Ha a szülő azonnal reagál a hisztire és azonnal teljesíti a gyerek kívánságét, azzal öntudatlanul is arra tanítja, hogy így elérheti a céljait. Vagyis csak még gyakrabban fognak jelentkezni a ordítós-önmagát földhöz vágós jelenetek. Van, hogy a pici arra sem hajlandó, hogy végighallgassa, amit a szülő mondani szeretne neki. Ilyenkor a legokosabb az, hogy az anya nyugodt marad és nem vesz tudomást a hisztiző gyerekről addig, amíg az nem hajlandó szóba állni vele. Egy tömött bevásárlóközpont közepén ez meglehetősen kínos helyzet, amit nem szeretnénk hosszúra nyújtani. Ilyen esetben a többi módszer talán célravezetőbb lehet...
A módszer akkor működik jól, ha sikerül elkapni a hiszti kezdetét. Vagyis, amikor látjuk, hogy görbül lefelé a száj és szinte gyűjti az erőt a kiadós ordításhoz, tereljük el a figyelmét. Bármi jó, ami a gyereket kizökkenti, legyen szó valamilyen játékról, vagy ételről. A kicsi ilyenkor jó eséllyel elfeledkezik arról, hogy mi is hozta ki a sodrából és az új élmény felé fordul.
Akárhogy is szépítjük, egy hisztiző kisgyerek roppant idegesítő. Ráadásul sok szülő önkéntelenül is felemeli a hangját, hogy fia, vagy lánya maradjon csendben. Ennek általában az a következménye, hogy a gyerek is „hangosabbra kapcsol”. Könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy pici és a felnőtt megpróbálja „túlordítani egymást”. A szituáció megelőzhető úgy, hogy lehajolunk a hisztiző csemetéhez és elkezdünk suttogni a fülébe. Próbáljunk valami megnyugtató és kedveset mondani ilyenkor, így biztos működni fog a módszer. Nem pusztán a nyugtató szavak hatnak ilyenkor, hanem a suttogás miatt a kicsi - jó esetben - próbálja meghallani, mit mondunk neki - hisz a kíváncsiság nagy úr -, az pedig nem megy, ha közben ordít.
Az érintés tényleg csodákra képes. Öleljük át a hisztiző gyereket, simogassuk meg. Könnyen lehet, hogy pont ez a gesztus lesz az, ami egy pillanat alatt semmisé teszi frusztrációját és dühét.
Tipikus, hogy a gyermek egy (játék-, vagy édesség) boltban kezd hisztizni, mivel nem kaphatja meg azt, amit éppen szeretne - vagy inkább akarna. Ilyenkor fogjuk őt és amilyen gyorsan lehet, hagyjuk el a helyszínt. Ha megváltozik a környezet, és kikerül a látószögből az áhított csokoládé, játékbaba, vagy nyelvfestős nyalóka, akkor a hiszti is véget ér.
Hiszen mindkét reakcióval csak a pillanatnyi helyzetet „oldjuk” meg. Lehet, hogy akkor és ott csendre bírjuk a gyereket, hosszú távon viszont csak ártunk annak, hogy boldog és kiegyensúlyozott embert neveljünk a gyerekünkből.