10 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál Woody Allenről
Boldog 85. születésnapot!
1966-os forgatókönyvírói-rendezői bemutatkozása, a Mi újság, Tiger Lily? óta mindössze hét (!) olyan év volt, amikor Woody Allen nem állt elő új filmmel. Ráadásul olyan rendezőkkel szemben, mint például Roger Corman – aki saját elmondása szerint két nap alatt képes volt leforgatni egy egész estés filmet –, az ő esetében nem sebtiben összerakott B-kategóriás mozikból, hanem kíméletlenül önironikus, szellemi-szociológiai mélyfúrásokból épült fel az életmű, ami végül huszonnégy Oscar-jelölést foglal magában. Mindezt úgy (vagy épp annak ellenére), hogy látványosan kilógott a hetvenes évekbeli “új hollywoodi generációból”: az ő filmjeiben az Eagles vagy Jimi Hendrix helyett Duke Ellington és Sidney Bechet szólt, a szinte valószerűtlenül sármos főhősök között pedig megmaradt az egy szem kopaszodó, neurotikus bohócnak – de talán pont ezért tudott kultikus státuszba emelkedni, még ha az elmúlt években egyre inkább megosztóbbá is vált a neve, nemcsak a filmkedvelők körében, de Hollywoodban is.
Mi most nyolcvanötödik születésnapja kapcsán összeszedtünk tíz olyan dolgot vele kapcsolatban, ami még az életmű haladó ismerőit is meglepheti.
(Szinte) sosem szokott megjelenni az Oscar-díjátadókon
Valószínűleg a legtöbb filmes szakember álmai közt szerepel, hogy egyszer a munkája miatt jelölik az ikonikus aranyszoborra. Nos, ahogy a bevezetőben már említettük, Allennek alaposan kijutott ebből a megtiszteltetésből: csak a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában tizenötször (!) számított esélyesnek. Ehhez képest a legtöbb Oscar-díjátadóra el sem ment, mondván hogy “nem érdeklik az ilyen ceremóniák.” Egy interjúban ezt azzal indokolta, hogy szerinte az Akadémiának fogalma sincs arról, hogy mit csinál: "Ha megnézed, hogy kik nyernek és kik maradnak hoppon, rájössz, hogy az Oscarnak nincs semmi értelme. Tudom, hogy ez most elég furcsán fog hangzani, de számomra semmit sem jelentett, hogy például az Annie Hall begyűjtött pár díjat.”
A 2002-es díjátadó esetében mégis kivételt tett: New York egyik legnagyobb rajongójaként arra kérte beszédében az iparágat, hogy a szeptember 11-i terrortámadás ellenére is tartsanak ki a város mellett, és ne vigyék el máshova a forgatásokat.
Utálja egyik leghíresebb filmjét
Bár az 1979-es Manhattant két Oscar-díjra is jelölték (legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb női mellékszereplő), és az Allen legjobb filmjeit felsoroló listákon is bérelt helye van, saját bevallása szerint a direktor utálja, sőt, az 1980-as Csillagporos emlékeket is csak azért forgatta le a United Artistsnak, hogy hátha akkor az egy évvel korábbi, megtagadott alkotása a fiókban marad. “A mai napig nem értem, hogy lett a Manhattanből ekkora kritikai és közönségsiker, hogy hogy tudtam megúszni ezt az egészet” - nyilatkozta.
Mindez azért igazán meglepő, mert a Manhattan igazi szerelemprojektnek indult: Allenre akkora hatással volt George Gershwin zenéje, hogy eldöntötte, leforgat egy New Yorkban játszódó fekete-fehér romantikus filmet. “Az volt a cél, hogy olyan legyen, mint amilyennek az Annie Hallt és a Szobabelsőket is akartam. Hát, nem jött össze” - foglalta össze a mozi keletkezéstörténetet a rá jellemző öniróniával.
Saját bevallása szerint még egyetlen e-mailt sem küldött el
A direktor még 2016-ban árulta el a The Hollywood Reporternek, hogy nincs számítógépe, és a mobiltelefonját is mindössze két dologra használja: arra, hogy felhívjon másokat, valamint hogy meg tudja hallgatni a kedvenc jazzlemezeit. (Állítása szerint korábban minden alkalommal, amikor elhagyta a várost, hogy kicsit magában lehessen és tudjon gyakorolni a klarinéton, egy hatalmas köteg bakelitet vitt magával.) Ezek után szinte már nincs is mit csodálkozni azon, hogy az interjú egy pontján bevallja, hogy eddigi élete során még egyetlen egy e-mailt sem küldött el.
Saját szobra van Spanyolországban
Bár városok tekintetében Woody Allen nevének hallatán a legtöbben valószínűleg New Yorkra asszociálnának, a rendezőnek van egy másik kedvenc települése is: a spanyolországi Oviedo, ahol egyébként a 2008-as Vicky Christina Barcelona legnagyobb részét is forgatták. Szerinte a város olyan, mintha egy tündérmese kelt volna életre, a szívélyes érzések pedig a jelek szerint kölcsönösek: 2002-ben a sokak által a spanyol Nobel-díjnak számító Asztúria hercegnője-díjjal tüntették ki, egy évvel később pedig saját bronzszobrot kapott.
Igen ám, de Vicente Santarua alkotásának sorsa az utóbbi években eléggé kérdésessé vált: miután Allen nevelt lánya, Dylan Farrow egy véleménycikkben arról írt, hogy érthetetlennek tartja, hogy míg a Harvey Weinstein ügyei miatt kirobbant szexuális botrányban egyre másra lepleződnek le a hollywoodi nagyágyúk, addig a volt nevelőapját még mindig nem vette elő senki 90-es évekbeli, épp Farrow-t is érintő molesztálási ügye kapcsán, több petíció is elindult azért, hogy távolítsák el az Allen-szobrot a jelenlegi helyéről.
