NEHAZUGGY

Kenjük a felelősséget egy plakátra, csavarjuk fel és etessük meg az emberekkel

Swan Edgar | 2021. Április 16, Péntek | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt! Hogy reálisan mennyi napsugárra számíthatunk, azt nem tudom, de talán már túl vagyunk az enyhe februáron – ami április közepén tényleg időszerű -, péntek van, tehát akár némi optimizmusra is okunk lehet.

Kásler Miklós előkeveredett valahonnan, és interjút adott a Mandinernek. Aki akar, fizessen elő a lapra, aki nem akar, az elégedjen meg annyival, amennyi olvasható belőle. Igazából már a cikk címe is elmond mindent, ami elmondható a magyar kormányról és a nagytudású miniszter úrról. Szégyellje magát, aki az egészségügy helytállását tagadja! Nem tudom, hány diploma szükséges annak megértéséhez, hogy senki nem az egészségügy, főként nem az abban dolgozók helytállását tagadja, hanem a kormány működését kritizálja. Többek között azért, mert nem készítette fel az egészségügyet az előre látható súlyos helyzetre. Az ágykiürítés nem felkészítés, hanem kibaszás azokkal, akiknek ellátásra, terápiára, rehabilitációra, esetleg műtétre lett volna szükségük. Az nem megoldás, hogy a teljes egészségügyet átállították a covid-betegek ellátására, ugyanis a járványtól függetlenül változatlanul előfordul, hogy valaki stroke-ot kap, esetleg szívrohamot, vagy be kell állítani a veszélyesen ingadozó vérnyomását, vércukor-szintjét, netán gerincműtétre van szüksége, hogy ne nyomorodjon meg egész életére. És ezer más baja is lehet az embernek, ehhez képest senkit nem vígasztal, hogy van ugyan bőrgyógyász és van nagyszerű sebész is, de most éppen a lélegeztetőgép kezelését tanulja.

A doktorprofesszor úr elmeséli az interjúban, hogy egyrészt nem foglalkozik a vagdalkozásokkal és támadásokkal, amit helyesen tesz, csak a jogos kritika nem vagdalkozás. Bár lehet nem foglalkozni vele, ahogy a miniszterek elnöke sem foglalkozik sem nőügyekkel, sem gazdasági ügyekkel – már ami a saját pereputtya gazdasági ügyeit illeti, mert mindenki más pénzével lelkesen törődik -, sőt, akár boldog karácsonyt is bátran kívánhat a miniszter, már azzal sem tudna komolyabb meglepetést okozni. Bár én szívesebben hallanék arról néhány gondolatot, hogy mi a terve a kórházi adósságok brutális növekedésével kapcsolatban. Ezzel nem az a nagy baj, hogy eladósodnak a kórházak – azt a kormány ki szokta egyenlíteni közpénzből egy idő után -, hanem az, hogy a beszállítók egy része belerokkan. Az adósság ugyanis annyit jelent, hogy a kórházak nem fizették ki azokat, akik feléjük a megállapodás szerint teljesítettek, ezen nekik költségük volt, és a további működésükhöz szükségük lenne a pénzükre.

Gulyás Gergely vitte a szót a kormányinfón, úgyhogy máris tudjuk: lesz plakátkampány. Most nem a migránsokkal vagy Soros Györggyel óhajtják ijesztgetni a populációt, hanem az oltást fogják népszerűsíteni. Én igazán nem akarok beleugatni abba, hogy szeretett ártunk és ormányunk mire veri el az én befizetett adóforintjaimat, és ezzel szoros összefüggésben melyik kormányközeli vállalkozás gazdagodik, de talán a plakátolás helyett – vagy akár mellette – emberközelibbé kellene tenni az oltást. Szakemberek ezt bizonyára ki tudják dolgozni, a magam laikus eszével olyasmikre gondolok, hogy például ha már több az oltás, mint ahányan regisztráltak, el lehetne indulni országos turnéra. Mondjuk oltóbuszokkal. És nem kell ám minden oltás mellé orvost állítani, azt bárki be tudja adni, akit erre kiképeztek, egy orvos pedig akár 4-5-6 asszisztens munkáját is képes lehet felügyelni, és figyelni a beoltottakra is. Tehát arra gondoltam, hogy ilyen buszok nekiindulhatnának az országnak, eljuthatnának a falvakba, tanyavilágba is. A regisztrációról sem kellene lemondani, csak éppen azt közelebb vinni oly módon, hogy az oltás tervezett időpontja előtt kihirdetnék a faluban – a legtöbb településen van hangosbeszélő, de akár ki is lehet nyomtatni a felhívást, és bedobni minden postaládába -, megadva, hogy az önkormányzatnál Mancikánál kell jelentkezni az oltásra. Mancika aztán szépen összeírja a jelentkezőket, jön a busz, lehet oltani. Ez érthetőbb és kivitelezhetőbb sokak számára, mint az internetes regisztráció.

