A stabil párkapcsolat 5 tartópillére

2020. szeptember 15.
Sokszor esünk abba a hibába emberi kapcsolataink során, hogy megszokjuk a jót és azt, ami biztonságot ad nekünk. Hagyjuk, hogy felőröljenek minket a rohanó hétköznapok, türelmetlenné válunk, akaratlanul behódolunk az egónak, és emiatt számtalan veszélynek tesszük ki az egyébként is sérülékeny párkapcsolatunkat. Viszont létezik az úgynevezett „5 T”, amire ha az alapokat fektetjük, és az idő előrehaladtával tudatosan odafigyelünk, akkor könnyedén kialakíthatunk egy hosszú távú, és erős köteléket szerelmünkkel, ami képes lesz a megújulásra.
  1. Tisztelet, ami mindenkinek alanyi jogon jár.

A szeretetben ott nyugszik a tisztelet, ez az a pillér, ami egyetlen emberi kapcsolatból sem hiányozhat. Amikor két ember arra az elhatározásra jut, hogy együtt haladnak tovább az úton, akkor meg kell nyitniuk szívüket egymás irányába, feltárni igazi valójukat. Ilyenkor persze sebezhetővé és védtelenné válunk, azonban a tisztelet kimutatása ebben az esetben azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, nem idealizált istenek. Igenis lehetünk gyengék, követhetünk el hibákat, tévedhetünk számtalan kérdésben, de ezeket mégis úgy tesszük, hogy egy pillanatra nem vesszük semmibe a másik ember méltóságát. A tisztelet hiánya akkor jelentkezik, ha az adok-kapok egyensúly felborul, amikor a gesztusok elfogadása természetessé válik, és a viszonzás teljes mértékben elmarad. A napi szótárból eltűnnek a „köszönöm”, a „bocsánat”, a „kedves tőled” kifejezések, amikor megjelenik a verbális és fizikai agresszió, a megalázás, a túlzó viccelődés, gúnyolódás, személyeskedés, és a másik gyenge pontjainak, múltjának felemlegetése. A tisztelet nem jelenti azt, hogy identitás-rabszolgává válunk, hogy behódolunk, hanem a másik érzelmi komfortjának, emberi méltóságának megőrzését választjuk. Ha szeretem a társam, akkor tisztelem is. Tisztelem mint nőt, mint férfit, mint embert, a lényét, a szokásait, a vágyait, és elfogadom, ahogy működik.

2. Törődés, a szeretet kézzelfogható jele.

Ez a megnyilvánulás az egyik legerősebb önzetlen viszonyulást jelenti két ember között, amikor félretesszük éntudatosságunkat, a „Mit gondolhat rólam?” vagy a „Mi hasznom származik belőle?” gondolatokat. A törődés során nem várunk dicséretet, csodálatot, szexuális kielégülést, hatalmat vagy pénzt, egyszerűen szeretetet adunk azoknak, akik számunkra olyan fontosak, hogy akár magunk elé is helyezzük őket. A hiánya pedig a legborzasztóbb érzés egyike, amikor azt érezzük, hogy akivel törődünk, erre nem tart igényt, vagy nem tud vele mit kezdeni. Ha egy párkapcsolaton belülre helyezzük a törődést, akkor a képzeletbeli mérleg mindig valamelyik irányba fog billenni. Ez alapvetően nem gond, ha a mérleg nyelve inkább egy ingágoz hasonlóan mozog. A törődés, bár veleszületett képessége minden embernek, ezt is ugyanúgy meg kell tanulni, mint minden más igazán fontos emberi érzelmet. A legtöbb probléma ott kezdődik egy kapcsolatban, hogy alapvetően a törődést ösztönös női megnyilvánulásként értelmezi a társadalom, miközben ez nem csak a nőkben található meg természetesen. Ahhoz, hogy egy férfi meg tudja élni ezt az oldalát, meg kell értenie, hogy a törődésben rejlő gyengédség nem gyengeség, hanem sokkal inkább a legnagyobb férfierő vállalása és megélése. Ha valaki törődik a másikkal, az nem lehet sohasem teher, hanem egy különleges ajándék, ami a feltétel nélküli szeretet ajándéka.

Olvastad már?

