10 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál Bill Murray-ről
70 éves lett a fanyar humorú sztár
70 éves lett Bill Murray, aki az egyik legegyedibb humorú színész a filmvásznon - immáron több mint négy évtizede. Az évforduló alkalmából most összeszedtünk 10 érdekességet róla, akit a közeljövőben nem csak Sofia Coppola és Wes Anderson filmjében, de a Szellemirtók folytatásában is láthatunk. Íme tehát Bill Murray...
...akit kis híján megölt Hunter S. Thompson
Noha Hunter S. Thompson filmes manifesztációját szinte mindenki Johnny Depp-pel (és a Félelem és reszketés Las Vegasban-nal) köti össze, a kult-szerzőt Bill Murray is eljátszotta, mégpedig majdnem 20 évvel korábban. Az 1980-ban bemutatott Ahol a bölény dübörög főszerepére való felkészülés égisze alatt Murray és Thompson több hetet töltött egymás társaságában, ami nem túl meglepő módon legtöbbször véget nem érő ivással párosult. Az egyik ilyen alkalommal kitalálták, hogy Houdinis játékot fognak játszani, vagyis minél lehetetlenebb és reménytelenebb helyzetből kell kiszabadítaniuk magukat, hosszas vita után pedig eldőlt, hogy a színész lesz az első kihívott. Thompson egy székhez kötözte Murray-t, majd belökte a medencébe, ő azonban nem tudott kiszabadulni, és végül Thompsonnak utána kellett ugrania, hogy megmentse a megfulladástól.
Murray-nek ez egyáltalán nem szegte kedvét, mivel nem csak a forgatás alatt, hanem még utána is teljesen azonosult az általa játszott karakterrel, így amikor 1979 októberében megkezdődtek a Saturday Night Live ötödik évadának felvételei, gyakran jelent meg a stúdióban Thompson jellegzetes kiegészítőivel, a hosszú fekete szipkával és sötét szemüvegben. Az 1980áprilisában bemutatott film egyébként – Murray alakítását leszámítva - egyáltalán nem nyerte el az író tetszését, és ezt a véleményt egyformán osztotta a kritika és a közönség is.
...aki már a 80-as évek közepén megvillantotta drámai tehetségét is
Bár Murray-t elsősorban komikusként tartjuk számon, drámai szerepekben is kipróbálta magát – sőt, már egészen korán megpróbálkozott a komoly műfajjal. John Byrum a 80-as évek elején akarta adaptálni W. Somerset Maugham 1944-ben megjelent, Borotvaélen című regényét. Az 1920-as években játszódó könyv főhőse egy veterán katona, aki az első világháború után próbálja megtalálni saját élete, valamint a világ értelmét. A forgatókönyvet Byrum Murray-vel közösen írta, ám meglehetősen nehezen találtak olyan stúdiót, amelyik szívesen finanszírozta volna a filmet. Végül alkotótársa és barátja, Dan Aykroyd felvetésére Murray megkereste a Columbiát, és egy mindenki számára előnyös ötlettel állt elő: hajlandó elvállalni a Szellemirtók egyik főszerepét, ha a stúdió ezért cserébe beáll a Borotvaélen mögé.
Az 1984 júniusában bemutatott Szellemirtók majdnem 300 millió dolláros bevételre tett szert az amerikai mozikban, ezzel bemutatásának idején az addigi legnagyobb bevételt hozó vígjáték lett a tengerentúlon, főszereplőit pedig végleg sztárrá tette. Paradox módon éppen ez ütött vissza a négy hónappal később mozikba került Borotvaélen esetében, a közönség ugyanis egyszerűen nem volt kíváncsi a drámai szerepben feltűnő Murray-re, ráadásul a film teljesen idegen volt a korszellemtől, az épp a csúcson levő Reagen-érától is, ezért megbukott.
...aki a Szellemirtók sikere után egy évig filozófiát hallgatott Párizsban
Nem csak a Columbia nyugtázhatta elégedetten a Szellemirtók bevételeit, Murray sem járt rosszul anyagilag a film sikerével: mivel részesült a film bevételeiből, több tízmillió dollárral gyarapodott az ő bankszámlája is. A színész számára azonban a pénznél lényegesen fontosabb volt, hogy a Borotvaélen, melybe annyi energiát fektetett, és melyet jóval közelebb érzett magához, mint a Szellemirtókat, közönnyel és fanyalgó kritikusokkal találkozott. És ahogy a történet hőse a háború után Európába utazik, hogy lelki békére leljen, Murray is pontosan így tett: feleségével és pici gyerekükkel együtt Franciaországba repült, és egy évig a párizsi Sorbonne-ra járt, ahol ő volt William, a Converse-cipős amerikai diák.
