Az elmúlt évben több nagy név is itt hagyott bennünket – mások mellett Törőcsik Maritól, Jankovics Marcelltől, Venczel Verától, Póka Egontól és Kóbor Jánostól is el kellett búcsúznunk. A magyar kulturális élet 2021-ben eltávozott, kiemelkedő alakjaira emlékezünk.

061.hu

Börcsök Enikő

(1968. január 28. – 2021. január 28.)

Idén január 28-án, hosszú, súlyos betegség után, 53 éves korában hunyt el Börcsök Enikő Jászai Mari-díjas színművész. Börcsök Enikő sugárzó tehetségét számtalan színházi és filmes szerepben megcsodálhatta a közönség. 1994 óta volt a Vígszínház tagja és vezető színésznője volt. Legendás alakítások sora fűződik nevéhez, melyekben megmutatta drámai erejét, páratlan humorát, élet- és játékszeretetét. “Igazi társulati és közösségi ember volt, rendkívüli személyisége, melegszívűsége, segítőkészsége, nyitottsága, csillapíthatatlan energiája és tenni akarása pótolhatatlan űrt hagy maga után” – írta a Vígszínház.

Csaknem száz színházi előadás, valamint két tucat filmes és televíziós alakítás kötődik a nevéhez. Az utóbbi években rendezőként is bizonyított, emellett pedig a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, egyik osztályvezető tanára is volt és 2000 óta a MASZK Országos Színészegyesület elnökségi tagjaként is tevékenykedett. Börcsök Enikő rendkívüli tehetségét vígszínházi sikerei is igazolják: a Macskajáték Egérkéje, a Mágnás Miska Marcsa szerepe, a Dobardanban, a Faustban és a Sógornőkben nyújtott alakítása, Az Iglic címszerepe, a Tóték Tóthnéja, a Lóvátett lovagok Francia királylánya. Emlékezetes alakítást nyújtott a Cselédekben Claire-ként, a A szecsuáni jólélekben Sen Te/Sui Ta-ként, a Lear királyban Gonerillként, a Nyaralókban Varvaraként, A kaukázusi krétakörben Acdaként, a Mindent anyámról Manuelájaként, az Egy csók és más semmi Dühös nőjeként és az Augusztus Oklahomában Barbara szerepében.

Szersén Gyula

(1940. november 22.- 2021. március 17.)

Nyolcvanéves korában idén november 22-én elhunyt Szersén Gyula Jászai Mari- és Tolnay Klári-díjas színművész. Szersén Gyula 1965-ben kapott oklevelet a Színiakadémián, de már 1958-tól szerepelt az Állami Déryné Színház és a Vígszínház színpadán. A Nemzeti Színház tagja volt 1965-től, majd 10 évig szerepelt a Gyulai Várszínházban. Tagja volt a Piccolo Színház társulatának, valamint vendégszerepelt a Budaörsi Játékszínben is. Számtalan televíziós és rádiós produkcióban is főszerepek sorát alakította, valamint olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Jancsó Miklós rendezte Szegénylegények vagy a Gaál István által jegyzett Sodrásban. 

Többszáz film és sorozat őrzi a hangját, rengeteg színészt szólaltatott meg, és a legváltozatosabb szerepekben is megmutatta tudását. William Shatnert lényegében a kezdetektől végig “kísérte”, ahogy Charles Bronson rezzenéstelen tekintetéhez is Szersén Gyula orgánuma illett a legjobban. A kilencvenes évek elején a Polip sorozat és főhőse, Cattani felügyelő, Michele Placido alakításában, majd Harvey Keitel is Szersén Gyula közreműködésével lett itthon népszerű.

Szomjas György

(1940. november 26. – 2021. április 7.)

Életének 81. évében november 26-án meghalt Szomjas György Kossuth-díjas filmrendező. A Balázs Béla-díjas kiváló művész április 7-én otthonában, szerettei körében hunyt el. Szűk családi körben helyezik végső nyugalomra. Szomjas megszállott híve volt a táncházmozgalom és az autentikus népi zene megörökítésének. Kezdetektől fogva részt vett benne, és hitelesen közvetítette a nézők felé. Nagy sikerű filmjeivel – Talpuk alatt fütyül a szél, Roncsfilm, Falfúró – műfajt teremtett Magyarországon. Ironikus hangvételű, könnyen érthető, szellemes párbeszédekkel tűzdelt filmjei – mély tartalmuk és igen kemény, komoly mondandójuk ellenére – mindig nagy közönségsikert arattak. A magyar prolivilágról szóló rockfilmje, a Kopaszkutya az 1980-as évek egyik legmeghatározóbb alkotása.

Törőcsik Mari

(1935. november 23. – 2021. április 16.)

