Trump kapott egy esélyt, hogy évtizedekre árnyat vessen az amerikai politikára

külföld
2020 szeptember 22., 16:09

Meghalt Ruth Bader Ginsburg, a 87 éves korára valószínűtlen módon a legfiatalabb politizáló generáció ikonjává vált amerikai főbíró. Halálával Donald Trump esélyt kapott rá, hogy a novemberi választás kimenetétől függetlenül aránytalanul nagy nyomot hagyjon maga után az Egyesült Államok történetében. Akármi is lesz a novemberi választás eredménye, Trump 2021. január 20-ig elnök marad, és a január 6-ig még biztosan republikánus többségű szenátus támogatását is élvezi.

Vagyis elvben bőven van ideje rá, hogy négy éves ciklusa során harmadszor is főbírót jelöljön, és jelöltjét a szenátus meg is válassza. Mivel az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (SCOTUS) egy kilenc fős tanács, könnyen előfordulhat, hogy a bírák harmada Trump kinevezettje lesz. Ezzel a republikánusoknak váratlanul jó esélyük nyílt rá, hogy évekre, vagy inkább évtizedekre biztosítsák a konzervatív többséget a legfőbb bírói testületben, a függetlenségére amúgy nagyon is érzékeny Legfelsőbb Bíróságon.

photo_camera Ruth Bader Ginsburg Fotó: Sarah Silbiger/AFP

Hogy miért? Ha a SCOTUS korfáját nézzük, Ginsburg halálával a korelnök az eddig is kisebbségben lévő, most már háromtagúra olvadt liberális frakció legliberálisabbja, az idén 82. évét is betöltött Stephen Breyer lesz. És bár a két másik liberális, Barack Obama elnök két kinevezettje, Sonia Sotomayor és Elena Kagan még csak a hatvanas éveikben járnak, a konzervatív szárny legidősebbje, Clarence Thomas is csak 72. Samuel Alito 70, a legfőbb bíró, John G. Roberts 65 éves, Trump két kinevezettje, Neil Gorsuch és Brett Kavanaugh viszont csak 53, illetve 55 évesek. Ha Trumpot le is váltják, utódja, Joe Biden valószínűleg legfeljebb egy bírót jelölhet majd, azt is egy liberális helyére, vagyis nem befolyásolva a bíróság ideológiai összetételét.

Már ha a szenátus megszavazza Trump jelöltjét.

És hát miért ne szavazná? A republikánus szenátorok 2016-ban arra hivatkozva akadályozták meg Barack Obama harmadik főbírójelöltjének elfogadását, hogy a második ciklusát töltő elnök a választás évében, nyolc hónappal a novemberi szavazás előtt jelölte, és úgy érveltek, hogy már az új elnöknek, friss választói meghatalmazás birtokában illene új jelöltet neveznie. Ugyanők, köztük a Trump szókimondó kritikusából az elnök vezérszurkolójává lett dél-karolinai szenátor, Lindsay Graham most már azt mondják, hogy miért ne választanának most főbírót, ha erre módjuk és lehetőségük is van.

Graham 2016-ban, amikor republikánus szenátortársaival megakadályozta Obama jelöltjének kinevezését, tollba mondta a sajtónak, hogy „nyugodtan használják majd ellenem a szavaim”, ha netán fordított esetben máshogy döntene. Kedden aztán a demokraták kedvenc republikánus szenátora, a Trumppal még mostanában is konfliktusokat felvállaló egykori elnökjelölt, Mitt Romney is bejelentette, hogy szavazatával támogatni fogja Trump jelöltjének megválasztását még a novemberi elnökválasztás előtt.

Pálfordulásuk valahol mégis érthető. Nyilván ő és republikánus társai is látják a közvélemény-kutatásokat, melyek alapján elég valószínű, hogy Trump vereséget szenved, de már az se elképzelhetetlen, hogy a Republikánus Párt Trump katasztrofálisnak ígérkező választási szereplése miatt még a szenátusi többségét is elbukja. Vagyis nem csupán a jelölés jogát veszíthetik el Trump vereségével, hanem azt a lehetőséget is, hogy szenátusi többségük birtokában kompromisszumos, centrista jelölt választására kényszerítsék a várható győztest, Joe Bident.

photo_camera Fotó: MANDEL NGAN/AFP

A SCOTUS kvinteszenciálisan amerikai intézmény. A felvilágosodás mámorában született Egyesült Államokban az alapító atyák nem csupán a szavak szintjén, hanem az alkotmányban is garantálták a hatalmi ágak szétválasztását. Így jött létre az egymástól teljesen független végrehajtói, törvényhozói és bírói hatalmi ág, amelyek közül az elsőt az elnök vezeti, a másodikat a Kongresszus két háza képviseli, a harmadik csúcsszerve pedig a legfelsőbb bíróság, ahol a bírói függetlenség garanciája az élethosszig tartó kinevezés. Ez utóbbi nem csupán elvben működik.

Bár tény, hogy egyes elnökök a pártjuknak szimpatikus nézeteket valló bírókat jelölnek, azok megválasztásuk után többé nem lekötelezettjei a két másik hatalmi ágnak, mivel attól a pillanattól kezdve gyakorlatilag elmozdíthatatlanok. Így történhetett meg, hogy John Roberts, akit kinevezése idején a baloldal kábé Bush kesztyűbábjának könyvelt el, egyre inkább centristává vált, és az időközben konzervatív túlsúlyúvá vált testületben ingadozó szavazatnak számít, meglepően gyakran a liberális szárny mellé sorakozik fel. Nem a kinevezője, hanem saját történelmi lenyomatának adósa csupán, azért dolgozik, hogy az amerikai történelem nagy alakjai közé kerüljön.

De ha a testületben már kétharmados többsége lesz a konzervatívoknak, azt már nem ellensúlyozza, ha olykor-olykor egy konzervatív bíró az oldalával szemben szavazna a vitás kérdésekben. Márpedig sok alapkérdésben ideológiai alapon oszlik meg a bírák véleménye. Hogy csak kettőt említsünk:

  • A fegyvertartás kérdésében a konzervatívok a textualitás hagyományait követve rendkívül kiterjesztően értelmezik a fegyverviselés jogát megalapozó 2. alkotmánykiegészítést, amiből ők azt vezetik le, hogy a fegyverviselés individuális jog, amely alapján akár egy kisebb hadseregnek elég félautomata gépkarabélyt is tarthat bárki az otthonában.
  • Az abortusz ügyében, ahol a liberális és konzervatív bírók véleménye megoszlik abban, hogy mit tekintünk az emberi élet kezdetének, a fogantatást, vagy a születést; illetve abban is, hogy a magzat élethez való joga felülírja-e a magzatot hordó nő jogát arról, hogy rendelkezzen saját testéről.

A fegyvertartás ügye újra és újra a bíróság elé kerül. Az abortusz ügyében pedig éppen most van újra fellángolóban a vita, mivel a konzervatívok a bíróság ideológiai eltolódásával esélyt látnak az abortuszhoz való jogot elismerő 1973-as legfelsőbb bírósági döntés, a legendás Roe v. Wade felülbírálatára.

Bár a kérdésben még 2009-ben is elég kiegyenlített volt a pártolók és ellenzők tábora, azóta egyértelmű többségbe kerültek azok, akik szerint minden, vagy legalábbis a legtöbb esetben legálisnak kéne lennie az abortusznak. A Pew Research felmérése szerint 2019-ben ezt az amerikaiak 61 százaléka támogatta. Egy kétharmadrészt konzervatív bírákból álló SCOTUS azonban ennek ellenére betilthatja az abortuszt az egész országban.