.. „Hogy mondjam el neked?” – A gyerekek és a terrorizmus
16 °C, Budapest
16 °C
Budapest
Holnap
Holnapután
Szombat
2018.11.21. szerda, Olivér
filter.hu filter.hu

„Hogy mondjam el neked?” – A gyerekek és a terrorizmus

A mai szülők sok új kihívással néznek szembe, ami a mai nagyszülők vállát nem nyomta annak idején. Talán nem túlzás állítani, hogy heti szinten érkeznek rémítsző hírek terrorista akciókról. Párizsban, Brüsszelben, a Közel-Keleten és legutóbb Orlandóban történetek felfoghatatlan és borzalmas tettek.
Booking.com

Bár Magyarországon nem volt még ezekhez fogható szörnyűség, de lehetetlen, hogy a gyerekhez ne jusson el valamennyi információ a terrorizmusról. Tőlünk távoli eseményekről van szó, de annyit hallunk róluk, hogy könnyen előfordulhat: a gyerekünkben kérdések merülnek fel. A szülő dolga pedig az, hogy válaszokat adjon.

„Egy olyan dolgot akarunk elmagyarázni, amit lehetetlen. Hiszen igazából mi magunk sem értjük”

- mondja Susan Stiffelman pár- és családterapeuta azzal kapcsolatban, hogy hogyan beszéljünk gyermekünknek a terrorizmusról. A legtöbb szülő azt kívánja, hogy bárcsak soha ne kelljen szót váltani az „ártatlan” gyerekkel ezekről a borzalmakról, de ez kikerülhetetlen a mai világban. A következőket szem előtt tartva, ha nem is lazák, de azért a vártnál könnyebbek lehetnek ezek a beszélgetések.

Következtesd ki, hogy ő mennyit tud!

Egy biztos: a gyerek nem él boldog tudatlanságban, rengeteg információ birtokában van. Ha nem is néz TV-t otthon, de felnőttek beszélgetéséből elkap dolgokat, és az óvodában, vagy az iskolában hallott valamit ezekről a történésekről.

„A gyerekek nagyon figyelnek és nagyon jól ráéreznek dolgokra”

- mondja Denise Daniels, a téma szakértője, aki hivatásából fakadóan rengeteg gyereknek segített már feldolgozni terrortámadások borzalmait. Ő arra is felhívja a figyelmet, hogy a gyereknek nem biztos, hogy átfogó képe van a terrorizmusról és annak működésről, de tisztában vannak azzal, hogy valami történik a világban.

Hagyjuk, hogy a beszélgetés alapja az a tudás legyen, amivel a gyerek bír. Az ő kérdései, felvetései és esetleges félelmei irányítsák a kommunikációt. „Tudom, hogy hallottad, hogy valami rossz történt Belgiumban. Elmesélnéd nekem, hogy mit tudsz erről?” -javasolja kezdő mondatnak Stiffelman. Ha esetleg bizonytalanok vagyunk abban, hogy a gyerek tud-e egyáltalán valamit, akkor érdeklődjünk a napjáról és arról, hogy miről beszéltek, miket hallottak ma az iskolában.

Többször beszéljetek róla!

Mivel komoly és ijesztő trémáról van szó, ezért fontos, hogy ne csak egyszer kerüljön elő.

„A gyerek folyamatosan informálódik társaitól, és nem biztos, hogy ezek az információk nem tévesek”

- hívja fel a figyelmet Stiffelman.

Jó, ha a gyerek érzi, hogy folyamatosan nyitottak vagyunk a kommunikációra.

Ne bonyolítsd túl!

Amikor a terrorcselekményekről beszélünk alkalmazkodjunk a gyerek korához. Például egy négy éves akkor érti meg legjobban a helyzetet, ha azt mondjuk neki. „Tudom, hogy hallottad, hogy valami nagyon rossz történt. A rossz emberek bántottak másokat, mert nagyon mérgesek voltak.”

Elsőre ez bugyutának tűnhet, de ne felejtsük el, hogy egy négy éves világképében vannak a „jó emberek” és a „rossz emberek”. Átmenet nem létezik.