Életének 86. évében elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, Kossuth-nagydíjas színművésznő. Első nagy sikere az 1956-os Körhinta, Fábri Zoltán filmje. A film rendezőjét Cannes-ban Arany Pálmára jelölték, Jean Cocteau kezet csókolt a színésznőnek a premieren, Francois Truffaut írt róla egy egyoldalas dicshimnuszt. Ezzel a filmmel lett ismert Magyarországon is. 1956 óta, amikor berobbant a Körhinta Marijaként a színházi életbe, megszakítás nélkül játszott. A számok is elképesztőek: százharminckét színházi szerepét őrzi az archívum, ebből hatvanhatot a Nemzeti Színház előadásaiban játszott. Utoljára a 2016-ban bemutatott Galilei életében lépett színpadra. Filmszerepeinek száma százhetvennégy. A számok persze csak a mennyiségről szólnak, de ennek a hosszú pályának az értékét a minőség adta. 1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal. Megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon. Vígjátékokban is játszott (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter Csapd le csacsi), később felfedezték a “fiatalok” – Xantus János (Női kezekben), Janisch Attila (Hosszú alkony), Mispál Attila (A fény ösvényei), Kamondi Zoltán (Halj már meg!), Fazekas Csaba (Swing) – is. Szerepelt a Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmben, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében a főszerepet alakította. Több tévésorozatban is feltűnt.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig. A művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969). Kossuth-díjat (1973) és Kossuth Nagydíjat (1999) is átvehetett, 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett. 2014-ben a Nemzet Művésze díjat is megkapta, amit a Magyar Művészeti Akadémia hozott létre olyan Kossuth-díjas művészeknek, akik már elmúltak 65 évesek.

Jankovics Marcell

(1941. október 21. – 2021. május 29.)

Életének 80. évében október 21-én elhunyt Jankovics Marcell, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) tiszteletbeli elnöke, a nemzet művésze, rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, művelődéstörténész.  Jankovics Marcell vizuális művész, közéleti ember, népmesekutató, reneszánsz műveltségű gondolkodó volt, akinek munkássága páratlanul sokszínű és szerteágazó. Életműve meghatározó része marad a magyar kultúrának. 1968-ig Dargay Attilával és Nepp Józseffel készítették a Gusztáv című rajzfilmsorozatot. 1973-ban elkészült az első egészestés rajzfilmje, a János vitéz, amely a magyar rajzfilmtörténetben mérföldkő. Kiemelt szerepet kap a filmben, mint sok további munkában is, a következetes színdramaturgia. Sisyphus című munkáját 1974-ben Oscar-díjra jelölték. 1981-ben mutatták be a Fehérlófiát, amely nemzetközi elismerést hozott. Régi terve valósult meg Az ember tragédiája (2011) elkészültekor. A 160 perces rajzfilm 23 évig készült, minden színt más stílusban rajzoltak meg. Az utóbbi években a Toldi rajzfilmesítésével foglalkozott.

Jankovics Marcellnek grafikusi, könyvillusztrátori tevékenysége is meghatározó volt, valamint művelődéstörténészként is maradandót alkotott. Készített rajzfilmplakátokat, tervezett emblémákat, saját könyvein kívül illusztrált mesekönyveket és más szépirodalmi műveket. Cikkei, tanulmányai és számos könyve jelent meg. 2007-ben Méry Gábor fotóművésszel együtt elkezdte feldolgozni a Felvidék templomait és azok szárnyasoltárait. 2015-ben jelent meg A vizuális nevelésről című könyve, melyet egyik legfontosabb írásának nevezett. A Magyar Nagylexikon első öt kötetének szerző munkatársa volt (1993-1997). A Duna Televízió egyik alapítója volt. Kurátorként, szóvivőként, az induló televízió műsortanácsának elnökeként is dolgozott.

Póka Egon

(1953. augusztus 19. – 2021. szeptember 15.)

Hatvannyolc éves korában hagyott itt minket Póka Egon Máté Péter-díjas zenész, basszusgitáros, zeneszerző.  1978-tól 1993-ig a Hobo Blues Band tagja volt, 1997-től 2009-ig a P. Mobilban játszott, legutolsó zenekara a Póka Egon Experience volt. A budapesti Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója, igazgatója volt. Óriási örökség, amit ránk hagyott, zenei iránytű volt, a hazai rock-blues egyik legnagyobbika. 

A nagy presztízsű Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskolának tanári karába Póka az ország legjobb jazz-, blues- és rockzenészeit hívta meg. 2019-ben készített interjúnkban elmondta: 

“Fontosnak tartom, hogy azt a szellemi örökséget, amit kaptam többek között Fogarasi Jánostól, Babos Gyulától, Jávori Vilitől, Radics Bélától, Orszáczky Miklóstól, azt tovább tudjuk adni. Ez az iskolában megvalósulni látszik. A tantestület fele olyan művészekből áll, akik itt végeztek, ebben az iskolában. Ezen nevelkedtek, kötődnek ezer szállal az iskolához, és fontos nekik, hogy a dolog fennmaradjon. Ott tartunk, hogy akár el is engedhetném a kezüket, mert kiváló szakemberek, átlátják a rendszert, és jól is csinálják. Pedig nem egyszerű, mert sok növendékünk van, 150-160 gyerek a négy évfolyamon, pici a ház, magas óraszámaink vannak, és különböző statisztikai adatoknak is meg kell felelni.”

