcal-t a gyümölcs, 50kcal-t a zöldség, 580kcal-t a zsírok, 220 kcalt a snack-ek és 180 kcal-t az italok.

A vizsgált 5 étrend nagyon hasonló, de az ökológiai lábnyomaik azért olyan különbözőek, mert az egyes élelmiszertípusok fogyasztásának CO₂ intenzitása nagyon eltérő.

Ennek vizsgálatakor először típusonként számítottuk ki az intenzitást. A számítás részletei a http://shrinkthatfootprint.com/shrink-your-food-footprint honlapon találhatók. A következő eredményekre jutottunk:

Az étkezés CO₂ intenzitása: CO₂ e/kcal, g

(függőlegesen:)  Ital; Snack, cukor; Olaj, margarin; Gyümölcs; Zöldség; Kenyér, gabonafélék; Tejtermékek; Csirke, hal, disznóhús; Marha-, birkahús

( alul:) A számok CO₂ g egységek osztva az elfogyasztott étellel, kcal (g CO₂e/kcal). Az intenzitás magába foglalja az 1 elfogyasztott kcal-hoz szükséges teljes élelmiszerellátást, vagyis nemcsak a megevett ételből adódó kibocsátást, hanem a kidobott étel és az ellátási lánc miatti veszteségét is. A grafikonban az USA élelmiszer-előállításának adatai a keletkezéstől az eladásig tartó folyamatokból adódó kibocsátásra vonatkoznak, nem foglalják magukba a beszerzés utáni (haza)szállítás, tárolás, elkészítés, sem pedig a földhasználat változásainak kibocsátását.

Forrás: USA Mezőgazdasági Minisztériumának Gazdaságkutató Intézete, LCA életciklus-elemzési és input-output modellek adatai, Weber and Matthews

Élelmiszer-típusonként ábrázoltuk egy kcal energia kibocsátását, vagyis – nagy átlagban – annak a CO₂ intenzitását, ahogy az amerikaiak hozzájutnak az az egyes élelmiszertípusok energiájához. Nem meglepő, hogy a vörös hús a leginkább CO₂ intenzív, majd a tejtermékek, a gyümölcs és a csirke következik. A gabonafélék, a zsírok és a snack-ek CO₂ intenzitása a legkisebb. Ez magyarázza, miért kisebb az ökológiai lábnyom, ha kevesebb vörös húst, tejterméket és csirkét fogyasztunk. Az értékeket az élelmiszerek fűtőértéke és a kidobás, ellátási lánc során képződő veszteség is befolyásolja. A zsírok, a snack-ek és a gabonafélék pl. magas fűtőértékűek, de viszonylag kicsi a veszteségük és keveset dobnak ki belőlük, vagyis végül nagyon jól teljesítenek. Ennek a fordítottja igaz a zöldségekre és a gyümölcsökre, amelyeknek alacsonyabb a fűtőértékük, de nagy a részesedésük a kidobásból és az ellátási láncban adódó veszteségből. Egy-egy típuson belül is nagy CO₂ különbségek lehetnek. Egy üvegházi paradicsomra eső kibocsátás 5-ször akkora lehet, mint egy szabadföldié; a krumpli ökológiai lábnyoma sok más zöldségféléhez képest elenyésző; a sajtra eső kibocsátás sokkal magasabb, mint a tejé. A 9 élelmiszer-típus kialakításával tehát nagyban alábecsültük annak lehetőségeit, hogy étrend-változtatással csökkentsük az élelmiszerekből adódó kibocsátást.

Ebben az elemzésben megkíséreltünk annak hangsúlyozását, milyen fontos mértékben képesek hatni az állati termékek, különösen a vörös hús az ember ökológiai lábnyomára. Az egyén ökológiai lábnyoma az étrendjétől függ. Országos átlagban vizsgáltuk az élelmiszerfogyasztás, az előállítás kibocsátását, az energiatartalmat és a veszteségeket: a becsléseink sokban eltérhetnek egy-egy ember étrendi adataitól. Az minden esetre biztos, hogy ami az étrendünk kis részét alkotja, az akár a kibocsátás fő részéért is felelős lehet. A z étrendünkben a leginkább CO₂ intenzívnek számít a marha- és birkahús és a sajt; a szezonon kívül fogyasztott gyümölcsnek és általában a húsnak szintén viszonylag magas a kibocsátása. Az ökológiai lábnyom csökkentésének nagyon hatékony módja a fentiek helyettesítése gabonafélékkel, szezonális gyümölcsökkel és zöldségfélékkel. Aki nagyon alacsony CO₂ intenzitású étrendet szeretne, akkor a lehető legjobb, ha bevezeti a szezonális vegán étrendet és minél kevesebbet dob ki.

Forrás: shrinkthatfootprint.com