24 dollárért vették meg Manhattant az első tulajdonosai

Ennyiből ma Manhattanben talán talán egy doboz cigit, egy fánkot, egy kávét és a New York Times friss példányát tudnánk megvenni.

Szabó Sz. Csaba

2021. Május 09.

Manhattan New York legismertebb kerülete, és egyben a nyugati civilizáció egyik legfontosabb központja: itt található Wall Street, a Broadway, egy sor elit múzeum a Guggenheimtől a MET-en át a MoMA-ig, itt magasodik a Chrysler Building, az Empire State Building, a Trump Tower és még számos ikonikus felhőkarcoló, itt van a Central Park,a Madison Square Garden, a Metropolitan Opera, a Szent Patrik-székesegyház, az Apollo és a Carnegie Hall, itt volt a World Trade Center és a CBGB’s, valamint Woody Allen is itt forgatta filmjeinek úgy 73 százalékát (becsült adat!), itt mókáztak hullámzó színvonalon a Jóbarátok is tíz éven keresztül (mondjuk azt speciel Los Angelesben, pontosabban Burbankben forgatták), illetve a Szex és New Yorknak is nyugodtan lehetett volna az a címe, hogy Szex és Manhattan.

Valószínűleg ezen a szigeten él a legtöbb milliárdos, és természetesen az Olvasó kedvenc világhírű színészének, énekesének, írójának, rendezőjének stb. is van itt egy szép, tágas penthouse lakása; ha nincs, akkor talán nem is annyira világhírű. Ha valaki New Yorkról – mármint a városról – beszél, az rendszerint valójában Manhattanről beszél, aki meg New Yorkba megy turistáskodni, ügyet intézni vagy szerencsét próbálni, az végül alighanem Manhattanben köt ki. A híres városrészek, városnegyedek neveit – Greenwich Village, Harlem, Chinatown, Hell’s Kitchen, Upper East Side – pedig még az is fejből tudja, akit ez az egész egyáltalán nem érdekel.

Tehát, figyelembe véve a sziget gazdasági és kulturális jelentőségét, az itt fellelhető híres-/gazdagember-koncentrációt, és minden egyéb olyan jellegzetességet, ami Manhattant Manhattanné teszi, nincs mit csodálkozni azon, hogy ez a világ egyik legdrágább, legértékesebb földdarabja. Ha valaki esetleg ingatlanvásárlásra készülne, netán csak huzamosabb ideig lakna itt (viszonylag normálisabb körülmények között, azaz nem egy patkányokkal teli fáskamrában), az készüljön fel arra, hogy

úgysem lesz rá pénze.

Manhattan látképe (fotó: Wikipedia)

Ennek fényében kissé talán kissé meglepő, hogy Manhattan első európai tulajdonosai, a hollandok mindössze 60 guldenért, vagyis úgy 24 dollárért (kb. 6-8 ezer forint) vásárolták meg a szigetet az őslakosoktól. Ma Manhattanben talán egy doboz cigit, egy fánkot, egy kávét és a New York Times friss példányát tudnánk megvenni ennyi pénzért valamelyik lepukkant, sarki kisboltban; de az is lehet, hogy a fánkról le kéne mondanunk.

Minden idők egyik legelőnyösebb (már akinek) ingatlanügylete persze már nagyon-nagyon régen történt: éppen 395 évvel ezelőtt, 1626 májusában. És jó 200 éve már annak is – habár ezt, nyilván a hatás kedvéért, nem mindig szokás hozzátenni az anekdotához -, hogy a 60 guldent 24 dollárra váltották: mai árfolyamon ez inkább olyan 1000 dollár, azaz valamivel kevesebb mint 300 ezer forint körül lenne, ami egy fokkal azért jobban hangzik, de persze ahhoz képest így is nagyon kevés. Manhattan egyik legdrágább éttermében, a három Michelin-csillagos Masában két ember tudna megvacsorázni ennyiből (mondjuk jó kérdés, hogy miért tenne bárki is ilyet).

Az üzletről kevés korabeli forrás áll rendelkezésünkre. Vagyis igazából csak egy: a levél, amit egy Pieter Schage nevű kereskedő küldött a Nyugat Indiai Társaság vezetőinek 1626 novemberében, és amelyben beszámol arról, hogy Peter Minuit, az Új Hollandiának nevezett gyarmatbirodalom 3. kormányzója „Manhattes szigetét 60 guldenért vásárolta meg a vadaktól”.