„De Te is tudod, hogy nem szabad másokat bántani, akármilyen mérgesek vagyunk is.”- fejezhetjük be a mondanivalót. (Aztán a valóságban mutassunk jó példát és tényleg ne bántsunk senkit, akkor sem ha mérgesek vagyunk. – Ez a dolog nehezebbik oldala.)

Alkalmazkodj a gyerek szintjéhez!

Hozzunk fel olyan példákat, amiket a gyerek is megért.

„Emlékszel, amikor Bencével összeverekedtetek a játszótéren a labda miatt? Sajnos felnőtt emberek is dühösek lesznek és harcolni kezdenek, ha másnál van az, amit ők akarnak.”

Kisebb gyerekek esetében kerüljük a politikát és vallást, hiszen ez számára - legalábbis ilyen témával kapcsolatban - nagyrészt érthetetlen terület.

„A gyerekek nagyon önzőek. Számukra az a fontos, hogy biztonságban érezhessék magukat és a környezetüket”- mondja Stiffelman. „Ne bonyolítsuk túl. Valami nagyon rossz történt, embereket megöltek és megsérültek, de már keresik a tetteseket. Mi pedig biztonságban vagyunk. Ez a legfontosabb mondat, amit a gyerek hallani akar.”

Figyeljünk a gyerek kérdéseire!

„Miért akarnak bántani minket?” „Miért gyűlölnek a terroristák minket?”

Ezekből érhető tetten, ha a gyerek személyesen érintve érzi magát. Stiffelman azt tanácsolja, hogy ilyenkor azt mondjuk. „Nem gyűlölnek minket, hiszen nem is ismernek minket.” Ellenkező esetben a gyerekben kialakulhat egy olyan kép, hogy a vérszomjas terroristák személy szerint rá vadásznak és már készen is állnak arra, hogy éjszaka bemásszanak az ablakon.

Tanítsd meg neki, hogy kifejezze az érzéseit!

A terrorcselekmények és általában a világ megértésének egy fontos mozzanata, hogy a gyerek képes legyen kifejezni érzéseit. „A kicsiknek el kell sajátítani azokat a szavakat, amiknek segítségével formába önthetik az érzéseiket”-mondja Daniels. „Mit csinálsz ha mérges vagy? Mit csinálsz, ha szomorú vagy? Az emberek miből veszik észre a különbséget?”

Az érzések kifejezésének elsajátítsa nem csak ezen a „részterületen” hasznos, hanem olyan stratégia, ami a gyereket egész életen át elkíséri és segíti.

Nyugtassuk meg őket!

Legyen a gyerek számára megnyugtató az amit mondunk és ahogy mondjuk. „Tudod azért beszélnek erről annyit az emberek, mert ez egy nagyon ritka esemény.” Hangsúlyozhatjuk azt is, hogy ezeket az akciókat rossz emberek követték el, és rossz emberből sokkal, de sokkal kevesebb él a Földön, mint jóból.

A gyerekben rengeteg kérdés merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy miért tesznek ilyeneket emberek és mikor lesz a következő terrorista akció. Ilyenkor nyugodtan megmondhatjuk, hogy nem tudjuk, de fontos hangsúlyozni, hogy rengeteg ember és szervezet (rendőrség, katonaság stb.) dolgozik azon, hogy még egyszer ne történhessen ilyen. Esetleg közösen csinálhattok egy listát azokról a „jó emberekről”, akik mind-mind harcolnak a „rosszak” ellen.

„Ruházd fel” őket az „Erővel”!

A terrortámadások azért is félelmetesek a gyerekek számára, mivel úgy érezhetik (ha ezt nem is tudatosítják magukban), hogy egy ilyen szituációban kicsúszik a kontroll a kezükből.

Daniels szerint ez a szorongás leküzdhető azzal, ha tudatosítjuk bennük, hogy általában mennyi mindent megtehetnek a saját biztonságuk érdekében. Például ha bekapcsolják a biztonsági övet az autóban, vagy mindig hordják biciklizés közben a sisakot. A gyerek felé ezek fontos üzenetek arról, hogy a sorsa a saját kezében van és ő maga, aki a legtöbbet tehet saját biztonsága érdekében. És talán nem is létezik ennél megnyugtatóbb gondolat, amit a közvetíteni tudunk felé.

Via