A Római-part egykor az evezősök Mekkája volt, lényegében már Wesselényi és Széchenyi is támogatta az evezőssportokat. Ahogy épült be a környék, azzal együtt fokozatosan romlott a vízminőség, ezért a hetvenes években betiltották a vendégeknek a dunai fürdőzést. Így kissé olyan érzése volt az embernek, mintha víz nélküli parton sétálna, hiszen a nagy nyári melegben évekig csak a frissítőkapuk jelentették az egyetlen vízi élményt. 

Persze a büfék, fagyizók, kisebb, többnyire alternatív kultúrát biztosító helyek virágoztak, hiszen a III. kerületben élőknek ez a hely volt a szórakozónegyed. Idén nyáron azonban megnyílt a szabadstrand is, így a Római-part remek kikapcsolódási lehetőséget nyújt azoknak is, akik az ilyen jellegű vízparti hangulatot kedvelik. 

Közvetlenül a parton is állnak büfék (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Megközelíteni stílusosan a BKK hajójárataival érdemes, a belvárosban lényegében az összes budai és pesti vízparti csomópontból elérhető a BKK hajójárata. Ha mégis busszal mennénk, akkor az Árpád-híd metrómegállóban a 34-es buszra kell felszállni, és lényegében bármelyik, a Királyok útján lévő megállótól könnyedén le tudunk sétálni a partra. Kerékpárral is érdemes megközelíteni a partot, de hétvégente és a nyáresti időszakokban az esetleges tömeg nehezíti a közlekedést. Az autóval érkezőknek több parkolási lehetőség is biztosított: nem egyetlen nagy parkolót kell elképzelni, hanem sok kisebbet, sokszor közvetlenül az utak mentén. 

A Római-part behatárolása nem egyértelmű ma sem, ahány forrás, annyi szakaszt említ. Mi az ott tapasztaltak alapján az Északi vasúti összekötő hídtól északra, egészen Budapest közigazgatási határáig, a Barát-patak torkolatáig gondoljuk kerek egésznek ezt a partszakaszt. Ez meglehetősen hosszú, majdnem 5 kilométeres partszakasz, de kiépítettsége, infrastruktúrája alapján összefüggő. 

Sétánkat a déli részről kezdtük, átgyalogolva a vasúti hídon. Jellemző az egész partszakaszra a fás liget, szerencsére még megmaradtak az idős példányok. Bizonyára ismert, hogy a part mentén gátat akarnak építeni, ami nagy ellenkezést váltott ki. Ha ugyanis megépülne a gát, akkor a faállomány nem maradna meg.

A partot ma övező idősebb fák nélkül teljesen más lenne a hangulat (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Ha a Római part nevű sétányon elindulunk délről észak felé, akkor szép lassan egyre több büfével, biciklikölcsönzővel, paddal találkozunk. A járda burkolata néhol aszfaltos, néhol kavicsos, néhol betontömbös, ezt a jövőben talán érdemes lenne egységesíteni. Ezt a kis kellemetlenséget leszámítva utunk bevezet a sűrűbe: felváltva sorakoznak a parton, a stégeken, hajókon a büfék, halsütödék, kávézók, romkocsmák, babzsákos-foteles kifekvőkkel, illetve retró hangulatú lámpasorokkal díszített, mindenféle kulturális programnak helyet adó terekkel.

Az esti nyüzsgés olyanná varázsolja a helyet, mintha tényleg egy balatoni sétányon járnánk. Hangos zene szól szinte mindenhonnan, és a különböző ételek kavargó illata ejti foglyul érzékszerveinket. Név szerint nem emelnénk ki egy helyet sem, márcsak a nagy fokú fluktuáció miatt sem. Mindenesetre mi nem találkoztunk kifejezetten rossz büfével, igaz, mintavételi számunk nem volt több ötnél. Az utóbbi időben megszaporodott a stégek száma, ezért ma már akár a Dunán ringatózva kortyolgathatjuk kedvenc italainkat.

A Rozgonyi Piroska utcánál köt ki a BKK hajója is, ez éppen a vendéglátós központ a parton. Ahogy haladunk észak felé, egyre inkább a vízi sportok kerülnek előtérbe: egyre több a csónakház, hajókihúzó, kikötőstég. A kikötőtől pár száz méterrel észak felé található az újonnan kialakított plázs. A homokos-kavicsos keskeny parton 120 centi vízmélységig lehet megmártózni a Dunában. Igazi felfrissülés! A gond csak az, hogy augusztus végén lezárták, tehát tényleg csak a legnagyobb nyári melegben megengedett a fürdés.

