Egyszerű paraszti szülők gyerekeként megreformálta a modern művészetet. Nélküle nem az lenne a szobrászat, mint ami ma.
Pont 145 évvel ezelőtt, 1876-ban a romániai Olténia egyik kis falujában, Hobițan született meg
Brâncuși szegény román földműves család hetedik gyerekeként látta meg a napvilágot, elemi iskolában a faluban járt. Miután szülei felfigyeltek arra, hogy a kis Brâncuși az udvaron kallódó faszemétből kifaragott egy hegedűt, a közeli Krajovára küldték művészeti gimnáziumba, majd a bukaresti művészeti főiskolára.
A huszadik század elején, 1903-ban jutott el arra az elhatározásra, hogy megejti ő is a kelet-közép európai művészek – például a magyar Kassák Lajos gyalogútja az Egy ember élete című önéletrajzi regényében olvasható – hagyományos párizsi tanulmányútját. Brâncuși 1904-ben Bécsbe, majd Münchenbe ment, végül aztán egy veszélyes betegségből felépülve megérkezett Párizsba. Itt sikeresen felvételizett az ottani MOME-ra, az École Nationale Supérieure des Beaux-Artsra (ENSBA).
Ebben a huszadik század eleji, művészek számára inspiráló közegben teljesedhetett ki Brâncuși művészete.
Már 1907-ben megalkotta a Csók első változatát. Brâncușira Amadeo Modigliani, Ernst Ludwig Kirchner, Pablo Piacasso, Marcel Duchamp, Tristan Tzara, sőt maga Brâncuși mestere, Auguste Rodin volt hatással, akiket barátainak is tartott. Lényegében Brâncuși az avantgarde művészetek összes izmusát képviselő művészek között otthonosan mozgott, barátságokat kötött. Úgy tartják róla, hogy mindig egyszerű ruhákban járt – utalva román, paraszti származására – egyszerű, román ételeket evett, amelyeket maga főzött. Kedvenc eleme először a fa, majd a kő volt.
1907-ben megfaragta első modernista alkotásait, utána pedig csak ebben a stílusban alkotott. Szobrászatával átlépett az addigi görög-római hagyományon és visszatért a kőhöz, mint alapanyaghoz. Alapvetően mértani formákat faragott, leggyakrabban előforduló elem a művészetében a tojásdad alakú henger vagy gömb.
Legismertebb romániai alkotása a második világháború előtt pár évvel, 1938-ban, Tîrgu Jiu (Zsilvásárhely) városában befejezett első világháborús emlékmű és környezete. Az emlékmű a Hallgatás asztalával kezdődik, amelyet tizenkét kőszék vesz körbe.
Majd a nézelődő áthalad a Csók kapuján, amely súlyos kőtömbök letisztult formáján keresztül elvezet magához a véghez: a Végtelen oszlopig. Ez az egymásba fonódó beton és fémtömbök ötvözete
Brâncuși élete végéig Párizsban élt, 1945 után, a kommunista berendezkedés alatt többször meglátogatta még Romániát, azonban a letelepedést megtiltották számára. 1957-ben, nyolcvanegy évesen halt meg.
NYITÓKÉP: Constantin Brâncuși és 1913-as alkotása, a Mlle Pogany. FOTÓK: Wikipedia
Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!
Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.