Léteznek szülők, akik a csemetéik öltöztetése terén - talán - túllőnek a célon. Biztos, hogy jó a gyereknek, ha már 3 évesként is mini-celebet kreálnak belőle? Vagy a szüleik egyszerűen csak megtehetik, hogy a legfrissebb divat szerint öltöztessék őket? Egyáltalán hol húzható meg a határ, ha egyáltalán kell ilyen esetben határt húzni?
Az ilyen szülők általában azt az érvet hozzák fel, hogy fontos az igényes öltözködésre és általában az igényes megjelenésre megtanítani egy gyereket. A pszichológus viszont kicsit árnyaltabban látja. A kicsik esetében (különösen a kislányoknál) a magas sarkú cipő, vagy egyéb "felnőttes" ruhadarabok felpróbálásának elsősorban az anyához való lelki kapcsolódás a célja, nem a divatozás. Egy teljesen természetes jelenség, ha a gyerek néha kifesti magát, vagy felveszi anyu szoknyáját.
A gyerekpszichológusok viszont arra is felhívják a figyelmet, hogy a túlzásba vitt "divatozás" kifejezetten káros a gyerek lelki fejlődése szempontjából. Egyrészt nem jó, ha a "kisgyerek - nagy gyerek" életszakaszok nincsenek szétválasztva, hanem egybemosódnak. A másik probléma az, hogy ha a szülők túl sokat foglalkoznak a kislány, vagy a kisfiú külsejével, akkor az önkéntelenül átveszi szülei attitűdjét. Vagyis az ő értékrendszerében is (túl) előkelő helyet fognak elfoglalni a külsőségek, elsősorban saját külseje.