Valószínűsíthető – illetve teljesen biztos -, hogy a hollandok nem pénzt, hanem különféle használati tárgyakat adtak a helyieknek. Hogy pontosan mit, azt nem tudjuk, hisz a már fentebb is említett levélen kívül ugyebár semmiféle dokumentum nem maradt fent az adásvételről (ráadásul Schage soha nem járt még a sziget közelében se, úgyhogy az értesüléseit érdemes némi kritikával kezelni). Staten Island pár évtizeddel későbbi adásvételi szerződése viszont megvan: ebben az áll, hogy az őslakosok ruhákat, fémszerszámokat, fegyvereket, főzőedényeket és egyéb hasznos holmikat kaptak a telepesektől (vagy ha valakinek úgy jobban tetszik: a hódítóktól) a szigetért cserébe, szóval alighanem Manhattan esetében is hasonló eszközök szolgálhattak cserealapként.

Amerikai őslakosokkal üzletelő holland kereskedők (forrás: Wikipedia)

Az már egy fokkal homályosabb, hogy kik is voltak ezek az őslakosok, akik pár tucat baltáért, rézüstért és muskétáért átpasszolták Manhattant a hollandoknak: a legszórakoztatóbb elmélet szerint Minuit egy lenape (delavár) indián törzs tagjaival állapodott meg, akik valahol a mai Brooklyn területén éltek, és éppen csak átvonultak a szigeten, amihez tehát pont annyi közük volt, mint az európai betolakodóknak, vagyis gyakorlatilag

semennyi.

A nagylelkű ajándékokat azért köszönettel elfogadták, majd hazatértek Brooklynba. A hollandok meg később kénytelenek voltak véres háborúkat vívni a terület valódi tulajdonosaival, a wappinger indiánokkal.

Ugyanakkor egy másik verzió szerint a telepesek tényleg a megfelelő indiánokkal, vagyis a Manhattant birtokló törzzsel üzleteltek, csakhogy nem éppen a megfelelő módon: tudniillik a helyiek ezt tranzakciót nem adásvételként értelmezték, hanem afféle albérleti szerződésként. Azaz a hollandok nyugodtan élhettek, építkezhettek, vadászhattak és kereskedhettek a szigeten, ám az továbbra is az őslakos indiánok tulajdonában és felügyelete alatt maradt. Egészen 1664-ig, amíg meg nem érkeztek az angolok, és ki nem szorították az őslakosokat és a holland telepeseket Manhattanből – amivel tulajdonképpen el is kezdődött a ma is ismert New York története.

Manhattani utcakép a századforduló idejéből (fotó: Wikipedia)

Még néhány fantasztikus ingatlanügylet a múltból:

– A krími háború után megroggyant, államcsőd szélén táncoló, nagyhatalmi státuszát vesztett Oroszország attól való félelmében, hogy a Brit Birodalom megpróbálja bekebelezni Alaszkát – ami értelemszerűen egy újabb katasztrofális kimenetelű háborúval járt volna –, 1867-ben inkább eladta az egészet az amerikaiaknak , mindössze 7, 2 millió dollár értékű aranyért. Mondjuk, abban a helyzetben az a kevéske pénz is jól jött.

– Az amerikaiak már korábban is kifogtak egy bomba jó ingatlanbizniszt. Louisiana – pontosabban a louisianai terület, ami nem egészen azonos a ma is létező hasonnevű állammal – 1699-tól a franciák fennhatósága alatt állt, 1762-ben egy időre a spanyolokhoz került, majd 1800-ban Napóleon visszaszerezte, azonban a Haiti szabadságharc, illetve az európai háborúk már így is túl sok gondot jelentettek számára, és úgy döntött, hogy nem kíván tovább foglalkozni a tengerentúli francia területekkel. Úgyhogy 1803-ban megállapodott Thomas Jeffersonnal, és potom 15 millió dollárért eladta az egészet az amerikaiaknak: ezen a térképen meg lehet nézni, hogy pontosan mekkora földdarabról is volt szó (mondjuk a teljes képhez hozzátartozik, hogy a terület nagy részén még őslakosok éltek, akiknek a földjeit vagy pénzzel vagy erőszakkal meg kellett szerezni, szóval ezt a 15 milliót még úgy kétszázzal érdemes beszorozni).

– 1494-ben az akkori világ két szuperhatalma, Spanyolország és Portugália, hogy elkerüljék felesleges háborúskodást, megkötötték a tordesillasi szerződés, amelyben hasraütés-szerűen felosztották egymás közt az akkor még javarészt felfedezetlen Újvilágot: a vonaltól jobbra eső részt Portugália kapta, a kontinens bal oldala meg Spanyolországnak jutott. Az eredmény itt látható.