Két gyerek vagy jóban van, vagy veszekednek. Más opció nem létezik. Három gyereknél már bonyolódik a helyzet, szövetségi rendszerek jöhetnek létre, alkalom nyílik kiközösíteni valakit. De a kiközösített is különféle Machiavellihez méltó fondorlatokkal („ő ette meg a csokidat”) átállíthat valakit a saját oldalára. A háromgyerekes anya tanulmányozhatja a nagypolitikát kicsiben.
A háromgyerekes család kimegy a parkba. Az első gyerek a játszótérre menne, a második a KRESZ-pályára, a harmadik pedig kacsákat etetne a tónál. És persze mindegyik azt akarja, hogy most és azonnal teljesüljön az akarata. Két gyerek esetében még megoldható, hogy kettéválik a család, de három gyereknél minimum egy nagyszülő is kell ehhez.
Anyával kézen fogva sétálni kitüntetett és kívánatos szituáció. Sajnos anyának csak két keze van, ergo maximum ennyi gyerekkel tud egyszerre karöltve sétálni. Szintén potenciális konfliktus forrás a három gyerekes családoknál.
„Milyen csodálatos egy nagy család!” „Úgy irigyellek, hogy három gyereked van.” A nők egy jó része szíves örömest vállalna három, vagy még ennél is több gyereket. Általában racionális okok miatt nem teszik meg, úgy érzik, anyagilag nem engedhetik meg maguknak, vagy féltik a munkahelyüket. De ha meglátnak egy anyukát három csemetével, akkor úgy érzik: szívesen cserélnének vele.
„Úristen, hogy bírod!” „Biztos a húst is lerágják a csontodról!” A gyerekek nagyon fárasztóak, három gyerek pedig triplán fárasztó tud lenni. Vannak, akik a világért sem vállalnának egynél többet. Közben pedig merő szánalommal gondolnak arra az anyára, aki három gyereket nevel.
Erősen összefügg az előző ponttal. Egyesek szerint három gyereket nevelni vegytiszta mazochizmus, így a harmadik nyilvánvalóan egy baleset eredménye lehet csak. Hogy ilyen eszükbe jut az egy dolog, szabad országban mindenki azt gondol, amit akar. De amikor nyíltan célozgatnak, vagy rákérdeznek, azért az elég érdekes tud lenni.
Szintén (a kelleténél) gyakori(bb) prekoncepció. Egyes emberek fejében az a kép él, hogy kettőnél több gyereket kizárólag mélyen vallásos házaspárok vállalnak.
Persze már két gyerek esetében is van kisebb, de ez semmi ahhoz képest, amit a harmadik gyereknek jut egy nagycsaládban. Ő tényleg holta napjáig a „kicsi” marad, akit szüntelen dédelgetni és félteni kell.
Az első gyerek születése hatalmas misztikum, a másodiké rendkívüli esemény, a harmadiké rutin. Ekkor már szinte az anyuka utasítja az orvost, hogy hova álljon és mit csináljon. Ezzel szorosan összefügg, hogy ilyenkor már a kórházi csomagból sem marad ki semmi. (Még talán akkor sem, ha az apuka pakolja össze.)
Három gyerek után rengeteg kedvezmény, ingyenes juttatás jár. Persze ennek elengedhetetlen része, hogy a szülők kitöltsenek sok-sok papírt. (A gyerekek TAJ száma általában már fejből megy az anyának.) Így a háromgyerekes anyának nem csupán a szülés, hanem a dokumentáció is rutin.