Egy csendes kór: a csontritkulás (X)
Mi történik csontritkuláskor?
A csontritkulás a csontszövet állományának kóros mértékű gyengülését, fogyását jelenti, amelyet szemléletesen jellemez a betegség latin elnevezése: az osteoporosis lyukacsos, porózus csontot jelent. Az oszteoporózissal érintett csontoknak a tömege és mésztartalma jelentősen alacsonyabb, mint az egészséges csontozaté.
Az, hogy egy felnőtt ember csontállománya az évek előrehaladtával fokozatosan veszít a tömegéből, önmagában természetesnek tekinthető, mivel 25-30 éves kor felett a csontbontási folyamatok kerülnek túlsúlyba a csontképzéssel szemben. Amennyiben azonban a csonttömegvesztés a normál mértékűnél jelentősebb, akkor kóros csontritkulás alakul ki.
Figyelmeztető jelek
Mint említettük, a csontritkulásnak nemigen vannak tünetei, illetve amikor az első jelek megjelennek, az már általában túl késő, mivel ilyenkor már az elgyengült csontozat miatti következményekkel szembesül a beteg.
Ilyenek lehetnek az egy adott ponton jelentkező állandósult csont- vagy idegfájdalmak, és még tipikusabb maga a csonttörés. Jellemző, hogy a törés már viszonylag kis behatásra, például egy egyszerű eleséskor is bekövetkezik, és nem ritkán sorozatosan előfordul. Főként a csukló–alkar, a combnyak, a medence és a gerinc veszélyeztetett ilyen szempontból. Súlyos esetben akár különösebb külső behatás nélkül is előfordulhat törés, így például a csigolya a saját súlyánál fogva is összeroppanhat akár hajolás vagy emelés közben. Mindezek következménye – mint kései tünet – a testmagasság jelentős csökkenése és a mellkas beesése.
Veszélyeztető tényezők
A természetes csontleépülési folyamat következtében a csontritkulás főként időskorban jelentkezik, amire egyéb tényezők is ráerősítenek. Ennek kockázatát a nők esetében jelentős mértékben fokozza a menopauzával járó ösztrogénhiány, ami miatt a nők négyszer olyan veszélyeztetettek, mint a férfiak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a férfiaknak nem kell a csontritkulástól tartaniuk: valamivel később (jellemzően 65 éves kor felett) náluk is gyakori betegségnek számít.
A rizikófaktorok:
- a nők hormonális okok miatt, különösen a menopauza után, kiemelten veszélyeztetettek,
- időskor,
- vékony testalkat,
- örökletes tejfehérje- vagy tejcukor-érzékenység,
- életmódbeli tényezők: dohányzás, túlzott koffein- és alkoholfogyasztás, a mozgásszegény életmód, egyoldalú táplálkozás vagy diéta, szénsavas üdítőitalok, D-vitamin-hiány,
- egyes betegségek, melyek másodlagos csontritkulást okozhatnak: pajzsmirigy-túlműködés, gyulladásos ízületi betegségek, cukorbetegség, gyomor-bél felszívódási zavarok, a petefészkek eltávolítása, magas prolaktinszint, anorexia,
- egyes gyógyszerek tartós szedése: például kortizon-készítmények, szteroid gyulladásgátlók, kemoterápia.
Az oszteoporózis diagnosztizálása
A csontritkulás nagyon egyszerűen diagnosztizálható. Ezt többnyire speciális csontsűrűség-méréssel végzik (ODM), melynek során a leginkább veszélyeztetett pontokon, a csuklón, az ágyéki csigolyákon és a combnyakon mérik meg a csont tömegét. De például a gerincben kialakuló elváltozások egyszerű röntgenfelvételen is láthatók.
Kezelés
A kialakult csontritkulás egy állapot, mely nem visszafordítható. Ebben a stádiumban elsősorban a folyamat lassítása, a további csonttömegvesztés mérséklése a cél. Erre indokolt esetben gyógyszeres terápiát is előírhat a kezelőorvos, melyet azonban – egyéb hatásai miatt – kellő körültekintéssel szoktak csak alkalmazni.
Ami minden érintett számára javasolt:
- vitaminok és nyomelemek szakszerű(!) pótlása: kalcium, D-vitamin, C-vitamin, foszfor, kálium, folsav, B6-vitamin,
- rendszeres mozgás: a fizikai aktivitás fokozza a csontképződést,
- gyógytorna: elősegíti a csontsűrűség növelését és a kialakult mozgásszervi elváltozások korrigálását, illetve továbbiak kialakulásának megelőzését,
- mozgásszervi, ízületi problémák esetén ajánlott az ízületeket megtámasztó rögzítők viselése, mint a térdtámasz és a bokatámasz, hogy megelőzzük a ficamból, bicsaklásból eredő eleséseket.
Legfontosabb a megelőzés
Az eddigiekből egyértelműen kitűnik, hogy a csontritkulás kapcsán legcélravezetőbb a megelőzés, melyet már idejekorán meg kell kezdeni; ennek része:
- a rendszeres mozgás,
- a kiegyensúlyozott, kálciumdús táplálkozás,
- a dohányzás és a túlzott alkohol-, kávéfogyasztás kerülése,
- megfelelő vitamin- és nyomelempótlás,
- a változókor és egyéb ösztrogénhiányos állapotok idején fokozott odafigyelés,
- csontsűrűség mérés (nőknél a premenopauza, férfiaknál 60-65 éves kor tájától),
- továbbá előrehaladott csontritkulás esetén rendezzük át úgy a lakást, hogy minimalizáljuk a megbotlás, elesés esélyét (hasznos például a csúszásgátló szőnyeg, illetve a székek és egyéb tárgyak elhelyezése a közlekedési útvonalból, valamint a küszöbök eltávolítása),
- térd- és bokafájdalmak esetén viseljünk megfelelő ízületi támaszt.
A cikk megjelenését az Essity Hungary Kft. támogatta.
