Vannak, akik évtizedeken át készülnek arra, hogy a legjobbak közé emelkedhessenek. A Peugeot-nak azonban 2013-ban mindössze négy hónap állt erre a rendelkezésére – pontosabban négy hónap, egy nagyszerű stáb, és a világ kétségkívül legkiválóbb raliversenyzője. A kitűzött cél azonban így is túl ambiciózusnak látszott.

Amikor a 2013-as Pikes Peak nemzetközi hegyi felfutó verseny előtt a Peugeot esélyeiről kérdezték az aktuális csúcstartó - a hegyet centiről-centire ismerő - Rhys Millent, az új-zélandi pilóta higgadtan csak annyit mondott: „Verhetetlenek. Ha jó napjuk lesz vasárnap, olyan időt fognak futni, amit soha senki nem tud majd megdönteni.” Csak részben lett igaza.

Sebastien Loeb és a Peugeot 208 T16 nem egyszerűen megdöntötte a fennálló rekordot, még csak nem is új fejezetet nyitott a verseny akkor 97 éves történetében: a francia pilóta és a francia autó párosa mintha a fizika törvényeit is legyőzte volna a 20 kilométeres futam során.

2013-ra új lapokat osztottak a pálya teljes aszfaltozásával

Persze csodák nincsenek. Az új korszakot nem (csak) a Peugeot, hanem egy új törvény nyitotta meg Pikes Peak-en. A Sierra Club környezetvédő szervezet még a kilencvenes évek végén indított pert Colorado Springs önkormányzata ellen, ugyanis a kavicsos út – részben a versenyek, részben a természet által okozott – eróziója folytán az évtizedek alatt több mint másfél millió tonna (!) kő árasztotta el az erdőket, vízfolyásokat a környéken. Azért ilyen elképesztő mennyiség, mert évről évre újra javították az utat. 2002-ben végül a pert megnyerték és tíz éven belül, 2012-re le kellett aszfaltozni az utat. Innentől véget ért a kavicsos korszak, amelynek hőse mindörökké Nobuhiro Tajima marad, aki 9 perc 51 másodperces idővel írta be magát a történelemkönyvbe.

De kanyarodjunk vissza a francia vonal kezdetéhez. 2013 nem ígérkezett vidám évnek a Peugeot Sport életében. A márka Le Mans-i versenyprogramjának lezárásával úgy tűnt, légüres térbe kerülnek. Bruno Famin igazgatónak azonban volt egy mentőötlete – vakmerő és kivitelezhetetlennek tűnő, de az élet mindig azt bizonyítja, hogy a kényszerhelyzet szárnyakat ad az embernek. Bekopogott a márka élére frissen kinevezett Maxime Picat irodájába, és csak annyit mondott: induljunk a Pikes Peak-en!

Mindössze négy hónap volt a felkészülésre

A versenyt különösen relevánssá tette a Peugeot számára, hogy 1988-ban és 1989-ben a Peugeot 405 Turbo 16 abszolút elsőként jöhetett le a nap végén a hegyről. A történetet nagyon sokan ismerik. Okkal. 1989-ben készült el „A film” – ha csupán egy videót néz meg a Kedves Olvasó a Pikes Peak-ről, akkor ez legyen az. A Climb Dance. Jean-Louis Mourey francia rendező pár perces rövidfilmjére nyugodtan mondhatjuk: legendás. A finn rali fenomén Ari Vatanen és az Ő Peugeot 405 Turbo 16-jának 1988-as felfutását rögzítették több kameraállásból. A jellegzetes képsorok libabőröztető módon adják vissza a verseny esszenciáját. A kavicson, a porfelhőben szinte „táncol” Vatanen az autóval. Azt már csak az ínyenceknek javasoljuk megfigyelni, amikor a szakadék szélén manőverezve az egyik kezével lazán kitakarja a pont szemébe tűző napfényt. Ne feledjük, ez az autó a Párizs-Dakar Rallyra épült, amely abban a hőskorban még közel sem volt annyira korlátozott, mint manapság, így a 900 kg tömegű karosszériát egy több mint 600 lóerős motor hajtotta mind a négy kerekén. Megfelelő tapadás mellett a 0-ról 200-ra (!) gyorsulása 10 másodperc alatt volt.

Csak történeti érdekességként írjuk le, hogy Vatanen a nem kevésbé ismert Walther Röhl 1987-es rekordját búcsúztatta, mindössze 6 századdal, amikor a 10:47:220-as időt megfutotta. Mint láthattuk, néhol csak fél kézzel.

