Családjával gyakorlatilag az autójukban éltek

Annie Leibovitz, eredeti nevén Anna-Lou Leibovitz a Connecticut-állambeli Waterburyben látta meg a napvilágot 1949. október 2-án, harmadik gyerekként a hatból. Mivel édesapja, Samuel a légierőnél szolgált, a család gyakran költözött. A róla szóló Élet az objektíven keresztül című dokumentumfilmből kiderül, hogy Leibovitzék gyakorlatilag az autójukban éltek, annyit voltak úton, és a kis Annie már akkor is úgy tekintett az autóüvegen keresztül a világra, mintha keretebe foglalná azt. Ahogy a hvg.hu-n is megjelent már korábban, 1970-ben a San Franciscóban és Berkeleyben lezajlott háborúellenes megmozdulásokon készített képeit elküldte a Rolling Stone magazinnak, ahol azonnal állást ajánlottak neki, és kiválasztották egy fotóját az aktuális különszám címoldalára. Diplomáját 1971-ben szerezte meg a San Francisco Art Institute falai között, ahol eredetileg egyébként festészetet kezdett tanulni, melynek hatása erőteljesen megjelenik a munkáiban.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Proudgalleries (@proudgalleries) által megosztott bejegyzés

Szex, drog és rock'n'roll

1973-ra – fiatalkora ellenére – a Rolling Stone vezető fotósává nevezték ki. A hetvenes években a hippimozgalom tagja volt, és munkáiban is a szex-drog-rock’n’roll hármasa dominált. 1975-ben a Rolling Stones zenekart kísérte amerikai turnéjukra, és a korábban említett dokumentumfilmben sokat sejtetően úgy fogalmaz, hogy „Minden elképzelhetőt megtettem velük, amit csak meg lehetett”. A súlyos drogfüggőség mellett olyan pletykák is felröppentek, hogy egyszerre került alkalmi kapcsolatba a Rolling Stone magazint alapító Jann Wennerrel és annak feleségével, de állítólag Mick Jaggerrel és számos fotóalanyával is közel kerültek egymáshoz, akár csak egy éjszakára is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Annie Leibovitz (@annieleibovitz) által megosztott bejegyzés

Művészi zsenialitás – némi indulatkezelési problémával

Képeit a legnagyobb amerikai magazinok publikálták, a LIFE, a Time, a Newsweek, az Esquire, továbbá az európai lapok, így többek között a Sunday Times Magazine, a London Independent Magazine, a Paris Match, a Max, a Stern, a Vogue, valamint a japán Switch. A nyolcvanas évekre a világ Leibovitz lábai előtt hevert, 1983-tól már a Vanity Fair fotósaként dolgozott, és leginkább hollywoodi hírességeket, illetve azok leplezetlenül hivalkodó életét, valamint prominens személyeket, politikusokat, sportolókat, táncosokat, írókat, opera- és egyéb művészeket kapott lencsevégre, de nagy márkák reklámfilmjeinek elkészítésében is kulcsszerepet töltött be. Többször felmerült vele kapcsolatban az is, hogy nem mindig könnyű vele együtt dolgozni, egyesek szerint indulatkezelési problémákkal küzd. Ezt sosem tagadta.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Annie Leibovitz (@annieleibovitz) által megosztott bejegyzés

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Annie Leibovitz (@annieleibovitz) által megosztott bejegyzés

A nyolcvanas évek nem csak egyfajta visszafogottságot hoztak az őrült hetvenes évekhez képest Annie életébe

’88-ban élete szerelmével is megismerkedett a munkája révén, amikor felkérték, hogy készítsen promóciós képeket Susan Sontag író Az AIDS és metaforái című könyvéhez, amely az amerikai társadalom betegségére adott reakciójáról szólt. Sontag tizenhat évvel volt idősebb Leibovitznál, és nemcsak páratlan szépségével, de zsenialitásával is lenyűgözte a fotóst. (Susan Sontagról Both Gabi írt korábban ITT.) A két nő kezdetben csak szellemi partnere volt egymásnak, később barátság, majd szerelem szövődött közöttük, bár sosem hivatkoztak egymásra társként vagy partnerként. Ahogy Annie fogalmazott egy interjúban, ezek a kifejezések nem szerepeltek a szótárukban. „Két ember voltunk, akik átsegítették egymást az életen. Erre leginkább a barátság szó illik.”