Fotó: Horváth Péter Gyula

Venczel Vera

(1946. március 10. – 2021. október 22.)

Életének 76. évében elhunyt október 22-én hunyt el Venczel Vera Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Venczel Verát a Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették, osztályfőnöke Pártos Géza volt, aki szerette volna, ha növendéke majd a Madách Színházhoz szerződik, azonban Várkonyi Zoltán – aki már a felvételin felfigyelt a tehetséges fiatal lányra – másodév végén szerepet ajánlott neki a Vígszínházban. Ettől kezdve már nemcsak az Ódry Színpadon, hanem a Vígszínházban is megmutatta tehetségét kisebb-nagyobb szerepekben, aztán 1967-ben, 21 éves főiskolásként főszerepet játszott Tordy Géza, Tomanek Nándor és Tahi Tóth László partnereként Weingarten A nyár című darabjában a Pesti Színházban.

Tehetségének köszönhetően fiatalon felfigyelt rá a film és a televízió is, egymás után kapta a szerepeket. A Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről és az Egri csillagok mind a főiskolás évei alatt készültek. A diploma megszerzése után 1968-ban Várkonyi Zoltán azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz, ahol nagy szerepek sora várt rá: a Ványa bácsiban ő volt Szonya, a Mesél a bécsi erdőben Marianne és a Bernarda Alba házában Adele. Eljátszotta a Viszontlátásra, drága című Tersánszky-adaptáció főszerepét, és Horvai István Platonov rendezésében Greskovát.

A kilencvenes évektől kezdve fontos találkozások voltak számára Zsótér Sándor rendezővel való közös munkák, melyekben mindig hihetetlen színészi alázattal és odaadással vett részt: a Búcsúszimfónia, A tavasz ébredése, A szecsuáni jólélek, A kaukázusi krétakör, A kék madár és a Téli utazás. Közben pedig játékosságát, komikai vénáját estéről estére megcsillogtatta a Sógornőkben és a Monokliban. Egyik utolsó színházi szerepe a A vörös oroszlán volt. A Vígszínház mellett vendégművészként gyakran játszott más színházakban is, és számos tévéjátékban, filmben szerepelt. Kivételes érzékenységgel és átéléssel megszülető alakításait (Pillangó, A fekete város) több tévés fesztiválon díjazták.

Csűrös Karola

(1936. november 6. – 2021. november 24.)

Nyolcvanötéves korában november 24-én elhunyt Csűrös Karola színművész, érdemes művész. 1959-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a győri Kisfaludy Színházba szerződött. Cserfes, jókedvű naivaként kezdte pályáját, modern lányfigurák megformálásával. Hamar rátalált saját művészi hangjára, karakterszerepek megformálásával, vígjátékokkal érte el legnagyobb sikereit. Alakításaira az alapos kidolgozottság jellemző.

Első jelentősebb filmszerepét a Két emelet boldogság című filmben kapta 1960-ban. 1962-ben szerződött a Madách Színházhoz. Célia, Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékában, Margit a Régimódi történetben, fantasztikus komika Ray Cooney Ne most, drágám! című komédiájában. Utolsó bemutatója a Forgószínpad volt, amelyben többek között Psota Irénnel, Pásztor Erzsivel, Békés Italával, Für Anikóval, Kállai Ilonával, Lehoczky Zsuzsával és Zenthe Ferenccel játszott együtt. Több filmben és tévéjátékban szerepelt. 1987-99 között állandó szereplője volt a Szomszédok, majd 2004-2009-ben az Életképek című teleregénynek. Férje, Horváth Ádám rendező teleregényében, a Szomszédokban lett országosan ismert és nagyon népszerű. 

Kóbor János

(1943. május 17. – 2021. december 6.)

December 6-án, 78 éves korában elhunyt az Omega együttes Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas alapítója, Kóbor János. A magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja november 9-én került kórházba koronavírus-fertőzéssel, állapotáról csak annyit lehetett tudni, hogy súlyos. December 6-án szervezete feladta a küzdelmet. Ezzel az Omega együttes is megszűnt.

Az Omega sok leget felmutató pályafutása során itthon és külföldön több mint 15 millió lemezt adott el, Magyarországon először ők kaptak gyémántlemezt ötmillió eladott album után. Kóbor János 1998-ban a Magyar Köztársaság tiszti keresztjét vehette át, 2013-ban Budapest díszpolgára lett és megkapta az orosz Ortodox Érdemrend Nagykeresztjét.Az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, 1 millió példánnyal).

Az együttes munkásságát 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2013-ban “a magyar könnyűzenében játszott úttörő szerepükért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló, a magyar rocktörténetben egyedülálló nemzetközi sikereket elért, legendássá vált fél évszázados művészi pályafutásuk elismeréseként” Kossuth-díjjal ismerték el, Fonogram életműdíjban is részesültek.