Túlélni egy lakatlan szigeten: 20 éves a Számkivetett
Wilsoooon!
20 éve mutatták be az amerikai mozikban a filmet, melyben Tom Hanks összebarátkozik egy… röplabdával. Bizony, a Számkivetett bemutatójának évfordulója van ma, mi pedig úgy gondoltuk, nem is kell ennél jobb alkalom ahhoz, hogy meséljünk nektek egy kicsit arról, milyen volt a kétszeres Oscar-díjas színész és Robert Zemeckis második közös munkája, mely a szintén általuk készített Forrest Gump elképesztő népszerűségének köszönhetően már a kezdetektől sikerre volt ítélve. Dacára annak, hogy nem egy tipikus családi filmről van szó. De kezdjük a legelején!
Modern ember távol a civilizációtól
Bármilyen meglepő is, a sztori ötletgazdája maga Tom Hanks: a Számkivetett ugyanis nem a klasszikusnak mondható utat járta be Hollywoodban, azaz nem forgatókönyvként talált magának főszereplőt, hanem a főszereplő már akkor megvolt, amikor a sztorinak még csak az írmagja létezett. Hanks úgy gondolta, hogy izgalmas lenne látni, hogyan boldogulna a modern ember, ha megfosztanánk mindenétől, amije van: se élelem, se víz, se tűz, se lakhely, se társaság, sőt, még a pontos idővel sem lenne tisztában. Hanks ekkoriban olvasott egy cikket a FedExről egy újságban, és belegondolt: naponta három Boeing 747-es szeli át a Csendes-óceánt csomagokkal megrakva… Mi történne, ha az egyik esetleg lezuhanna?
Van visszaút a halálból a Star Warsban?Hat évvel a 2000-ben tartott bemutató előtt járunk épp, Hanks pedig ötletével egy régi cimborájához, William Broyles Jr.-hoz szaladt, akivel akkoriban épp együtt dolgoztak az Apollo-13 kapcsán, melynek Broyles írta – első komoly hollywoodi munkájaként – a forgatókönyvét. Az írónak tetszett a sztori, méghozzá olyannyira, hogy egy kísérletet is végzett saját magán a lehető legjobb végeredmény érdekében: miután konzultált pár szakértővel, önkéntes túlélőtáborba vonult, igaz nem évekre, hanem csupán egy hétre, de ez is elég volt ahhoz, hogy megtapasztaljon egyet s mást a modern élet adta lehetőségeket és segítségeket nélkülözve.
"Rá kellett jönnöm, hogyan törjek fel egy kókuszdiót, mert iszonyúan szomjas voltam. Ki kellett találnom, hogyan készítsek kést egy kődarabból. Meg kellett tanulnom, hogyan szúrjak le egy ráját. (…) Csak néhány nap volt, de elképesztően magányos lettem" – mesélte Broyles.
Egy "barát" megszületése
Ez az időszak nemcsak a magány megtapasztalása miatt volt kulcsfontosságú a forgatókönyv formálódásának szempontjából, mivel a Kaliforniai-öbölben töltött idő alatt a víz egyszer csak egy szokatlan tárgyat vetett partra…
"Az egyik reggel egy Wilson röplabdát sodort ki a víz, én meg ránéztem, raktam rá pár kagylóhéjat, és elkezdtem beszélni hozzá. Tisztára olyan voltam, mint Kurtz A sötétség mélyénben." (Egy kis érdekesség: ő volt az inspiráció Marlon Brando figurájához az Apokalipszis mostban is).
Wilson karaktere tehát egy furcsa véletlennek köszönhetően született meg, ám nagyon is kapóra jött, mivel forgatókönyvírói szempontból is fontos a jelenléte. A film középső felvonása ugyanis végig egy lakatlan szigeten játszódik, ahol a Hanks által alakított Chuck Noland egyedül éli napjait. A film viszont audiovizuális műfaj, szóval nem árt, ha a képernyőn látható karakterek néha a szájukat is mozgatják. Ebben segített Wilson, aki a forgatókönyv egyik változatában – hogy Tom Hanks-nek könnyebb dolga legyen a vele történő "beszélgetések során" – még saját szöveget is kapott, szóval lényegében ugyanolyan karakter volt a szigeten, mint Noland.
