Ez is, mint sok hasonló, egy szubjektív lista, sokaknak biztosan más vagy mások is hiányoznak ebből az időszakból. De talán néhány nekik is boldog emlék a lentiek közöl.
Nincs nagyobb boldogság a világon, mint egy kisbaba párnás kis combjait simogatni és masszírozni! Az évek múlásával a bébiháj eltűnik, de az utána való nosztalgia örök.
A babák és a kisgyerekek sokáig még nem fogják vissza érzelmeiket. Ha valami nagyon megtetszik nekik, akkor örömükben boldogan felkiáltanak. Később erről leszoknak, minden anyuka nagy bánatára.
Egy kisbabát "csak" beleteszi az anyuka a babakocsiba, vagy a hordozókendőbe és már indulnak is. Egy nagyobb gyerekkel eljutni A pontból B pontba már jóval több energiát igénylő kihívás. Persze egyszer eljön az a kor, amikor megint csak egyszerűbb lesz, de a köztes időszakban sok egy helyben topogás jut az anyukának. Bezzeg a babakocsis korszakban... (mondjuk azt meg hurcolni, panelban eltenni, elővenni, felvinni, lehozni, stb. volt nehéz. De ki emlékszik már arra? Sokan... :) )
Szoktak miatta panaszkodni az anyukák, vannak, akik megszenvednek a tejért, másoknak fáj, néha már unják. De utólag boldogan emlékszünk azokra az időkre, amikor – mint az oltárképek Madonnái – boldog mosollyal szoptattuk gyermekünket.
Ezt valószínűleg nem kell magyarázni. Az ebéd utáni csendben és nyugalomban töltött egy-két óra a GYED-en lévő anyukák életének egyik nagy áldása. Még szép, hogy hiányzik utólag!
Egy kisgyereket olyan bájosan lehet öltöztetni. Aztán megnő, kamasz lesz belőle és az anyának a haja is égnek áll, amikor meglátja, hogy gyereke milyen szerelésbe indul neki szombat este az éjszakának. Ilyenkor persze eszébe jutnak a nyuszis rugdalózók és a rózsaszín virágos szoknyácskák, amelyekben a gyermek annyira tündéri volt hajdanán.
Megszületik a kicsi és sorba jönnek a rokonok és a barátok. Sokszor olyanok is, akiket évek óta nem láttunk. Örülünk nekik, jó látni őket, ha néha fárasztó is. Aztán idővel sajnos megint sokan elmaradnak.
Egy kisbaba illata semmihez nem hasonlítható, egy egész életre szóló nosztalgiát érzünk az után, amikor átöleltük és magunkba szívtuk babánk illatát.
A gyerektelen fiatal nő rohan, rohan és rohan. Aztán jön a baba és kénytelen lelassulni. Ismét hosszan nézegeti a kirakatokat, amíg a kicsi a babkocsiban alszik, illetve a picivel a karjában, otthon üldögélve élvezi a csendet és a nyugalmat . Milyen kár, hogy egyszer ennek is vége szakad...