Történelmet és filozófiát hallgatott, a délutánokat pedig a Cinematheque Francais vetítőtermében töltötte, ahol klasszikusokat nézett: leginkább a némafilmek kiemelkedő darabjait, D. W. Griffith rendezéseit, vagy épp Buster Keaton komédiáit. Itt született meg amúgy második fia, Luke is. Az egyéves francia emigráció után visszatértek Amerikába, ám filmszerepet – az 1986-as Rémségek kicsiny boltja nyúlfarknyi cameóját leszámítva – még sokáig nem vállalt. Végül négyéves szünet után, az 1988-as Szellemes karácsonnyal térti vissza a filmezéshez.
...aki filmrendezőként is kipróbálta magát
A Karácsonyi ének modern változata és a Szellemirtók folytatása után úgy érezte, kipróbálná magát rendezőként is. 1990-ben készült el első, és idáig egyetlen rendezése, a Viszem a bankot, melyben Howard Franklinnel közösen osztozott a direktori krediten. A bohócruhában végrehajtott bankrablás története a magyar mozinézők számára már jóval korábban is ismerős lehetett, Jay Cronley regényéből már 1985-ben is készült egy adaptáció, Jean-Paul Belmondo főszereplésével, Montreáli bankrablás címmel.
Murray és Franklin élvezték a közös munkát, és a mai napig nagyon büszkék a filmre, noha a mozikban ez is megbukott. Franklin szerint viszont a Viszem a bankot lényeges mérföldkő a színész pályáján: valójában itt, Grimm figurájában született meg az a fanyar humorú, kicsit kiábrándult, megfáradt és cinikus figura, akit később többek között az Okostojásban és az Elveszett jelentésben láthattunk, és akit az utóbbi évtizedekben leginkább összekötöttünk vele.
...aki az Idétlen időkig forgatása után évtizedekig nem állt szóba a rendezővel
Noha az 1993-as Idétlen időkiget kétségtelenül a valaha készült egyik legeredetibb és legjobb vígjátékának tartják, az elkészítése korántsem volt ennyire jó hangulatú: Murray és a rendező, egyben a forgatókönyv megírásában is segédkező Harol Ramis többször alaposan összekülönbözött egymással, annak ellenére, hogy nem csak régóta jó barátságban voltak egymással, de a Dilibogyók, a Bombázók a seregnek, a Golfőrültek, és a két Szellemirtók-film stáblistáján is szerepel mindkettejük neve (ezekben Ramis játssza Egon Spenglert).
Nézeteltéréseik már a forgatókönyv írása alatt elkezdődtek. A film eredeti ötlete és az első változat Danny Rubintól származik, Ramis pedig már csak ennek átírásaiba és továbbfejlesztésébe kapcsolódott be. Ugyan hivatalosan a fenti kettő jegyzi íróként a filmet, Murray is rendszeresen beleszólt, milyen hangvételű legyen a produkció: míg Ramis inkább a komikus vonalat helyezte volna előtérbe, Murray (és Rubin Is) inkább a komolyabb, mélyebb rétegeket szerette volna kidomborítani.
A forgatáson tovább tartott a súrlódás Murray és Ramis között: a színész nem csupán szeszélyes volt, de egyenesen elviselhetetlen; rendszeresen késett a forgatásról, és ha valamivel nem értett egyet, azt a lehető legteátrálisabb módon igyekezett kifejezni. „Csak azt szerettem volna mondani neki, amit a gyerekeinknek is: nem kell hisztizni, ha valamit meg akarsz kapni. Csak mondd, mit akarsz” – idézte fel Ramis ezt a nehéz időszakot. Murray viselkedésében egész biztosan szerepet játszott az is, hogy a színész épp válófélben volt első feleségétől, Margaret Kelly-től. Ramis lánya, Violet Ramis mindenesetre azt állítja, a nézeteltérés egészen odáig fajult, hogy apja egy alkalommal megragadta Murray gallérját, és a falhoz vágta.