Apropó Noland… A szemfülesebb angoltudósok kiszúrhatták, hogy eléggé beszédes nevet kapott Hanks karaktere: Chuck, azaz C. Noland, ami kiejtve "see no land"-nek is érthető, ami magyarul "nem lát semmi földet"-re fordítható, szóval eléggé találó, lévén négy éven keresztül csak óceán veszi körbe, akármerre is néz. Ez is egy kedvelt forgatókönyvírói fogás, elég csak a Csillagok között Dr. Mann-jét (a Mann = man = ember, ami Matt Damon karakterének emberi gyarlóságára utal), vagy a Hatodik érzék Cole Searjét (Sear = seer = látó, mivel a kissrác látja a halottakat) megemlíteni.
Egy barát megnyerése
Ahogy kezdett formát ölteni a dolog, Hanks elérkezettnek látta az időt arra, hogy rendezőt keressen a projekt élére, úgyhogy megkörnyékezte barátját, Robert Zemeckist, akivel pár éve a Forrest Gumpot is forgatta. Zemeckis épp a Kapcsolat című filmjén dolgozott, amikor Hanks megmutatott neki egy korai forgatókönyvvázlatot, ami persze még messze volt attól, hogy késznek lehessen tekinteni. Zemeckis nem is reagált annyira pozitívan, mivel nem épp klasszikus hollywoodi sztoriötlet volt: például nem voltak benne túlélőfilmes klisék, de még egy árva rosszfiú (pl. kalózok, bennszülöttek) sem.
Zemeckis végül is rábólintott a projektre, az ő csatlakozásával pedig az a bizonyos hiányzó "egyharmad" is megvolt, ami a Hanks és Broyles által összerakott ötletekhez és munkához még elengedhetetlen volt. A rendező ki is találta, mi legyen a forgatás menete...
"Tudod, mit kellene tennünk? Ha tényleg komolyan gondoljuk ezt, akkor leforgatjuk a film első felét, aztán tartunk egy év szünetet, aztán megcsináljuk a második felét" – idézte Zemeckis szavait Hanks. Szokatlan stratégia egy olyan iparban, ahol minden forgatási nap súlyos százezrekbe kerülhet, de a stábnak jó oka volt minderre: Hanksnek elég kemény fogyáson kellett átesnie. Első lépésként kicsit elhízott, hogy még nagyobb legyen a kontraszt a civilizációban élő, és a több éven át lakatlan szigeten élő Chuck között.
Miután így leforgatták a szükséges jeleneteket, következhetett a szünet, melyben Hanks kemény fogyókúrába, haj- és szakállnövesztésbe kezdett, Zemeckis pedig fogta kb. az egész stábot, és sebtiben leforgatta a Temetetlen múltat Harrison Forddal és Michelle Pfeifferrel a főszerepben. Ezután visszatértek a Fidzsin található Monuriki-szigetre, és folytatták a hajótörés után négy évvel játszódó jelenetekkel. Egy újabb négy hónapos szünet után pedig a hazatérés utáni rész is rögzítésre került.
Elszigetelve
A forgatás relatíve simán zajlott (leszámítva persze, hogy Hanks majdnem odaveszett egy bakteriális fertőzés miatt, miután megvágta a lábát), ami kész csoda egy trópusi helyszínen. Azért persze előfordult, hogy trükkökhöz kellett folyamodni: az éjjel játszódó jeleneteket pl. egy kivételével nappal rögzítették. Egyedül a tűzgyújtós jelenet jelentett ez alól kivételt, mert a Noland által rakott tűz elegendő plusz fényt biztosított ahhoz, hogy a kamerák gond nélkül foroghassanak. A többi éjszakai jelenetet pedig az akkoriban még új módszernek számító utólagos korrigálással varázsolták éjszakává (a régi iskola bevett gyakorlata a kamerán sötétítő filterek használata volt).
