–

„Born to be Wild(e)” – írhatnánk utalásul bohém, hedonista életvitelére

Az író ugyanis rajongott az életért és persze magáért a szerelemért – mindegy, hogy nő vagy férfi iránt lobbant lángra. És ahogy magát, úgy a műveit is egyfajta misztikum és ellentmondásosság lengte körül. Szabad gondolkodásával, különcségével viszont nem feltétlenül a megbotránkoztatás volt a célja, hanem az, hogy rámutasson a viktoriánus kor visszásságaira.

„Azok a könyvek, melyeket a világ erkölcstelennek nevez, olyan könyvek, melyek megmutatják a világnak tulajdon hitványságát” – tartotta. 

Írói munkásságában olyan egyetemes témák foglalkoztatták, mint a szerelem, az igazság és a hazugság, vagy éppen a bűn és bűnhődés kérdésköre. A férfiakhoz való vonzalmáról számos cikk született már, ahogy arról is, hogyan hurcolták meg miatta, és mit okozott benne, illetve a művészetében a fegyházban, valamint a kényszermunkával töltött idő (Gyárfás Dorka erről bővebben ITT írt), amire szodómia vádjával ítélték. Most nem is életének főbb állomásait vennénk épp ezért végig, hanem azokkal a gondolataival tisztelegnénk előtte, amelyek a mai napig sokat adhatnak mindannyiunknak. 

Oscar Wilde-hoz viszont fel kell nőni

Azt a fajta szellemességet, bölcsességet és iróniát, amivel a műveiben találkozhatunk, a tapasztalatszerzés egy bizonyos fokán túl értékelheti igazán az ember. Akkor, amikor már ő maga is túl van szerelmeken, tragédiákon, mély fájdalmakon. Mert, ahogy ő fogalmazott:

„Sokszor megesik, hogy az élet igazi tragédiái olyan művészietlen formában történnek, hogy durva szilajságukkal, teljes összevisszaságukkal, képtelen értelmetlenségükkel, roppant stílustalanságukkal sértenek bennünket. Úgy hatnak ránk, mint maga a közönségesség. A puszta nyers erővel igáznak le, és az ellen fellázadunk. Néha azonban olyan tragédia esik meg életünkben, melyben megvannak a szépség művészi elemei. Ha ezek a szépségelemek valódiak, akkor az egész eset csak a drámai jelenetek iránt való érzékünket fogja meg. Egyszerre azt érezzük, hogy nem vagyunk többé színészek, hanem a színjáték nézői. Vagy inkább szereplők is meg nézők is. Figyeljük magunkat, és a játék puszta varázsa is elbűvöl.”

Filákovity Radojka

Kiemelt kép: Getty Images/Napoleon Sarony/Bettmann