33 °C, Budapest
33 °C
Budapest
Holnap
24°
Holnapután
21°
Szombat
24°
2018.06.20. szerda, Rafael
filter.hu filter.hu

Apák otthon, anyák a munkaerőpiacon – Több pénz, több állam, vagy megváltozott gondolkodás szükséges?

A szülési szabadság kérdése és a munka világába való visszatérés az esetek egy jó részében nem zökkenőmentes a magyar anyák számára. Sovány vigasz, hogy nem vagyunk egyedül, a többi visegrádi országban élő nő is kénytelen szembenézni hasonló problémákkal, mint mi. Legalábbis ez derül ki a “Learning about causes and effects of gender (im)balance in Central Europe” nevet viselő európai uniós projekt keretein belül készített tanulmányból.
Booking.com
A tradicionális gondolkodású közép- és kelet-európai országokban általános gyakorlat, hogy az anya marad otthon a babával, így a szülési szabadsággal kapcsolatos szabályozások a női nemre vannak szabva. Pedig az apa személye ugyanolyan fontossággal bír, róla sem szabadna megfeledkezni!

A szülési szabadságot igénybe vett apák és anyák aránya a V4 országaiban

A V4 országaiban nagyon alacsony a gyerekkel otthon maradó apák száma, sehol nem haladja meg a 2%-ot. Pedig egyre népszerűbbek a modern családdal és modern nemi szerepekkel kapcsolatos elképzelések, amibe beletetratozik a modern apa ideája is.

„Ami most van jó. Sokkal jobb, mint régebben volt”-mondja Ewa, egy három éves kisfiú és egy másfél éves kislány anyukája. Ő nemrég ment vissza dolgozni, miután kihasználta a maximális időt, amíg otthon lehetett a gyerekeivel. „De csakis a nőknek jobb!” – jegyzi meg Tomasz, a férj keserűen. „Én is ki akartam venni a kispapa-szabadságot - ami csak két hét az apáknak -, de éreztem, hogy a munkahelyemen rossz szemmel nézik ezt.”

Tomasz „új generációs” apa, aki szeretett volna minél jobban részt vállalni a gyerekek neveléséből. Úgy érzi, hogy a férfiak hátrányban vannak ezen a területen.

Az mindenki számára természetes, ha egy anya otthon marad szülés után, de ha egy férfi szeretné ugyanazt tenni, akkor minimum furcsán néznek rá az emberek.

Sokszor és sokan érvelnek azzal, hogy egy gyereknek egyformán szüksége van mindkét szülőre, de a hatályos családpolitikai szabályozások arra az elképzelésre épülnek, hogy az anya tud teljes mértékben gondoskodni a babáról, a férfiak pedig inkompetensek a témában.

Apák a „pályán”

Pedig számtalan haszna van annak, hogyha az apa (is) otthon marad GYES-en. Az ilyen apák a későbbiekben is aktívabb szerepet vállalnak majd a gyereknevelésben. A apák szülési szabadsága jó hatással van a gyerek tanulási képességeire, illetve az ilyen kisfiúk, vagy kislányok majd felnőttkorukban is nagyobb eséllyel fognak egy, a nemek egyenlőségen alapuló párkapcsolatot kialakítani. Többek között ezekért is ésszerű lenne, ha az állam garantálna egy hosszabb időszakot az apák életében is, amit a gyerekükkel tudnának tölteni.

Az Európai Unió több országában létezik ilyen szabadság. Franciaországban 28, Portugáliában 21, Belgiumban 19, Svédországban és Norvégiában 10, Szlovéniában, Nagy-Britanniában és Dániában pedig két hetet tölthet az apa a babával a szülés után. Az Unión belül ennek a kérdésnek a szabályozása az egyes tagországok hatáskörébe tartozik. Ezt az Európai Parlament 2015-ben meg is erősítette, de azt is kimondta, hogy minimum két hét „kispapa-szabadságot” javasol a tagállamoknak.

A V4 országai között csak Lengyelország garantálja (2010 óta) ezt a két hetet az újdonsült apáknak, de ezt is csak minden hatodik apa veszi igénybe. 2013-ban 28 500 lengyel apa vett ki legalább egy napot a két hétből, 2014-re ez a szám majdnem 130 000-re nőtt.

Magyarországon (mint tudjuk) egy hét jár a baba születése után a „másodlagosként” számom tartott szülőnek. Ezzel a lehetőséggel 2010-ben 21 932 apa élt, három évvel később pedig 22 510.

Az apáknak fenntartott szülési szabadság

A volt csehszlovák országok inkább kivételnek számítanak az EU országaiban azzal, hogy egyáltalán nem biztosítanak szülési szabadságot az apának. Hazánk és Lengyelország már előbbre jár ebben a kérdésben, de még mindig messze van Franciaországtól, vagy Luxembourgtól.

Pedig Csehországban is lenne igény az apák szülési szabadságára. Voltak olyan törekvések, amik ebbe az irányba mutattak, de sokáig nem jártak sikerrel. Egy 2003-ben készült közvélemény-kutatás adatai azt mutatják, hogy a csehek 54%-a támogatna a „kispapa- szabadságot”. 2008-ban az akkori kormány szeretett volna öt hetet „ajándékozni” az apáknak, de végül nem sikerült megalkotniuk a törvényt. A TV Nova 2014-ben online módon kérdezte a nézőket a témában, 5075 válaszadó elsöprő többsége, 90%-a támogatná az ötletet. A prágai kormány végül 2015-ben hajlott meg a népakarat (és a józan ész előtt). 2017-től a cseh apukák is kapnak egy hét szabadságot, amit a baba születése utáni első hat hétben vehetnek igénybe és fizetésük 70%-a is jár nekik erre a (valljuk be nagyon rövid) időszakra.

Szlovákiában 2015-ben két ellenzéki képviselő javasolta az egy hetes szabadságot a friss apáknak. Azzal érveltek, hogy ez segítené elmélyíteni a családi kapcsolatokat és az anyának is nagy segítség lenne. A javaslatot nem sikerült megszavaztatni. A történtek sajnos szomorú üzenetet jelentenek a kormány valódi családpolitikáját illetőleg.

Pedig a kispapa szabadság nem csupán érzelmi okokból lehet jó a család számára. Ha nincs, akkor az apának a rendes szabadságából kell kivenni, vagy fizetés nélküli „szabira” kell mennie, ha otthon akar maradni. Közgazdászok azonban arra is rámutatnak, hogy a lehetőséggel elsősorban a tehetősebb családok tudnak élni, akik számára nem jelent gondot, ha a családfő egy ideig nem kap teljes fizetést.

A Tomasz által emlegetett előítéletek is gondot jelentenek. A munkaadók általában hozzá vannak szokva és természetesnek veszik azt, ha egy nő otthon marad a gyerekkel, de egy férfi esetében nem ennyire toleránsak. Általában úgy veszik, hogy egy férfi csak a kenyérkereső szerepét töltheti be a családon belül.

A törvények viszonylag könnyen változtathatóak, de a beidegződések már jóval nehezebben.

Tomasz szerint ezért a kispapa szabadságnak nem lehetőségnek kellene lennie, hanem kötelességnek. „Ez az egyetlen módja, hogy sikerrel harcoljunk a z előítéletek ellen” -véli.

Szülési szabadság: minél hosszabba, annál jobb?

Lengyelország hosszú ideje kivételesnek számít a V4 országai között. 1989 előtt mindössze négy hónapig lehetett egy anya „csak anya”, miközben Csehszlovákiában négy évre lehetett kiesni a munka világából a szülés után. Ma a lengyel anyák maximum 32 hétig lehetnek otthon, de alapvetően 20 hét a szülési szabadság. Egy férfi hat hétig ”babázhat”, egy anya 14 hétig és további hat hetet a szülők eloszthatnak egymás között úgy, ahogy nekik megfelel.

Magyarországon az anya a gyermeke három éves koráig maradhat otthon. Az első két évben fizetése 70%-át kapja, de ez az összeg maximalizálva van 147 ezer forintban, az utolsó évben pedig mindenkinek egységesen 28 500 forint GYES jár.

A cseheknél szintén a gyerek három éves koráig van lehetőség „anyáskodni”. Az ottani anyák két lehetőség között választhatnak. Vagy 24 hónapig maradnak otthon, és ekkor fizetésük 70%-át kapják. (Egy 425 eurós plafon itt is meg van határozva.) Vagy pedig négy évig „babáznak” úgy, hogy havonta mindössze 259 euró lesz a bevételük. Az apai szabadság már 1990-től létezett, de mint Jiřina Kocourková, demográfia szakértő rámutatott, ez csak 2001 januárjától vált egyenlő feltételekkel elérhetővő az apák számára is. Ettől kezdve emelkedett az otthon maradt apák száma. 2001-ben 0,8%-uk, 2013-ben már 1,8%-uk élt a lehetőséggel.

Szlovákiában, hozzánk hasonlóan szintén három évet garantálnak a babázásra, ami alatt egy 203 eurós összeget kap az otthon maradt szülő. A munka világa helyett a babázást választó férfiak aránya itt is elképesztően alacsony, 2011-ben az „GYED-en lévők” 1%-át tették ki. Ez a tendencia általános a V4 országiban, egyetlen állam sincs közöttük, ahol a szülői szabadságon lévők között 2%-nál magasabb lenne az apukák aránya.

Az apák aránya a szülési szabadságot igénybe vevők körében (2000-2014)

Az a tendencia, hogy a férfiak nem élnek a szülési szabadság lehetőségével, az utóbbi 15 évben gyakorlatilag változatlan a visegrádi országokban. Talán csak Csehországban figyelhető meg egy nagyon lassú növekedés.

Vissza a munkába? Nem kell elsietni!

A szülői szabadság lejárta után az anya (vagy az apa) vissza akar térni a munka világába. A V4 országiban, összehasonlítva a nyugat-európai országokkal, nagyon alacsony a nők, és ezen belül az anyák foglalkoztatottsági rátája. Ez egyedül Csehországban van egy minimálissal 60% felett, míg a Szlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban 50 és 60% között mozog. Még így is jobb a magyar nők munkaerő-piaci helyzete, mint Dél-Európában, de Nyugat-Európától, vagy különösen Svédországtól nagyon messze van a régiónk.

A foglalkoztatott nők aránya az EU országaiban

Egyértelmű, hogy a női munkavállalók aránya Dél-Európában a legalacsonyabb, de a V4 országai sem tartoznak az Unió éllovasai közé ebben a tekintetben. Közülük csak Csehország mondhatja el magáról, hogy az aktív kórú női lakosságból több mint 60%-nak van munkája.

Manapság a fiatal cseh lányok közül egyre többen tanulnak tovább, amiből következik, hogy később lépnek ki a munkaerőpiacra. Ebből természetesen következik az is, hogy hamar szembe kell nézniük az anyaság vagy karrier problémával. Már a cseh szociális miniszter, Michaela Marksová is felhívta arra a figyelmet, hogy az ország elpazarolja a tanult nőkben rejlő potenciált. Gazdasági szempontból mindenképpen előnyösebb lenne egy rövidebb időtartalmú szülési szabadság, hiszen az akár több éves kiesés miatt a nők „alul hasznosítottnak” minősülnek gazdasági szempontból.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) közzétett egy 2014-ben készült kutatást, aminek az adatai szerint a GDP egy főre jutó éves összege 0,5%-kal növekedne 2030-ra, ha a tárgyalt csoport minél előbb visszakerülhetne a munka világába. Gazdasági szempontból egyértelműen a rövidebb szülési szabadság lenne a hasznos.

Az OECD egy ajánlás szerint el kellene venni a lehetőséget a szülőktől, hogy hosszú ideig otthon lehessenek gyerekeikkel. 

Ez a fajta pragmatikus hozzáállás természetesen sokaknak nem tetszik. Ők úgy gondolják, hogy a gyerek érdekeit és érzelmi biztonságát nem írhatják felül gazdasági szempontok. A pénzügyi érvelés nem megnyugtató sok anyának és apának. Számukra lennének előnyösek az olyan, hazánkban még nem elterjedt munkavállalási módok, mint a rugalmas munkaidő, vagy a távmunka lehetősége. E mellett a minden szempontból megfelelő bölcsődei ellátás is alapfeltétele a jól működő rendszernek.

A munka világába visszatérni kívánó anyák helyzete nem túl biztató. Nemcsak Magyarországon, hanem a többi visegrádi országban is gyakori, hogy munkahelyük nem veszi vissza őket, vagy „csak” alacsonyabb pozícióból folytathatják a karrierjüket. Erre „válaszlépésként” sokan inkább vállalnak még egy (vagy időnként még több) gyereket, így az állásuk elvesztése helyett továbbra is otthon maradnak. Jitka Kolářová szociológus említést tesz egy olyan anyáról, aki tíz évi „babázás” után próbált újra munkát találni magának.

Belgiumban, vagy Franciaországban a nők pár hónap után visszatérnek a munkahelyre. Persze ők abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a gyerek napközbeni ellátása bölcsődék (nem egy esetben a vállalat által fenntartott intézmény), vagy szakképzett bébiszitter formájában megoldott. Nyugat-Európában az anyák jellemzően részmunkaidőben dolgoznak, így nem csupán a hétvégén van lehetőségük arra, hogy a gyerekeikkel töltsék az időt. Hollandiában a nők 77, Németországban pedig a nők 46%-a vállal munkát kevesebb mint heti 40 órában.

Ezzel szemben a V4-ek országaiban sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik egyszerre próbálnak helyt állni az anyaság és a munka frontján. Szlovákiában a nők 6,8, hazánkban 8,3 Csehországban 9,5, Lengyelországban pedig 10,3% azoknak az aránya a női munkavállalók között, akik részmunkaidőben dolgoznak.

A részmunkaidőben dolgozó nők aránya az összes női munkavállaló körében

A V4-ekre jellemző alacsony foglalkoztatási ráta részben magyarázható azzal, hogy kevés a lehetőség arra, hogy részmunkaidőben dolgozzanak, így a család és a karrier összeegyeztetése gyakorlatilag lehetetlen. A Baltikumban szintén kevés a lehetőség a négy, vagy hat órás állásokra, de még így is több a női munkavállaló, mint régiónkban. Dél-Európában viszont a részmunkaidős állások viszonylag magas aránya sem eredményezi, hogy a nők karriert építsenek.

Mi a helyzet a bölcsődékkel?

Jagoda az első születésnapján boldogan játszik az ajándékaival. Anyja, Gabi már nem ennyire felszabadult. Az évforduló számára azt is jelenti, hogy vissza kell mennie dolgozni. Nehéz lesz napi kilenc órát távol tölteni a gyerekétől (nyolc óra munka és egy óra utazás – ha nem túl nagy a forgalom), de még ennél is nyomasztóbb a kérdés, hogy ki fog vigyázni Jagodára, amíg édesanyja dolgozik.

Gabi számára az otthoni munka lenne az ideális. Így nemcsak a kislány napközbeni ellátása lenne megoldva, hanem zavartalanul folytathatnák a szoptatást is. Természetesen a távmunka csak egyes szakmákban lehetséges, de az tény, hogy a dolgozó anyáknak és apáknak a rugalmasság a kulcsszó a munka tekintetében. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha léteznének megfizethető bölcsődék, de Lengyelországban ezekből is hiány van.

Vagyis nemcsak nálunk, hanem a lengyeleknél is problémát okoz a bölcsődei férőhelyek száma. A helyzet különösen elkeserítő vidéken, vagy a nagyobb városok gyorsan fejlődő kerületeiben. Az utóbbiak esetében általánosak az infrastrukturális hiányosságok, sok esetben nincs elég posta, iskola, vagy bolt sem.

Ha megnézzük az uniós országok statisztikáit, abban a tekintetben, hogy az egy és két év közötti gyerekek milyen arányban járnak bölcsődébe, akkor a visegrádi országok jóval Nyugat-Európa mögött vannak. Franciaországban 49,7, míg Dániában ennél is magasabb, 67% az arány. Ezzel szemben a magyar gyerekek 16,1, a szlovák gyerekek 3,1%-a jár bölcsődébe egy és két éves kora között. De a három és öt év közötti gyerekek esetében is igaz, hogy „kelet” „lemaradásban” van „nyugathoz” képest. Hollandiában 94,1%, Franciaországban 99,6%, míg Lengyelországban 69,2%, hazánkban pedig 87,7% azoknak a gyerekeknek az aránya, akik valamilyen intézményben töltik az időt, amíg szüleik dolgoznak.

A gyermeknevelési intézményekbe járó gyerekek aránya 5 év alatt (2013)

Ha az anya dolgozik, az nem indukálja feltétlenül a bölcsődei helyek magas számát. A visegrádi országokban nagyon kevés gyerek jár bölcsődébe két év alatt, és a három- öt éves korosztályban is az uniós lista vége fele vannak régiónk államai.

Sok lengyel anya és apa csakis a saját szüleire számíthat. Gyakori, hogy a nagymamák vigyáznak a kicsire, amíg az anya dolgozik. Ha ez nem megoldható, két lehetőség van, a privát bölcsőde, vagy a bébiszitter. A magánintézmények persze meglehetősen drágák, de az utóbbi opciónál még ennél is mélyebben kell a szülőknek a pénztárcájukba nyúlni. Gabi kénytelen volt felvenni egy bébiszittert, most fizetése fele erre megy el.

A cseh szülők is hasonló problémákkal kénytelenek szembesülni. A megfizethető bölcsődei férőhelyek száma meglehetősen szűkös, meredek csökkenésük az 1990-es években indult el. Az a nemzedék, amely az 1989-es változások után nőtt fel, inkább karriert épített és utazott, így később váltak szülővé, mint a felettük lévő generáció. Az állam csak annyit fogott fel, hogy nincs elég gyerek, így csökkentette a férőhelyek számát. De amikor ez a nemzedék gyereket vállalt (igaz nem húszon, hanem harmincas éveikben), azzal szembesült, hogy nincs hely a bölcsődékben.

A cseh állam közben ezen intézmények fenntartását önkormányzati kézbe utalta, csak éppen „elfelejtett” megfelelő forrásokat biztosítani nekik a működtetéshez. Továbbá az egészségügyi intézmények közé sorolták a bölcselődéket, ami csak még költségesebbé tette a fenntartást.

Az eredmény az, hogy sokszor még a majdnem öt éves gyereket sem tudják a szülők elhelyezni az állami fenttartású intézményben. Vagyis 55 ezer három éves cseh kisgyerek anyja volt kénytelen meghozni a döntést, hogy otthon maradjon-e még egy évet, vagy keressen egy magánbölcsődét. Nem csoda, hogy a három év alatti gyerekek 80%-a otthon van. (Rendre az anyával.) A gyerekgondozási intézmények hiányával elsősorban a nagyobb városokban szembesülnek a szülők, akik számára csak a nagymamák, a bébiszitterek, vagy a magánkézben lévő bölcsődék jelenthetik a megoldást.

A visegrádi országok problémái számosak a szülői szabadság és a bölcsődék tekintetében. Az állam egy olyan foglalkoztatási politikával is segíthetné a megoldást, olyan módon is támogathatná a szülőket, hogy nagyobb szerepet szán az apáknak.

De mi is lehetne a tényleges megoldás? A szabályozás megváltoztatása? Új állami intézmények? Nagyobb anyagi ráfordítás? Vagy a gondolkozás megváltoztatása? Ezeknek a keverékére lenne szükség – mindig az adott társadalom viszonyaira szabva.

A konkrét intézkedések között mindképpen szükség lenne a bölcsődei férőhelyek növelésére, a részmunkaidő és a távmunka lehetőségére és a nemek közti munkamegosztás újragondolására. A törvényi módosítás segíthetne megváltoztatni a beidegződéseket a nemi szerepekkel kapcsolatban. Ha az apák nagyobb szerepet kapnának gyermekgondozásban, az azt is jelenetné, hogy a nők foglalkoztatása és a bérszakadék kérdésében is előbbre járnánk.

Forrás: visegradrevue.eu