Ramis és Murray majdnem két évtizedes múltra visszatekintő bartásága a film forgatása után azonnal megszakadt, és csak több mint 20 évvel később, nem sokkal Ramis 2014-es halála előtt békültek ki és találtak újból egymásra. A színészt bátyja, Brian Doyle-Murray bátorította, hogy látogassa meg kollégáját, ő pedig egyik reggel rendőri kísérettel és egy doboz fánkkal állított be rég nem látott egykori barátjához. Noha Ramis ekkor már beszélni sem tudott, Ramis lánya szerint több órát töltöttek el egymással, kifejezetten jó hangulatban. Halála után pár nappal pedig Murray az Oscar-gálán a legjobb operatőr díjának bejelentése előtt egy mondattal megemlékezett Ramisről is.
...akinek kis híján fizetnie kellett azért, hogy szerepeljen Wes Andersonnal közös első filmjében
Wes Anderson óriás babaházában Bill Murray az egyik állandó vendég: a rendező második filmje, az 1998-ban bemutatott Okostojás óta a színész mindegyik filmjében megjelenik.
A fenti film forgatókönyvét Anderson már eleve úgy írta meg, hogy Bill Murray-t szerette volna Herman Blume szerepére, ám nem tudta, hogyan is juttathatná el hozzá az írást. Szerencsére az eljutott egy ügynök, Jessica Tuchinsky kezébe, akinek nagyon tetszett az írás, és úgy gondolta, a film és a szerep nagyon feküdne a színésznek. Elküldte hát a forgatókönyvet Murray-nek, Anderson előző filmje, a Petárda kíséretében, akinek annyira megtetszett a könyv, és annyira megbízott a rendezőben, hogy a kötelező, szakszervezet által megállapított minimumgázsiért is elvállalta a szerepet, ami 9.000 dolláros fizetést jelentett (noha a profitból később részesedett).
A színész ráadásul hajlandó volt saját vagyonából is áldozni, mikor a büdzsén lyuk keletkezett: egy montázshoz szükség lett volna egy helikopter bérlésére, ám a körülbelül 25.000 dolláros összeget a filmet gyártó Disney nem volt hajlandó kifizetni. Így végül maga Murray maga állított ki egy csekket, és adta oda Andersonnak, részben azért is, mert azt gondolta, ha a rendező ezt elújságolja a stúdiónak, azok végül talán meggondolják magukat és átutalják a kért pénzt. A jelenetet végül nem forgatták le, ám Andersonra nagyon megnyugtatóan hatott a gesztus, az utalványt pedig eltette emlékbe. Összességében tehát Murray 16 ezer dollárt fizetett volna azért, hogy feltűnhessen egy fiatal direktor második munkájában.
Az ominózus montázs az Okostojásból, amelynek eredetileg része lett volna a helikopteres jelenet
...akit hónapokig üldözött Sofia Coppola az Elveszett jelentés főszerepével, és még a forgatás kezdése előtt egy héttel se lehetett biztos abban, hogy Murray megjelenik a forgatáson
Sofia Coppola az Elveszett jelentést – Wes Andersonhoz és az Okostojáshoz hasonlóan – szintén úgy írta meg, hogy kifejezetten Bill Murray-t akarta a főszerepre. Több mint egy évig üldözte a színészt, hogy meggyőzze őt a filmről, ám ez egyáltalán nem ment könnyen: több mint 8 hónapig kajtatta a színészt, leveleket írt neki, üzeneteket hagyott a rögzítőjén – mindhiába. Végül Mitch Glazer sietett a segítségére, aki többek között a Saturday Night Live és a Szellemes karácsony írójaként régóta ismerte a színészt. Glazer már akkor rajongott Coppola írásáért, mikor az még nem volt hosszabb egy tízoldalas vázlatnál, és mindent elkövetett, hogy Murray-t megszerezze a szerepre, de ő is csak annyit ért el, hogy a forgatókönyv eljutott a színészhez, aki viszont nem mondott rá sem igent, sem nemet.
Végül egy közös barátjuk temetése után Murray, Glazer és az utóbbi felesége beültek egy New York-i étterembe, és Glazer újból felhozta a témát, megemlítve, hogy Coppola is épp a városban van. „Hívd fel!” – mondta a színész, mire a rendező lóhalálában vágtatott hozzájuk. Ezek után mintegy öt órát beszélgettek kettesben, aminek befejeztével Murray elvállalta a szerepet.