Kellemesen lehet pihenni a parton, akár még ki is lehet feküdni (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Tovább észak felé, a Szent János úttól kezdődik érdemben a bicikliút, amely itt még inkább csak nevében az, de a kisebb tömeg miatt már jobban járható. Kajakosok-kenusok birodalma ez a partszakasz, megspékelve vendéglátóhelyekkel. Tovább észak felé teniszcentrum, játszótér, SUP-kölcsönző váltja egymást, majd elérkezünk a Szentendrei-sziget csúcsához. Eddigre már megkopik a tömeg és a hangos zene is, egyre inkább a természet veszi át a főszerepet. A partra itt-ott le lehet menni, a napkelte bizonyára szép lehet innen a Dunán andalgó hajókkal. Itt már a túlpart sincs beépítve, nem magasodnak épületek a Duna fölé. Különösen szép a Duna összefolyása innen szemlélve.

Ha továbbra is észak felé haladunk, akkor új építésű házakkal találkozhatunk, nagyon közel a parthoz. Igazából ez az egyetlen olyan dolog az egész partszakaszon, amit nem értünk, miért van szükség rá. A 15-20 méterrel a part fölé magasodó épületek látványa, hangulata szerintünk megtöri az idillt. Egyébként nemcsak itt találkoztunk ilyen szoros beépítéssel, már délebbre is épült egy-egy tömb, de a látvány felett akkor még elsiklottunk. Itt azonban már száz méternél is hosszabb szakaszon épülnek a lakóparkok. Vagy irodaházak. De a lényegen nem változtat.

A legendás Pünkösdfürdői strand vonalától betonozott gát védi a területet az árvíztől, a bicikliút és járda is ezen kapott helyet. Sajnos a gát miatt elég széles sávban lett kiirtva az erdő, de legalább már elkezdte visszahódítani a növényzet a helyét.

A gáton halad a bicikliút (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Itt, de már délebbre is, egyre több a horgász, ugyanis több helyen is kedvező helyekről lehet bedobni a horgot. A gát pár méteres magassága egyfajta kiemelkedés a parton, szinte rálátunk a Dunára (ami itt már csak a szentendrei ágra vonatkozik), kivételes látvány tárul elénk. A büfék is távolabb vannak, kertvárosba érünk, csendesebb, békésebb a táj, amit csak egy-egy motorcsónak zaja tör meg.

Kilátás a Pilis felé (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Barát-patak torkolatánál ér véget Budapest, de a bicikliút egészen Szentendréig, sőt lényegében a Dunakanyarig folytatódik, így aki teheti, tekerje végig ezt a szakaszt, mert nagyon szép a mocsári erdőben haladni, és a Lupa-tó víztükrében gyönyörködni.

A Barát-patak torkolata (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A mocsáros erdő egy részlete (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

A Római-part ma egyszerre nyújt élményt a szórakozni vágyóknak és a kirándulóknak is, ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy az egész városra sajnos egyre jellemzőbb sűrűbb beépítés elveszi a báját a zöldebb részeknek. Talán lehet abban hinni, hogy van egyensúlyi állapot, és a Római-part még ebben a fázisban van jelenleg, és ezt ildomos lenne megőrizni. Sétánk során még találkoztunk idősebb bácsikkal, akik a ladikjaikat hozták-vitték, ők járják még a part menti öblöket, kis szigeteket, ártéri erdőket. 

Óbudának a Mocsárosdűlő és a Római-part két igen nagy értéke. Bízunk benne, megmarad a természeti és kulturális értéke.

Már nem tartozik szorosan a Római-parthoz, de az új beépítésre jellemző példa a Megyeri híd alatti terület elfeledett tereprendezése.

Budapesttől északra is rendezett part fogadja a látogatókat (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)

Aki kedvet kapott a Római-part felfedezésére, az a környéken is találhat több érdekes helyszínt és programot. A sportot kedvelőknek tenisz-, kosár- és focipálya is rendelkezésre áll. A wakeboardra és hasonló extrémebb vízi élményekre vágyók a közeli Lupa-tavon találnak erre lehetőséget.

A természeti értékek keresőinek kissé északabbra a mocsáros galériaerdők jelenthetnek igazi kikapcsolódást. Az épített örökség után vágyakozóknak pedig a régi csónakházak épületei vagy a közeli Aquincum (a vasúti hídtól délre, a híd másik oldalán) hatalmas szabadtéri kiállítóterei, bemutatói nyújthatnak örömöt. Sok a kulturális és szórakoztató program is: Aquincumban épp ottjártunkkor volt lovas gladiátorbemutató, a Római-parton pedig gólyalábas bohócok szórakoztatták a gyerekeket. 

Nyitókép: A Római-part egy szakasza (Fotó: Palotás Dávid/pestbuda.hu)