Az Alkotmánybíróság döntött Szabó Tímea panasza ügyében. A képviselő nehezményezte, hogy egyes állami szervek a hivatalosan rendelkezésükre álló 15 napos válaszadási határidőt rendszeresen megtoldják még néhány hónappal, ameddig már az igényelt adatok idejétmúlttá válnak. Most a bölcs Alkotmánybíróság kimondta, hogy lehet húzni az időt a végtelenségig, de kell írni egy kisebb novellát a késlekedés magyarázataként, nem elég egy mondatban a járvány elleni védekezésre vagy egyéb okokra hivatkozni. Több alkotmánybírának – például az OBH élén botrányt botrányra halmozó (akkor a kedves férj még nem csúszkált ereszcsatornán), abból a hivatalából az Alkotmánybíróságba átmentett Handó Tündének nem tetszik a dolog. Mármint nem az, hogy képtelenség közérdekű információkhoz jutni, mert az teljesen rendben van. Az nem tetszik neki, hogy ezt meg kell magyarázni. Ez olyan igazi magyar csoda szerintem. Alighanem eddig is volt egy ember a minisztériumokban, aki azzal foglalkozott, hogy gátolja az információk kiadását. Mostmár novellát is kell írnia róla. Ameddig ezzel foglalatoskodik, akár össze is készíthetné és el is küldhetné az igényelt közérdekű adatokat, de abban lenne valami jogállami, valami demokratikus. Ennek még a látszatát is kerülni kell.

A végére egy jó hír így, hétvége előtt. Pénzügyi elemzők szerint jó sok megtakarításunk van, ami a járvány ideje alatt növekedett is. Így most az a helyzet, hogy átlagosan minden magyar ember – újszülöttől a dédiig – fejenként 600 ezer forintot tart otthon a párnacihában, kekszesdobozban, dunsztosüvegben. Ez azt jelenti, hogy egy teljesen átlagos család – apa férfi, anya nő, két gyerek nemi alapon nevelve – 2,4 millió forintot fagyizhat el a hétvégén. Gyanítom, valahogy úgy jön össze ez az összeg, hogy például a Mészáros, Orbán, Tiborcz nevűek kiveszik a cégeikből az osztalékot, mert nekik nem szokásuk visszaforgatni a pénzt, inkább eltüntetik (százmilliókról, akár milliárdokról beszélünk), azután az a pénz eltűnik a hatóságok látóteréből, mert az már egy becsülettel megkeresett, leadózott összeg. Tehát készpénz, amit ügyesen szét lehet teríteni a társadalomban, mintha mindenkinek lenne belőle egy kevés. Olyan, mintha én és a cimborám (ha lenne nekem olyan) közösen felnevelnénk egy libát. Aztán én egyedül megzabálnám az egész libasültet, a cimbora többé-kevésbé éhen halna, de átlagban mindketten tele hassal térhetünk nyugovóra.

Mi most ne térjünk nyugovóra, mert éppen reggel van. Jó ébredezést mindenkinek! Aki gondolja, húzza le az ágyneműhuzatot, hátha talál benne valamit. Mi hamarosan jövünk az első beszólással.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!