Semmilyen magáról szóló cikket nem hajlandó elolvasni
“Soha, semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó elolvasni bármit, ami rólam szól, legyen az egy interjú, vagy mondjuk egy hosszabb cikk. Lelkiismeretesen kerülöm a saját magammal való foglalkozást. Persze a karrierem elején még nem így viselkedtem” - mesélte egy interjúban. “De mostanság már csak a munkára fókuszálok és nem érdekel, hogy valaki szerint egy bolond vagy egy géniusz vagyok. Ha befejezted az aktuális projekted, és megcsináltad az eddigi legjobb filmed, lépj tovább. Én legalábbis soha nem nézem újra a saját alkotásaimat vagy olvasok kritikákat róluk.”
Kedvenc saját maga által rendezett filmjei nem pont azok, amikre először gondolnánk
Bár sok direktorral ellentétben Allen szinte már a karrierje elejétől fogva teljes kreatív szabadságot élvezett, legalábbis ami az általa rendezett filmeket illeti, nincs túl jó véleménnyel a saját munkásságáról. “Úgy érzem, hogy elpazaroltam egy olyan lehetőséget, amiért mások ölnének. Teljes művészi szabadságot élveztem. Más rendezők egész életükben nem tudnak hasonlót kivívni maguknak. De ehhez képest elég keveset tudok felmutatni” - fejtegette egy interjúban. Amikor arról kérdezték, hogy szerinte melyek a legjobb alkotásai, a következő címeket sorolta fel: Kairó bíbor rózsája, Match Point, Lövések a Broadwayn, Zelig, Férjek és feleségek, valamint a Vicky Christina Barcelona. Hát, maradjunk abban, hogy ha mégis újranézné a filmjeit, valószínűleg ő is újratervezné ezt a listát…
A valódi neve Allan Stewart Konigsberg
Arról, hogy az 1935. december 1-én született filmes miért változtatta meg valódi nevét, az Allan Stewart Konigsberget, számtalan különböző történet kering: saját bevallása szerint a klarinétos Woody Herman előtti tisztelgésképp eleinte Heywood Allen álnéven publikált különböző New York-i újságokba, majd ezt rövidítette le Woody Allenre. (Ezt támasztja alá, hogy a korai standupjaiban is sokszor az előbbi néven hivatkozik magára.) Gyermekkori barátja, Jerry Epstein viszont a Time-nak úgy nyilatkozott: “Allennek nagyon tetszett egy lány, Nancy Kreisman, de neki fogalma sem volt róla, hogy Allen egyáltalán létezik. Viszont volt egy Woody nevű kutyája. Innen ered a beceneve, ami az igazat megvallva elég ijesztő, főleg hogy végül Allen egy lépést sem tett felé.”
Hatalmas New York Knicks-rajongó
Bár a legtöbb depresszióra fogékony művészre hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint akiket biztosan hidegen hagynak a sportok, a legtöbbször ennek épp az ellenkezője igaz: a Végtelen tréfa írója, David Foster Wallace például több esszét is írt a tenisszel kapcsolatban, Woody Allen pedig egy maratoni hosszúságú cikkben mesélte el a The Observernek, hogy miért rajong fanatikusan a New York Knicksért. Saját bevallása szerint már a negyvenes-ötvenes években is követte a csapatot, de igazán csak 1968-69-ben kezdték meggyőzni őt. “Akkoriban kezdett igazán összeállni a csapat és az összes New York-i lakos fantáziáját megmozgatták” - nosztalgiázott. Ráadásul azt is elárulta, hogy az ő kedvenc játékosa Earl “The Pearl” Monroe: "Talán nem volt olyan tehetséges, mint Michael Jackson, de az biztos, hogy sokkal szórakoztatóbb volt nála. Különleges karizmája, valamint egyéni stílusa miatt olyan élmény volt őt figyelni, mint mikor egy remek táncost néz az ember, például Fred Astaire-t.”
Eredetileg teljesen másmilyennek képzelte el az Annie Hallt
Bő négy évtizeddel a premierje után már nehéz nem olyannak elképzelni Allen leghíresebb filmjét, mint amilyen végül lett. Pedig a direktor eredetileg arra szeretett volna fókuszálni, hogy mi zajlik egy férfi agyában, de szerinte a végeredmény sajnos teljesen inkoherensre sikerült. “Senki sem értette, hogy mi történik épp. Mindenkit csak a Diane Keatonnal való románcom érdekelt, szóval végül arra került át a hangsúly" – árulta el még egy 2012-es kérdezz-felelek során.
Ő ihlette Tom Hardy egyik alakítását
Sosem gondoltuk volna, hogy egyszer majd eljön az a pillanat, amikor egymás mellé kerül Woody Allen és Tom Hardy neve, ráadásul inspirációk tekintetében, mégis így történt. A színész a Venom kapcsán az Esquire-nek elárulta, hogy a Venom forgatókönyvének átolvasásakor három konkrét ember jutott eszébe. “Conor McGregor [az MMA harcos – a szerk.] az erőszakossága, és nem a sok beszéd miatt, Redman [a rapper], aki teljesen elszállt karakter és abszolút a saját fejében él, valamint Woody Allen kínzó neurózisa, és az abból fakadó humor miatt” - sorolta. Hozzátette, hogy tisztában volt vele, mennyire furcsa mix is a fentebbi, ezért a Sonynak erről egy szót sem szólt.
Nektek melyik a kedvenc filmetek a 85 éves Woody Allentől? Írjátok meg kommentben!