Famin versenyigazgatóként pont ezt a filmet mutatta be a Peugeot akkori vezetőjének, amelynek heves bólogatás lett az eredménye. A szóváltást tervek követték. Főszerepben a 208-assal, amely megfelelően átalakítva tökéletes alap lehetne a versenyautóhoz (vagy inkább fordítva) – az pedig tökéletes eszköz a marketing osztály számára, hogy komoly vásárlói érdeklődéssel indítsák a modell eladásait.

A helyes megfogalmazás: a versenyautóra a Peugeot 208-ra hasonlító karosszériát adtak; a formák Bocsi Attila tervezőasztaláról érkeztek

A márkaigazgatót könnyű volt meggyőzni, így már csak egyetlen dolog állt a Peugeot és a siker között: az idő. Mindössze néhány hónap volt ugyanis hátra a 2013-as versenyig, amire a nulláról kellett kifejleszteniük egy ütőképes versenyautót. Volt még egy apróság is, ám ezzel ezen a ponton nem foglalkoztak – előbb legyen kész az autó. Kész is lett.

Bruno Faminnek négy hónap és egy tucat ember elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megépítsék minden idők egyik legütőképesebb, legfélelmetesebb versenyautóját, a Peugeot 208 T16-ost. A 3,2 literes, V6-os középmotorral szerelt, 875 kilós autó minden egyes kilogrammját egy lóerő mozgatta, az aerodinamikai csomag pedig ugyanúgy a frissen véget ért Le Mans-i versenyprogramból származott, mint a futómű, a kormánymű és a fékrendszer.

875 lóerő - de csak a hegy alján

Ahogy az imént említett Millen fogalmazott: a 208 T16 nem volt más, mint egy összkerékhajtású F1-es rakéta, amely 1,8 másodperc alatt katapultált 100 km/órára, három másodperccel később már 200-zal száguldott, és innen alig több mint két további másodperc kellett ahhoz, hogy a motor 241 km/óránál leszabályozzon. Ez már önmagában is jól hangzik, de a dolognak van egy számunkra még kedvesebb vonatkozása is: az autó karosszériáját magyar formatervező, Bocsi Attila tervezte.

Már csak egy igazán rátermett pilótára volt szüksége a Peugeotnak. A Le Mans-i program révén kiváló versenyzők álltak a márka rendelkezésére, ám ide speciális képességekre, és persze közismert névre volt szükség: végtére is mindent egyetlen lapra tettek fel a Pikes Peak-i indulnásnál. Egyszer kellett győzniük, de annak hatalmasat kellett szólnia. A választ a Red Bull hozta meg: kölcsönadták a Peugeot-nak sztárpilótájukat, a kilencszeres rali világbajnok Sébastien Loeböt.

Az autóversenyzés történetében talán soha nem volt még ilyen szerencsés a csillagok együttállása – mégis, aki kicsit is ismeri a Pikes Peaket, tudja, hogy a tudás és a technika ide kevés. Elég a legapróbb tévesztés, és szó szerint az életével játszik a versenyző, ráadásul a meredeken emelkedő pályán kanyarról kanyarra csökken a levegő oxigénszintje, és azzal együtt a motorteljesítmény.

Szenzációs időt futott Loeb, még akkor is, ha azóta már felülmúlták a rekordot

A Peugeot Sport mérnökei mindent kielemeztek, és előálltak egy számmal: ha minden tökéletesen sikerül, a 208 T16 8 perc 15 másodperc alatt tudja megtenni a 19,99 kilométeres távot. Ahogy Loeb később elmondta: „Amint vártam a rajtra, azon tűnődtem, adjak bele apait-anyait, vagy vegyem inkább biztonságosra.”

A választ ma már tudjuk. Loeb 140 km/órás átlagsebességet futott a kanyargós pályán, és amikor áthaladt a célon, a stopper 8 perc 13,88 másodpercet mutatott – több mint egy másodperccel jobb időt, mint ami a mérnökök szerint fizikailag lehetséges volt.

2018-ban egy másik francia pilóta nem egészen tizenhét másodperccel gyorsabb időt futott Loebnél, a kihívó azonban villanyautóval versenyzett, amelynek teljesítményét nem befolyásolta a tengerszint feletti magasság növekedésével együttjáró oxigénhiány. Az aszfaltozott pálya aktuális rekordját Romain Dumas tartja, aki egy elektromos Volkswagen I.D. R-rel autózott egy szenzációs 7:57:148-as időt.

Ahogy a hétszeres Forma-1 világbajnok Michael Schumacher mondta: „A rekordok arra valók, hogy megdöntsék őket”. Ahogy eddig váltották egymást a különböző korszakok a Pikes Peak történetében, ezután is fogják, a rekordokat pedig a modern korok kalandorai fogják hajszolni, akár túl a csúcson is. Bárhogyan is alakul, az Autó Pult be fog számolni róla.