3. Tolerancia, más szóval elfogadás.

A társas kapcsolatokban ez az egyik bástya, ami a legsérülékenyebb. Elfogadlak és szeretlek olyannak, amilyen vagy. Türelmes vagyok, ha hisztis, nyűgös, olykor morcos és frusztrált vagy, mert ez az emberi megnyilvánulások teljesen természetes velejárói. Egy társ gyengeségeit, árnyoldalait tolerálni, és azt nem felróni a másiknak az egyik legnehezebb dolog párkapcsolaton belül. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindent tűrni kell, hogy saját áldozatszerepbe esve lemondok önmagamról, és tűrök akkor is, ha az már nem jó, ha az már fáj. Fontos, hogy egy kapcsolatban mindkét fél számára egyértelműek legyenek azok a határok, amiket nem léphetünk át. A tolerancia nem megalkuvás, és nem is kompromisszum, hanem konszenzusra jutás. A megalkuvás során engedünk a másik fél dominanciájának, és alárendelt szerepbe taszítjuk magunkat, ahol személyiségünk biztosan sérül. A kompromisszum ezzel szemben már egy sokkal járhatóbb út, de itt is engedményeket kell tenni ahhoz, hogy egy nézeteltérést megoldjunk, ami hosszú távon hiányérzetet generálhat, és frusztrálttá tehet minket. A legjobb megoldás, ha az asszertív kommunikáció segítségével konszenzusra jutunk, és úgy hozunk meg egy döntést közösen, hogy senkinek nem kell lemondania semmiről, miközben mindenki érvényestíheti érdekeit.

4. Türelem, a „most akarom” ellentéte.

Sok kutatás bizonyítja, hogy egy kapcsolat akkor működik hosszú távon, ha nagyságrendileg egyforma tempóban haladunk a személyes életünkben, miközben a közös élményekből képesek vagyunk egymást táplálni, és erőt meríteni. A nehézségek akkor léphetnek fel, ha a másik hozzánk képest túl gyors vagy túl lassú ütemben halad mellettünk. Ebben a kérdéskörben fontos az is, hogy mik a viszonyítási pontok, hiszen önmagukban ezek nem értelmezhetőek. Ilyenkor sokat segít, ha képesek vagyunk túllátni saját magunkon, az elvárásokon, és több szemszögből megvizsgálni a kérdéses helyzetet. Ne felejtsük el, hogy mindig a nézőpontunk teremti a valóságunkat, és minden ember más-más nézőpont szerint éli az életét, ami nem jó és nem rossz, egyszerűen csak más, és ezért senkit nem lehet hibáztatni. Ha azt érezzük, hogy türelmetlenek vagyunk párunkkal, próbáljuk meg az ő oldaláról személni a helyzetet, és ha kell, kellő kedvességgel és nyitottsággal felajánlani segítségünket. A párkapcsolatok első időszaka arról is szól, hogy figyeljük a másik tempóját és ritmusát, miközben igyekszünk ehhez egészséges mértékben igazodni. Nem hiába mondják azt, hogy a türelem az elfogadás egyik megnyilvánulása.

5. Tapasztalás – merj kilépni a komfortzónából!

Az egymásra hangolódás minden embernél és kapcsolatnál teljesen egyedi, és ezt nem lehet megúszni. A kapcsolatok elején, az „új” érzésvilága még nagyon szórakoztató és izgalmas, mert minden tapasztalással, információval először találkozunk a partnerünk társaságában. Az együtt megélt élmények nagyon fontosak, erősítik a felek közötti köteléket, megtanuljuk, hogy ki hogyan reagál bizonyos helyzetekben. Aztán idővel nagyon sok párkapcsolat azért reked meg, mert nem tudnak megújulni, egyszerűen elsodorják mindkét félt a szürke hétköznapok, megszokjuk egymást, a tapasztalással kapott élmények elfakulnak, és kiüresedik az életünk. Azt érezhetjük, hogy már nem olyan jó, mint korábban, egyszerűen elfelejtjük új élménnyel megajándékozni egymást. Legtöbb esetben félünk magunkat és a partnerünket komfortzónájából kiléptetni, többre, nagyobbra, másra invitálni, mert legtöbben automatikusan a megszokott, biztonságos életvitelt választjuk még akkor is, ha az egyébként már semmi újjal és izgalmassal nem kecsegtet. Pedig az új dolgok teremtése egy nagyon jó lehetőség arra, hogy a kapcsolatot felfrissítsük, és akár teljesen új, eddig nem ismert oldalról szemléljük, megtapasztaljuk.

Egy párkapcsolatot fenntartani hosszú távon nem egyszerű. Viszont kellő éberséggel és megengedéssel érdemes időközönként megvizsgálni ezekből az aspektusokból, mindkét irányból. Adod-e, és kapod-e őket, illetve mi az, amire te magad vágysz, ami neked hiányzik, és ezt tudod-e a társad felé kommunikálni?

Szerző: Pusztai Olivér life coach & tréner
Fotó: Getty Images

Olvass tovább!