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marilena Renda (@marerenda) által megosztott bejegyzés

Noha a klasszikus értelmezés szerint valóban jóval több szál fűzte őket egymáshoz, mint puszta barátság

Sontag folyamatosan motiválta és inspirálta a fotóst, tőle hangzott el a mondat, hogy „Jó vagy, de lehetnél jobb is”. Annie az ő bátorítására utazott 1993-ban Szarajevóba, hogy fekete-fehér dokumentumfotóin jelenítse meg a háború brutalitását. Képei a vérontást, a háború sötét légkörét tükrözik, és a kilencvenes években készült munkáiban már erőteljesen megjelennek a fajsúlyos témák: például az AIDS is meghatározó szerepet kapott. Sontag hatására tehát kilépett a sztárfotós keretek közül. Kapcsolatukat sokan furcsának, szeszélyesnek találták, még maga Sontag első házasságából született fia is, akinek édesapjához egyébként mindössze tíz nap ismeretség után ment hozzá az író, tizenhét évesen. Annie és Susan sosem éltek együtt, de New York-i stúdiólakásaik egymással szemben voltak, így a teraszról integethettek egymásnak. Bejárták közösen a világot, és 2001-ben, ötvenegy éves korában Annie életet adott gyermekének, Sarah-nak, bár a fotós saját maga fogalmazott úgy, hogy eleinte Sontag szkeptikus volt a gyerekvállalással kapcsolatban.

„Szerintem ő magának akart engem, és nem hitte, hogy komolyan gondolom. Azt mondta, beszéljünk róla, ha már biztos vagyok benne. Én meghoztam a magam döntését, hogy gyereket szeretnék, és ő nagyon támogató volt. De saját döntést kellett hoznom.”

Arról, hogy miért várt ötvenes éveiig a gyermekvállalással, úgy nyilatkozott: nem ez volt a terv, de aztán a munka mindig elsodorta.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hipsteria (@hipst_eriaworld) által megosztott bejegyzés

Annie és Susan különleges kapcsolata egészen Sontag 2004-ben bekövetkezett haláláig tartott

A sors különös kegyetlensége, hogy a fotóművész édesapja, Samuel és szerelme egyszerre küzdöttek a rákkal, és mindkettőjük betegágya mellett igyekezett folyamatosan jelen lenni. Akkor is épp ingázott, amikor az író végleg álomba szenderült, így nem foghatta a kezét halála pillanatában, amit a mai napig nagyon sajnál. Annie szerelme betegségének pillanatait azonban megörökítette, sőt, akkor is készített egy felvételt, amikor Susan már nem élt, noha egyes források szerint Susan korábban mindig sérelmezte, hogy Annie ritkán készített róla, vagy éppen közös fotókat. Az utolsó időkben lőtt fotók szívbemarkolóan valóságosak, bemutatják, a betegség, a halál és a bátorság valódi arcát.

A művész vívódott, hogy a közönség elé tárja-e ezeket a képeket, legközelebbi barátaival is egyeztetett róla, de köztük is parázs vita alakult ki a kérdést illetően. Végül a felvételeket könyv formájában adták ki, mert Annie számos olyan fotóra bukkant a közös múltjukból, amelyekre már nem is emlékezett, és szerinte Sontag is ezt akarta volna. Sőt, állítása szerint egy belső, megmagyarázhatatlan erő késztette arra, hogy végül publikálja alkotásait. Nem sokkal szerelme halála után, néhány héttel később Annie az édesapját is elvesztette. A következő évben, béranya segítségével születtek meg Annie ikerlányai, akiket Susan és Samuelle névre keresztelt.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

mood swings (@___mood__swings___) által megosztott bejegyzés

Annie végül eladta New York-i, Sontagéval szemközti lakását, bár ebben talán az is közrejátszott, hogy 2009-ben a pénzügyeitől volt hangos a sajtó, amikor több mint tizenöt millió dollár kölcsönt vett fel az Art Capital Grouptól, akik művészeknek hiteleznek. A fotós azonban nem teljesítette a követeléseket, így a társaság huszonnégy millió dollárra perelte, és végül Michael Jackson Neverland farmjának magántőke-tulajdonosával volt kénytelen megállapodást kötni a helyzet orvosolása érdekében.

Élő legenda

Annie Leibovitz korunk egyik legnagyobb hatású fotósa, az ő hatására tűntek el például a Pirelli-naptárakból a nőkről készített erotikus képek, és kerültek a helyére befolyásos nők portréi. Ő volt az első nő, akinek munkáit már életében kiállították Washingtonban, a Smithsonian Intézet híres Nemzeti Portrégalériájában. 2006-ban a francia kormánytól megkapta a Francia Köztársaság Irodalmi és Művészeti Rendjének parancsnoki fokozatát, a Library of Congress az Élő Legendák közé választotta, 2013-ban nyerte el az Asztúria Hercege Díjat kommunikáció és humántudományok kategóriában. Nemcsak az amerikai popkultúra része, de annak erőteljes hatású formálójává is vált az elmúlt közel öt évtizedben. Élő legenda, aki teljesen új, nemegyszer tabudöntögető megközelítéssel ragadta meg témáit, és aki sem a munkájában, sem a magánéletében nem követte a konvenciókat, bár elmondása szerint, bizonyos dolgokban kifejezetten konzervatív. Bele se merek gondolni, milyen életút lenne mögötte, ha nem lenne az.

Isten éltesse még sokáig!

Krajnyik Cintia

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Getty Images/Mike Marsland/WireImage