A hang rögzítésével is akadtak problémák, mivel elég szeles partszakaszon forgattak, ahol a hullámok is nagy robajt csaptak. Igaz ugyan, hogy sok szöveg nem volt ezekben a jelenetekben, de ennek ellenére sem tudták helyben megoldani a dolgot, így a film nagyjából másfél órájához utólag keverték a hangot, méghozzá a Skywalker ranchen. Ahhoz, hogy a "kinti" hangzást a lehető legjobban visszaadják, a szövegeket először a stúdióban rögzítették, majd a szabadban lejátszották, és újból felvették. Ez a munkamódszer okozott is egy vicces szituációt annál a jelenetnél, amiben Hanks karaktere segítségért kiált: néhány járókelő ugyanis azt hitte, hogy valaki tényleg bajban van…
És ha már a hangnál tartunk, egy fontos "hiányzót" is meg kell említenünk, mivel a film nagy részében ugyanis egyáltalán nincs zene. Ez természetesen tudatos döntés volt a készítők részéről: leszámítva a moszkvai részt, ahol egy orosz kórusművel támogatják meg a fedexes jeleneteket, Chuck hazatéréséig semmiféle zenével nem találkozhatunk. Ahhoz a részhez viszont maga Alan Silvestri komponált Grammy-díjas muzsikát, szóval valamilyen szinten kárpótolva lettünk. A filmhez kiadott filmzenealbum is jórészt olyan zenéket tartalmaz, amiket Silvestri korábbi Zemeckis-filmekhez komponált.
Szám(ki)vetés
Sokan azt hihetik, hogy a FedEx szép summát fizetett az alkotóknak, amiért egy több mint kétórás mozis reklámot készítettek a cégüknek, pedig a valóság pont az ellentettje ennek. Az első megkeresés után a FedExnél nem örültek annyira az ötletnek, hogy cégük neve egy repülőgép-szerencsétlenséggel lesz összekötve, de amikor megismerték a teljes sztorit, rábólintottak a dologra. A cég a filmesek rendelkezésére bocsátotta Los Angeles-i, moszkvai és memphisi létesítményeit, csakúgy mint kamionjait, egyenruháit és repülőgépeit - hogy csak néhány fontosabbat említsünk.
Fizetni viszont nem fizettek azért, hogy mindenhol az ő logójuk virítson, de Zemeckisék valószínűleg már az imént felsorolt segítségekkel is sokat spóroltak. Ráadásul a FedEx is jól járt, mert a film bemutatóját követően az európai és ázsiai piacokon nagyot nőtt a partnereik márkahűsége, ami valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ebben az időszakban 30%-os növekedést könyvelhetett el a cég.
A filmet végül 2000. december 22-én mutatták be, és a karácsonyi hosszú hétvége alatt közel 40 M dolláros amerikai mozis bevételt termelt. A közönség sokáig kitartott mellette, így végül közel 234 M dollárig jutott, melyhez további 196 M dollárnak megfelelő összeg csapódott a világ többi részéről, így állítva be a 430 M dolláros összbevételt, ami egy 90 M dollárba kerülő film esetében elég szép összegnek számított már akkor is. A kritika is nagyon szerette, noha abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy nem hibátlan film. Ugyanakkor Hanks játékát mindenki dicsérte, és Zemeckis rendezésével is elégedettek voltak az ítészek.
A Számkivetettet két Oscar-díjra jelölték (Hanks színészi alakítása mellett a már emlegetett hangkeverésért felelős csapatot tartották érdemesnek a jelölésre), de végül a stáb üres kézzel ment haza a gáláról, amit abban az évben a Gladiátor, a Tigris és sárkány és a Traffic uralt. A 6. Critics Choice Awards-on viszont még Wilson, a röplabda alakítását is díjazták: azóta is egyedüli birtokosa a "legjobb élettelen tárgy"-nak járó szobornak. Tegyük hozzá, teljesen megérdemelten.
Ugye Ti is egyetértetek velünk? És ha már itt tartunk: nektek mi a kedvenc Noland-Wilson pillanatotok a filmből? Kommentben várjuk válaszaitokat!
