Citromos, narancsos, fahéjas és hagyományos ízű mézespuszedli, nagyanyánk mézes-krémes süteménye, sokféle ehető állatfigura és szívecske. Nehéz még felsorolni is, mekkora választékkal várja, hányféle finomsággal kényezteti az édesszájú vásárlókat Dallos Zsolt mézeskalácsos.
Egerben, a híres borvidék központjában egy fiatalember magától értetődően választotta a szőlész-borász szakmát, aztán mégis a mézeskalácssütés lett az élete értelme, az adja megélhetését és a teremtés mindennapi örömét. Arra, hogy ezt az éles kanyart miként írta le Dallos Zsolt pályafutása, a családi élet és egy kicsit a sors kiszámíthatatlansága ad magyarázatot: a borvidékről a szüleivel Budapestre költözött, ahol első körben a szeszipar látszott számára kézenfekvő elhelyezkedési lehetőségnek. Az akkor még likőripari vállalatnál likőrmesteri képesítést szerzett, ami később a Zwack-család által visszavásárolt cégnél is értékes tudásnak számított. Egy ideig. Aztán meg kellett tapasztalnia a kezdeti piacgazdaság hátrányait, elérte őt is a létszámleépítés, és akkor úgy gondolta, egészen más vizekre evez. Két dolog érdekelte: a kályhaépítés és a mézeskalács-készítés. Ez utóbbi lett a nyerő, talán nem is véletlenül, alkalom adódott arra, hogy Békéscsabán részt vegyen egy mézeskalácsos táborban. Ott ugyanis hamar kiderült, hogy férfi létére ügyesen gyúrja-formázza a mézes tésztát, könnyedén alakítja ki belőle a mézeskalács figurákat.
– Nem volt ez egyáltalán divatos szakma, sőt abban az időben többnyire idejétmúltnak gondolták, hiszen mindenkinek a giccses piros mézeskalács szív, közepén tükörrel, vagy a falusi búcsúból hazavitt mézeskalács huszár és a „Szív küldi szívnek, szívesen” retrónóta jutott eszébe róla. Nekem viszont megtetszett ez a munka, szerettem a hagyományát, és rögtön kísérletezgetni kezdtem a tésztával, a formákkal, próbáltam valami újat kitalálni.
Dallos Zsolt tizenhárom évig házastársával közösen készítette az egyre népszerűbb, a hagyományos receptúrákhoz visszanyúló, mégis új ízeket és kiváló minőséget képviselő édességeket. Egy idő után saját méhészetet is kialakítottak. Úgy gondolták, hogy a maguk termelte méz garantálja a minőséget, jobbak, finomabbak az adalékanyag és tartósítószer nélkül készülő kézműves termékeik, amelyeket rendezvényeken, termelői piacokon. fesztiválokon árusítottak.
– Megszámlálhatatlan mennyiségű mézeskalács szívet, kedves állatfigurát, csizma-, mikulás-, és kesztyűformát készítettünk esküvőkre, karácsonyra, egyéb ünnepekre, sok megrendelésünk volt, ami persze rengeteg munkát is jelentett.
A vásárlók körében és a szakmában is elismerést szereztek, közös éveikben Kalocsán dolgoztak, jól felszerelt műhelyük volt. A Dallos-mézeskalács nem csak a környéken, országszerte szinte fogalommá vált. A házaspár útjai azonban időközben szétváltak, így a mester nekilátott újraépíteni az üzletét, immár ismét Egerben az egykori szülői házban.
– Ma is kézzel dagasztom a tésztát, gyakorlatilag ugyanúgy dolgozom, mint a régi háziasszonyok, akik maguk készítették az ünnepi mézeskalácsot a családnak – avatott be a munka mikéntjébe.
Dallos Zsolt jól ismeri a mai rohanó világot, tudja, hogy ma már a nagymamák sem igen vállalkoznak például a hagyományos, sok időt és odafigyelést kívánó „mézes-krémes” sütemény elkészítésére. De azzal is tisztában van, hogy azért ők is szeretnek örömöt szerezni a családnak egy-egy különleges édességgel. Komoly segítséget jelent, hogy Zsoltnál megrendelhetik az előre elkészített mézes lapokat, amelyeket csak meg kell tölteni. Aki biztosra akar menni, annak a krémes töltelék tradicionális receptjeivel is szolgál a mézeskalácsok mestere.
Nem is gondolnánk, hogy milyen gazdag íz- és formavilágot jelent manapság a klasszikus mézeskalács-készítés! Meglepő, de Dallos Zsolt keze alól ma is kerülnek ki gyönyörűen írókázott, középen kis tükörrel díszített, hagyományos mézeskalács szívek, amelyeket gyakran modern esküvőkre, trendi vendégajándék céljára rendelnek. Ezek már messze nem a giccskategóriába tartozó, pirosra festett cukiságok, hanem fantáziával, finom ízléssel létrehozott különlegességek, akárcsak a szívformájú, változatos ízesítésű mézespuszedlik. Az idei karácsonyi meglepetés a mákos és diós puszedli lesz – árulta el a titkot.
– Sokat tanultam az ország régi mézeskalács-készítőitől és persze tanultam és kísérleteztem. Tavaszi vegyes virágmézet használok, egy adag tésztához legalább két kiló méz kell. Általában minden másnap gyúrok tésztát, de a munka folyamatos, mert nagyon fontos, hogy közben meggyúrt mennyiséget pihentetni kell, utána lehet csak a tésztát nyújtani és szaggatni.
Az új ízeket a baráti kör gyerekei tesztelik, ami nekik ízlik, azzal bővíti a választékot, s elveti, amit ők nem szeretnek. Az idei év nem éppen kedvez a kézműves iparnak, hiszen országos és helyi rendezvények sora maradt el, Dallos Zsolt számára is beszűkültek a lehetőségek, ahol értékesíthette volna a finomságait. Március óta az egri piac a biztos pont számára, hetente több napon is ott árul, a szülővárosában is megismerték és megszerették a termékeit. Nagyon készül a városi adventi vásárra, az év utolsó hónapjaiban már erre gyúrja a tésztát. Saját üzlet nyitására egyelőre nem gondol, viszont keresi a lehetőséget, hogy dédelgetett álmát, egy új, saját műhely tervét megvalósítsa. Ennek érdekében csatlakozott a Vidék Mustra Rövid Ellátási Lánc (REL) csoporthoz, amely a kézművesek, a kistermelők egységes piaci megjelenésével, pályázati támogatások felderítésével segíti a tagság boldogulását.