Szerződést azonban egyáltalán nem írtak alá, így a rendező megint aggódni kezdett, vajon a színész adott szava ténylegesen mire lesz elég. „Ha azt mondta, elvállalja, meg is fog jelenni” - nyugtatgatta a rendezőt Wes Anderson, aki akkor az Okostojás után a Tenenbaum, a háziátokban is együtt dolgozott Murray-vel. Coppola több finanszírozóval és forgalmazóval is megállapodott, a meglehetősen minimális, 4 millió dolláros költségvetés negyede már elment az előkészületekre, és a stáb már Tokióban volt, rajtra készen, de még mindig nem volt hivatalos megállapodás a színésszel. Aztán a forgatás megkezdése előtt egy héttel Murray is megérkezett a japán fővárosba. „A Sas leszállt!” – jelentette a producer, Ross Katz a repülőtérről.
Murray számára ez a szerep hozta meg a legtöbb szakmai elismerést, többek között BAFTA- és Arany Glóbusz-díjat is, valamint pályafutása eddigi egyetlen Oscar-jelölését is - noha a szobrot végül Sean Penn kapta meg a Titokzatos folyóban nyújtott alakításáért.
...akit ügynök híján emelt díjas telefonon lehet elérni
Ahogy fent már említettük, a színészt hónapokon át üldözte Coppola, teljesen eredménytelenül. A hollywoodi rendszert ismerők bizonyára csodálkoznak, hogy lehet ez, hiszen szinte mindenkinek van arrafelé ügynöke, aki azonnal lecsap egy-egy érdekesebb és ígéretesebb szerepre. Murray azonban nem kér az ügynökökből és menedzserekből.
A színésszel kapcsolatba kerülni – leszámítva a fenti módszert, a közös ismerősök közbenjárását – csupán telefonon lehet. Csakhogy ez a vonal egyáltalán nem hagyományos , hanem emelt díjas, ún. 1-800-as hívószám, mindennek tetejébe pedig a hívott fél mindig üzenetrögzítőre van állítva, így aki biztosan el akarja érni a színészt, igen kitartóan kell hogy hívogassa ezt a bizonyos számot. Leginkább ennek köszönhető, hogy Murray olyan filmekből maradt ki, mint a Szörny Rt., a Tapló télapó, a Charlie és a csokigyár, A tintahal és a bálna vagy A Vasember.
...aki tévedésből vállalta el a Garfield-filmet
A Zombieland szerint Bill Murray életében a Garfield című filmet bánta meg a legjobban, melyben ő szólaltatta meg az animált macskát. Nemrég kiderült, miért mondott igent erre a valóban kissé méltatlan szerepre: Murray a forgatókönyvnek csupán az első tíz oldalát olvasta el, majd mivel meglátta az író nevét, biztos volt benne, hogy minőségi film lesz a végeredmény. Csakhogy az író nem Joel Coen volt, ahogy azt ő hitte, hanem a hozzá hasonló nevű, de a meglehetősen más nívót képviselő Joel Cohen, akinek munkásságát olyan címek jelzik, mint a Pénz beszél, az Evan, a minden6ó, vagy az Oviapu 2. Murray pedig már csak a stúdióban, a hangsáv felvételekor szembesült vele, valójában mihez is írt alá.
...aki annyira közvetlen mindenkivel, hogy filmben szedték össze ezeket a történeteket
Számtalan történet kering olyan eseményekről, ahol teljesen váratlanul, szinte a semmiből felbukkant Bill Murray, hogy aztán teljesen hétköznapi, laza és jófej módon viselkedjen mindenkivel. Legyen az egy lánykérés pillanata, egy házibuli, legénybúcsú, koncert, sportesemény, vagy éppen egy átlagosnak tűnő este egy kocsmában, ahol a színész egyszer csak bepattan a pult mögé, és mindenkinek tequilát ad, teljesen mindegy, mit rendelt eredetileg. Ezeknek a történeteknek nem csupán saját gyűjtőoldaluk van, de két éve még egy dokumentumfilm is összeszedett egy csokorra valót ezekből a hihetetlen találkozásokból.
Ezek hát szerintünk a legnagyobb érdekességek Bill Murray-vel kapcsolatban. Nektek melyik a kedvenc filmetek tőle? Írjátok meg a kommentek között!