Ki vagyok én? Miért vagyok itt? Hogyan kerültem ide? Ismerlek? A friss toplistánkban visszaköszönő filmekben ezek a kérdések rendre előkerülnek, ugyanis az emlékkavarós/manipulálós alkotásokban a fő sztorinak sokszor van köze az amnéziához, emlékezetkieséshez. A főhős ismereteinek hiánya a nézőt is egy olyan izgalmi állapotba helyezi, melyet az igazság utáni hajsza, illetve a felfedezés öröme vált ki. Persze az a bizonyos ráeszmélés nem mindig a legboldogabb, de pont ettől erős ez az alműfaj, melynek most az Új múlt kapcsán összeszedtük a legjobb képviselőit.
Total Recall - Az emlékmás (1990)
Philip K. Dick adaptációról lévén szó nem meglepő, hogy az emlékek manipulációja fontos szerepet kap Paul Verhoeven művében. A 2080-as években járunk, ahol az egyszerű melósnak rá kell ébrednie, hogy az emlékeit meghamisították. Ezt persze ő nem hagyja szó nélkül és mars a Marsra a válaszokért. A Total Recall azért vált klasszikussá, mert remekül ötvözte a 80-as, 90-es évek akciófilmjeinek stílusát, miközben a sci-fi köntöst is pazarul építették be a sztoriba. Paranoiahangulat, kemény ököl és tűzharcok szuper elegye ebben a kvázi kommersz, mégis abszolút kreatív és szórakoztató akció sci-fiben. Arnold Schwarzenegger egysorosai, no meg a három mellű nő és társai, már csak a hab a tortán.
Dark City (1998)
A szebb napokat látott Alex Proyas A hollóval tette le a névjegyét, majd a Dark City-vel is bizonyított. Kár, hogy ezeket a bravúrokat azóta sem tudta megismételni. Ez utóbbi alkotásának legnagyobb tragédiája, hogy alig egy évvel a Mátrix előtt készült (néhány itt felhasznált díszletet egyébként megvettek a Mátrixhoz), így túl sok ideje nem volt "érni". Pedig a sötét sci-fi noir minden elismerést megérdemel. A fantasztikus hangulat és igen sajátos látványvilág mellett a történet is kifejezetten komplex. A főhőst alakító Rufus Sewell emlékek nélkül ébred egy hullával egy szobában, így természetesen ő a gyilkosság fő gyanúsítottja. Rá kell jönnie, hogy a hely, ahol tartózkodik cseppet sem átlagos. Az itt élő emberek alvás után más személyiséggel ébrednek, ezért pedig különös, sötét ruhás lények a felelősek, akik képesek manipulálni a tudatot. Nem tökéletes darab a Dark City, de a műfaján belül viszonyítási alapnak számít, nem véletlenül.
Mementó (2000)
Christopher Nolan mesterműve az emlékkavarós filmek alfája és ómegája. Mindent kihoz a lehetőségeiből, és még a nézőt is képes belehelyezni a főhős Leonard (Guy Pierce) cipőjébe, akinek történetesen nincs rövidtávú memóriája. A két szálon zajló cselekmény egy dolog, a visszafelé történő elbeszélésmód sem volt már akkoriban új keletű, de ahogy Nolan ötvözte ezeket a neo-noir elemekkel, az maga a csoda. Tele van a film jobbnál-jobb ötletekkel, megvan benne az a nyerseség, mocskosság, amit a rendező talán azóta sem tudott (vagy akart) visszahozni és a válaszok után kutató Leonarddal egyetemben mi magunk is feszülten keressük a megoldást, vagyis az emlékeket. Amikor aztán a két végpont összeér és a szálak egymásba fonódnak, majd összeáll a kép..., nos, pontosan ezért használtam a fenti titulust a Mementóra.
A Bourne-rejtély (2002)
Ki gondolta volna a 2000-es évek elején, hogy Jason Bourne (Matt Damon) a modern akcióhősök egyik legnagyobbika lesz. A folytatásoknak is megvoltak a maga erényeik, de az első felvonás járatta csúcsra a paranoiathriller fogalmát. Az amnéziában szenvedő főhős története lerágott csont is lehetne, de szó nincs erről. Bourne nem ismer senkit, őt azonban elég sokan és nem haverkodni akarnak. Ez eleve megadja az üldözöttség érzését, senkiben nem lehet bízni, de emberünk szerencsére tud magára vigyázni. Válaszokat egészen az utolsó harmadig nem kapunk, mely tovább emeli a feszültséget, ez a franchise pedig ebben nagyon jó. A Paul Greengrass által jegyzett második és harmadik rész talán népszerűbbek és bizonyos szempontból jobbak, mint Doug Liman alkotása, de ebben a kategóriában megkerülhetetlen etalon A Bourne-rejtély.
Egy makulátlan elme örök ragyogása (2004)
Hogy micsoda? Egy romantikus film mit keres ebben az összeállításban? Aki látta Michel Gondry alkotását, az biztos nem teszi fel az előző kérdést. Az Egy makulátlan elmének bérelt helye van egy ilyen listán (is). Joel (Jim Carrey) miután rájön, hogy ex-barátnője Clementine (Kate Winslet) kitöröltette kapcsolatuk minden pillanatát a tudatából, ő maga is részt akar venni az eljárásban. Az emlékek törlése azonban nem várt érzelmeket hoznak a felszínre. Charlie Kaufman írói stílusa messziről visszaköszön minden egyes képkockából, de Gondry vizuális megoldásai és filmnyelvi eszközei is elengedhetetlenek ahhoz, hogy az összkép ennyire hatásos legyen. Minden idők egyik legjobb romantikus filmje egyszerre gondolatébresztő, szívszaggató és elképesztően ötletes. Nálunk nem áll fenn az a veszély, hogy valaha is elfelejtenénk Joel és Clementine történetét.
Transz (2013)
Nem ez Danny Boyle legjobb filmje, de az egyik legkülönlegesebb és leginkább zavarba ejtő, az biztos. Simon (James McAvoy) egy aukciós házban dolgozik, ahonnan el akarnak rabolni egy festményt. A képet hősünk elrejti, ám mivel leütik, nem emlékszik hova tette, így hipnózis segítségével akarják felszínre hozni az emlékeket. A remek sztori magában hordozza egy heist filmmel kevert feszült thriller lehetőségét, ami részben össze is jön, ám a cselekmény teljesen máshova fut ki, mint azt gondolnánk. A központi konfliktust az emlékekben való vájkálás szolgáltatja és Boyle tudatosan zavarja össze a nézőt. Feleslegesen csavarja agyon a szálakat és nyugodtan mondhatjuk, hogy a hatásvadászat sem áll távol tőle. Elég csak arra gondolni, hogy Rosario Dawson csupasz nemi szerve is kiemelt szerepet kap a megoldásban. A már említett reveláció sokkal egyszerűbb, mint hinnénk, mely sokaknak nem tetszhet, de a Transz egy vitathatatlanul stílusos és szórakoztató darab, aminek ott a helye a legjobb emlékkavarós filmek közt.
Nektek mi a kedvenc emlékkavarós filmetek?