Nem csak anya vagyok, van saját nevem is
Üdvözöllek, örülök, hogy találkoztunk. Nem csupán anya vagyok, van saját nevem is.
„Anyuka” – szólítanak meg a gyerekorvosi rendelőben.
„Anyu” – emleget engem a tanítónő, amikor a gyerekemnek beszél rólam.
„Anyuka” – kezdi a kérdést a fogorvos, miközben a lányomat vizsgálja.
Pedig van egy nevem, nyugodtan lehetne azon hívni. És ez a név nem az, hogy Anyuka! Persze, anya IS vagyok, de nem ez a teljes lényem, nem ez a foglalkozásom, hivatásom, nem ez szerepel a névjegyemen. Csak történetesen az is vagyok, amit szeretek is, de a gyerekeimnek vagyok az.
És nem csupán anya vagyok, hanem feleség, barát, testvér és valakinek a lánya. Bolgger és fanatikus imádója a kávénak, a jógának, a minőségi boroknak és a keserű csokoládénak. Nagyon szeretek Disneyland-be menni és hosszú sétákat tenni a kutyámmal. Rajongok két sorozatért, a Szégyentelenekért és a Grace Klinikáért. A kedvenc idézetem pedig Eleanor Roosevelttől van. „Senki nem nézhet le Téged a hozzájárulásod nélkül.”
Egy teljes személyiség vagyok. De mintha a világ nem venne tudomást erről.
A gyerekeimtől is elvárom, hogy ne úgy tekintsenek rám, mintha csak és kizárólag anyaként funkcionálnék. Hanem, mint például a tanáraikra is - persze nem szó szerint. Róluk is tudják, hogy időnként elhagyják az osztálytermet és azon kívül is létezik világ a számukra.
Akkor hogy nevezzenek engem az emberek, hogyan "hivatkozzanak" rám szükség esetén? Kérem, az anyukázással azonnal álljanak le! Legyek inkább Melissa, Mrs. Willets, vagy Hölgyem. A kisasszony talán még jobb. Csak és kizárólag az a három kicsi ember szólíthat engem anyukának, akiknek életet adtam. Nem a gyerekorvos, nem a fogorvos, nem a tanárok, nem a könyvtáros és nem a bolti eladó.
A lányom egyik barátnője „Brooke anyukájának” hív. Ez nem gond, hiszen ő még csak ötéves.
De Ti felnőttek, kérlek értsétek meg, hogy amikor "Anyukának" hívtok, akkor jelentéktelennek érzem magamat, és olyasvalakinek, akinek még a nevét sem érdemes megtanulni. Mintha az anyává válásommal már csak anya lennék, semmi más. Mintha el kellene felejtenem mindent amit tettem és ami történt velem, mindent, ami én vagyok. Például a nevemet.
Van nevem. Van személyiségem. És vannak gyerekeim, akik épp most bújtak ágyba. Én pedig végre lefekhetek aludni.
Forrás: blogs.babycenter.com
További érdekes cikkeket találsz lentebb, a "Szülő szoba" témánkban:
