Ha fogytán a türelem...
Még akkor is, ha tisztában vagy azzal, hogy ez minden szempontból helytelen. Akármennyire is szeretjük őket, egyértelmű, hogy a kisgyerekek időnként nagyon kiborítóan tudnak viselkedni. Az már a szülő vérmérsékletének a függvénye, hogy milyen rendszerességgel indukál robbanást az a helyzet, hogy a gyerek a századik kérésre sem öltözik fel, vagy a kétszázadik figyelmeztetés után is lökdösi a kistestvért.
Van néhány trükk, amolyan „lelkigyakorlat”, ami segítségül hívható, hogy minél kevesebbszer érezzük: vészesen fogytán van a türelmünk.
„Monitorozzuk” önmagunkat!
Amikor érezzük, hogy kezd nagyon fent lenni az a bizonyos pumpa, akkor érdemes pár kérdést feltenni önmagunkhoz? Nem lehet, hogy éhes vagyok? Vagy csak egy jó erős kávé hiányzik? Nem kellene ledőlni néhány percre? A dühkitöréseink elkerülhetők azzal, ha felismerjük, hogy esetleg nekünk van valami szükségletünk, amit minél előbb orvosolni kellene.
Tekintsünk a gyerekre, mint teljes értékű emberre!
Realizáljuk, hogy a gyerek első pillanatra idegesítőnek tűnő igényei valóban jogosak is lehetnek! Finoman szólva is bosszantó tud lenni egy négy éves hosszúra nyúlt hisztije a miatt, hogy mi nyitottuk ki a szekrény ajtaját, holott ezt ő akarta megtenni. De ha belegondolunk, teljesen érthető (sőt üdvözlendő), hogy önálló akar lenni és tanulni akar. Rengeteg gyermeki dühkitörés oka valóban olyan tényező, amit a gyerek jogosan vár el tőlünk. (Persze az még a szocializáció része, hogy megtanulja kulturált formában a tudtunkra adni az igényeit.)
Tartsunk néha szünetet!
Egyikünk sem lesz rossz anya attól, hogy néha otthagyja a gyerekeit pár órára - persze felügyelettel - és magával foglalkozik. Mindenkinek szüksége van olyan időszakra, amikor feltöltődhet, magára figyelhet. Ezzel nem rövidítjük meg a gyereket, sőt neki is jobb lesz, ha egy mosolygós és kipihent anyát „kap vissza”.
Tanuljunk meg megbocsátani!
Attól még nem leszünk rossz anyák vagy apák, és nem tesszük tönkre a gyereket lelkileg, ha volt már olyan alkalom, hogy elszakadt a cérna. Meg kell tanulni nem rágódni a dolgokon és továbblépni, másképp nem megy.
Meditáljunk!
Tanulható, elsajátítható technikák. Mindenkinek ajánlott időnként kikapcsolni az agyát és megtalálni azt a bizonyos belső békét. Csak ehhez is le kell tudnunk "passzolni" a gyereket, vagy erre - is - időtcsippenteni az alvóidejéből. Tudjuk, zsonglőrködés az idővel, de próbáljuk meg legalább néha!
