Ridley Scott 80 felett is aktívan rendez, sőt, idén két filmmel jelentkezik, Az utolsó párbaj mellett A Gucci-ház is hamarosan eljut a mozikba. Először azonban térjünk ki a középkorban játszódó művére, melynél nem csak az ő neve miatt kaphattuk fel a fejünket. Adam Driver, Jodie Comer, Ben Affleck és Matt Damon bizonyítanak benne színészként, ráadásul Damon és Affleck a Good Will Hunting óta most először dolgoztak együtt forgatókönyvíróként is. Ez mindenképp jó ómennek számít, de ne együk olyan forrón a kását.
A 14. századi Franciaországban járunk, Jean de Carrouges (Matt Damon) bátor lovag, s a százéves háború során számtalan csatában bizonyította rátermettségét. Barátja Jacques Le Gris (Adam Driver) ezen idő alatt jobbára hazai földön tartózkodott és a helyi gróf bizalmasa lett, ami miatt megromlott a kapcsolata Jeannal. Amikor a lovag hazatér az egyik hadjáratból, felesége, Marguerite (Jodie Comer) elárulja neki, hogy Jaques betört hozzájuk és megerőszakolta. Az eset nagy vihart kavar és a felek halálig tartó párbajjal kívánják eldönteni, hogy kinek van igaza.
A sztori igaz történeten alapul, a szereplők létező személyek, s mind a tárgyalások, mind a párbaj valóban lezajlottak a valóságban is. A történtekről Eric Jager irodalomkritikus írt könyvet, melyben részletesen kifejti a párbajhoz vezető eseménysorozatot. Damon és Affleck Nicole Holofcenerrel kiegészülve sokat merítettek Jager munkájából, de igyekeztek a saját stílusukat is belevinni, mely nem biztos, hogy minden esetben jól sült el, de erről kicsit később.
Aki elolvassa a szinopszist, hamar rájöhet, hogy a film tökéletesen beleillik a manapság nagy teret kapó metoo mozgalom mozijai közé, annyi különbséggel, hogy jelen esetben nem a modern társadalom szolgáltatja a környezetet, hanem a középkori Franciaország. Ez önmagában adhat neki egy autentikus szájízt, de bevallom tartottam tőle, hogy egy sekélyes és egyoldalú darab fog születni. Szerencsére ezt nem lehet rásütni, legalábbis nem végig. Remek ötletnek bizonyult, hogy a cselekmény szegmensekre osztva meséli el a történetet. Megismerjük Jean, Jaques, végül Marguerite perspektíváját, hogy ők miként látták és élték meg a dolgokat. Nincsenek tények, csak szubjektív pontok, ahol az adott szereplő narratívája szerint alakul minden. Természetesen ilyenkor a főhős a legjobb színben tüntetni fel magát és igyekszik elérni, hogy a nézőben kialakuljon a szimpátia, netán kétség, s megkérdőjelezze az ellenlábas véleményének igazságtartamát.
Ez egészen addig működik, amíg nem váltunk Marguerite nézőpontjára. Ettől kezdve borzasztóan didaktikussá és hollywoodivá válik Az utolsó párbaj, itt már nincsenek morális válaszutak, csak tényként beállított események. Eleve úgy kezdődik a szegmens, hogy kiírják: ahogy Marguerite látta, vagyis az igazság. Sokkal jobb lett volna, ha nem rágják a szánkba, enélkül is látjuk a nyilvánvaló jeleket. Tudjuk mi történt, de nem elég, muszáj volt többek közt a lovagot is megfosztani az érdemeitől és egy hiú bunkóvá degradálni, aki nem a hölgy becsületéért, hanem a saját nevéért és egójáért harcol, szerelmét pedig csak elnyomni tudja. Kár, hogy a korábban felépített, árnyaltabb karakterábrázolást ezzel semmissé tették, csak, hogy megfeleljenek a modern trendeknek. Maga a párbaj sajnos rövidke, de szerencsére kellően feszült és kegyetlen, ebben legalább nem volt kompromisszum.
Színészi fronton mindenki pazar, Damon és Affleck a kabaréba illő hajszerkezetük ellenére is hozzák a kötelezőt, Jodie Comer egyszerre bájos és érzelmes, de Adam Driver nálam mindegyikőjük fölé kerekedett. Egyszerre kimért, tenyérbemászó és kemény figura.
Az utolsó párbaj lehet, hogy nagyobbat ütött volna néhány évvel ezelőtt, s noha létjogosultsága abszolút van, kár, hogy a végére túlontúl is egyhangúvá és szájbarágóssá válik. Pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége lett volna a megújulásra, ugyanis a két és fél órás játékidő rettenetesen hosszú, főleg, hogy a perspektívaváltás miatt ismétlődő jelenetek okán sokszor repetitív is. Megvannak tehát a hibái, de ennek ellenére kétségtelenül profi munka, kreatív húzásokkal, kellően szikár kivitelezéssel. Egy tisztességes iparosmunka, amiben benne volt egy erősebb gyomros lehetősége.
