Mi az egyik titka a jó nagyszülő-unoka kapcsolatnak?
A válasz egyszerű, mégis sokakban fel sem merül, hogy ez lehet a még nem tökéletes kapcsolat megoldása.
A gyermeknevelés korántsem egyszerű feladatát elsősorban az anya és az apa szokta a hátán cipelni. Illetve fogalmazzunk úgy, hogy ők élvezik legnagyobb mértékben ennek minden örömét.
De nemcsak ők vesznek részt a gyerekek felnevelésében. Ott vannak a nagyszülők, akik a legtöbb esetben szintén sok időt töltenek a gyerekkel, sok terhet vesznek le, vehetnek le a szülőkről. A szerepük pedig jelentős mértékben megváltozott, kibővült az utóbbi évtizedekben.
Ez a - főként pozitív - változás pedig nem másnak köszönhető, mint az orvostudomány fejlődésének. A különböző egészségügyi vívmányok következtében jócskán meghosszabbodott a várható életkor, így szerencsére egyre többen vagyunk a világon, akiknek nem csupán kopott emlékei vannak a nagyszüleiről, hanem felnőttként is magunk mellett tudhatjuk őket, aktív és egészséges emberként. Ma már nem arról van szó, hogy nagyszülőről homályos emlékünk van, hogy csokit vett nekünk, vagy nagyritkán esti mesét olvasott. Most már egyre gyakoribb, hogy a felnőtt unoka együtt szervez programot a nagymamával, vagy nagypapával, együtt kirándulnak, vagy együtt mennek moziba. És ez így van jól.
Ez az idilli kép viszont nem magától alakul így. Mégis, mi az egyik legmeghatározóbb eleme az unokával való ilyen kapcsolat kialakításának, kialakulásának?
Természetesen sok tényező befolyásolja ezt, mindet most nem is vesszük végig, de az egyik legfontosabb ezúttal is a minta, amit a gyerek lát, követ.
A család, ahol három (vagy esetleg négy) generáció él és szervez, rendez közös programokat, nagyon jól hangzik. Egy gyereknek csodálatos lehet úgy felnőni, hogy nagyszülők, szülők, nagynénik és nagybácsik törődése veszi körbe, akiknek az egymással való kapcsolata is szeretetet, tiszteletet sugároz. Ez a pozitív példa nagy hatással van az ő kapcsolatára is a család többi tagjával, akár direkt módon erre nevelés nélkül is.
Képzeljük magunkat a gyerek helyébe. Ha azt látja, hogy szülei és nagyszülei között gyakori vagy folytonos a feszültség, esetleg nyíltan veszekednek egymással, akkor szívesen megy fagyizni vagy állatkertbe a nagyival? Lehet, hogy elmegy vele, hisz ebben a korban motiválható egy érdekes programmal vagy édességgel. De ebben a helyzetben kényelmetlenül érezheti magát, nem tud igazán felszabadult és boldog lenni a mamával és a papával, hisz a minta, a feszültséggel teli kapcsolat, amit szülei és nagyszülei között lát, rányomja az unoka-nagyszülő közötti kapcsolatra is a bélyegét, akkor is, ha erre magunktól nem is gondolnánk.
Akárhonnan is nézzük, a szeretetteljes unoka-nagyszülő kapcsolathoz a szeretetteljes szülő-gyerek (meny/vő-anyós/após) kapcsolaton keresztül vezet az út. Vagyis ha jó viszonyt szeretnénk ápolni az unokánkkal, akkor egy valamit biztosan meg kell teremteni: szeretetteljes kapcsolatban lenni saját gyerekünkkel. Akkor a közösen töltött idő, program is sokkal teljesebb lesz.
