20 dolog, amit soha ne mondj a gyereknek
„Ne viselkedj úgy, mint egy kisbaba!”
Egy gyerek nem viselkedhet felnőttként, mivel nem az. Ha úgy gondolod, hogy nem a korának megfelelő viselkedést produkálja, akkor gondold végig a helyzetét. Lehet, hogy stresszes, fáradt, vagy valami megijesztette.
„Mindent megteszek érted!”
A helyzet az, hogy ez nem igaz. A másik dolog pedig, hogy ha a gyerek túl gyakran hallja, akkor levonja a következtetést, hogy neki tilos haragot érezni a szülő irányába. Ez pedig rengeteg frusztráció és elfojtás kiindulópontja lehet.
„Remekül megoldottad a feladatot, de miért nem tudod mindig így csinálni!”
Sajnos a hangsúly a „de” szócska utáni mondatrészen van, a dicséret elvész, a gyerekben az marad benne, hogy a szülő derogálta őt.
„X valóban szép eredmény, de Y még annál is jobb lenne.”
Minden szülő szeretné hinni, hogy a gyereke zseni, így sokszor támasztanak magas, szinte tudományos igényeket feléjük. Ez sajnos visszafelé szokott elsülni, az elért eredményekre kell a hangsúlyt helyezni ahhoz, hogy a gyerek „szárnyakat kapjon”.
„Edd meg a spenótot, hiszen egészséges.”
A kijelentéssel könnyen az a képzet alakulhat ki a gyerekben, hogy ami egészséges az szükségszerűen rossz ízű is. A szervezetünknek hasznos fogások is nagyon finomak, helyezzük erre a hangsúlyt.
„Nagyon feldühítettél!”
A szülőnek feladata, hogy higgadt maradjon, akármi is történik. A gyerek az ő példája alapján tanulja meg, hogy miként viselkedjen. Ha szeretnénk őt nyugodtnak és dühkitörés mentesnek, járjunk elől jó példával. (Akármilyen embert próbáló is a feladat.)
„Ha megeszed, kövér leszel.”
A gyerek étkezését tényleg kontrollálni kell az egészség érdekében, de ezt inkább úgy tegyük, hogy ennek előnyeit hangsúlyozzuk. A fenti kijelentést csak az önbizalom csökkentésére jó.
„Kövér vagy.”
Valóban előfordulhat, hogy egy gyerek túlsúlyos és ezen mindenképp változtatni kell. De a negatív testkép és a szégyenérzet kialakítása éppen az ellenkező irányba terelheti a dolgokat.
„Kövér vagyok, valamit kellene tenni ellene.”
A gyerek szemében a szülő a világ leggyönyörűbb lénye. A fenti mondattal sértjük a világképét, ráadásul még azt a gondolatot is elhintjük benne, hogy rosszul is érezhetjük magunkat a saját testünk miatt.
„Azonnal fejezd be a sírást!”
A gyerek (és a felnőtt) természetes igénye, hogy kifejezésre juttathassa az érzelmeit, ebben nem szabad őt megakadályozni.
„Nem nehéz, meg tudod csinálni!”
Általában biztatásként hangzik el a mondat, de pont az ellenkező hatást érjük el vele. Lehet, hogy nekünk tényleg könnyű a feladat, de a gyereknek attól még nem az. Csak annyi fog megmaradni benne, hogy egy könnyű feladatot is képtelen volt teljesíteni.
„Fejezd be a hisztit!”
Ha be tudja fejezni, akkor majd befejezi. A mondat üzenete valószínűleg át sem jut a gyerekhez. Inkább mi maradjunk nyugodtak és várjuk meg türelemmel, amíg kijön belőle a feszültség
„Siessél, soha nem fogunk elindulni!”
Gyakori mondat, pedig teljesen felesleges, csak stresszlejük vele a gyereket. Inkább mindig a következő lépésre koncentráljunk, próbáljuk konkrétan arra rávenni csemeténket, hogy öltözzön fel, vagy mosson fogat.
„Miért kell mindent százszor elmondanom?”
A zsémbelés soha nem jó stratégia, ha valamire rá akarjuk venni a gyereket. Ha állandóan ugyanazokat a kéréseket ismételjük, akkor inkább gondoljuk végig, hogyan tehetnénk másképp.
„Ilyen nagy fiúk/ lányok már nem ijednek meg!”
Az ember minden életkorban megijedhet. Ne vitassuk el a gyerektől az érzelmei jogosságát
„Ezt nem így kellene..”
A gyerek fejében a felnőtt "ítélete" határozza meg, hogy saját tapasztalatai és érzelmei helyesek és érvényesek-e. Ha a felnőtt ezeket elutasítja, akkor úgy érzik, hogy ők maguk rosszak. Ha nem értjük gyerekünk viselkedését, akkor kérdezzük meg tőle, mit miért tett és próbáljuk meg beleképzelni magunkat az ő helyzetébe.
„Csalódtam benned.”
Ez a mondat általában akkor hangzik el, amikor a gyerek maga is szomorú, vagy ijedt. A szülő fenti mondata csak megsokszorozza a rossz érzéseiket.
„Most pedig azt teszed, amit én mondok!”
Mindig szakítsunk időt rá, hogy az elvárásaink okát elmagyarázzuk a gyereknek. Sokkal szívesebben teljesítik így a kérést. Ráadásul nem alakul ki bennük az a képzet, hogy a „felsőbb hatalom” parancsának engedelmeskedni kell, akkor is ha nem értjük az utasítás okát.
„Ugyan, ez csak egy...”
Egy darab kő, egy törött játék, vagy egy vadgesztenye tényleg semmiség a szülőnek, de a gyereknek nagyon sokat jelenthet. Fontos lenne őt komolyan venni.
„Lusta vagy.”
Nem biztos, hogy lustának kell bélyegezni a gyereket, ha valamit nem csinál meg. Egyrészt oka lehet annak, hogy nem teszi meg, másrészt ezzel aláássuk az önbecsülését és elvesszük a motivációját a cselekvéstől.
